Jason Dessen, a teljesen átlagos életet élő egyetemi tanár, a mintaférj, a családapa csupán egyetlen ital erejéig hagyja ott a meghitt családi csütörtök estét, de fenekestül felfordul az élete. Épp hazafelé tart, amikor egy gésamaszkos idegen megtámadja, majd az autójába "invitálja". Elkocsikáznak egy lepukkant gyártelepre, ahol titokzatos elrablója bedrogozza. Nem is kicsit. Miután Jason felébred, rájön, hogy egy másik életbe csöppent.

Egy olyan életbe, amely nem az övé, ugyanakkor ismerik és méltatják őt, ám ő egyáltalán nem tudja, hogy kik azok az emberek, akik ennyire csodálják. Abban a világban, ahová Jason került, nagyon úgy tűnik, hogy mintha 15 évvel ezelőtt más irányt vett volna az életútja: nem egy középszerű tanár, hanem ünnepelt tudós, aki egykori kutatásait továbbfejlesztve egy igen jelentős tudományos eredményt ért el a kvantummechanika terén. Csakhogy nincs családja, felesége mással hál, és így természetesen a gyermeke sem létezik. Ennyire ütős volt az a drog, amit kapott, vagy mi a fene? Agyrákja van? Esetleg az egész egy nagy átverés? Mi történt vele?

A Wayward Pines-trilógiával (tévésorozat is készült a kötetekből) befutó, a mára a 21. századi amerikai thriller egyik legnagyobb tehetségének tartott Blake Crouch legfrissebb művében a sci-fit kombinálja a thrillerrel, hogy egy olyan drámai történetet alkosson, amit ha végigolvasol (ha elkezded, tuti, hogy végig fogod, mert a könyv szinte letehetetlen), maradandó élményben lesz részed.

A sztoriban egy meglehetősen ismert sci-fi tematika lapul, amit már rengeteg filmben és könyvben felhasználtak, a Sötét anyag azonban nem fullad unalomba, mivel Crouch nagyon ügyes író: bár nem találja fel a spanyolviaszt, remekül keveri a különféle műfaji elemeket, és még véletlenül sem tolja túl a tudományos leírásokat - pont annyira merül el a témában (helló, Schrödinger macskája!), amennyire az a cselekmény megértéséhez szükséges.

Persze a tudományos fantasztikum csak a köntös, a könyv középpontjában Jason (és családjának) drámája áll. Jason egy felettébb szerethető, azonosulható figura: ő az az arc, aki előtt nagy jövő állt, de inkább a kényelmet, a biztonságot, a családot választotta, azonban néha elgondolkodik azon, hogy mi történt volna, ha másképp dönt. Egy intelligens és szórakoztató "Mi lett volna, ha...?" történet bontakozik ki előttünk, rendkívűl erős morális dilemmákkal, és természetesen a szerelem is előkerül, de szerencsére távol maradunk a nyálaskodás mezejétől. Mint említettem, Crouch nagyon ügyes író.

Már az első fejezettől kezdve eszeveszett tempót diktál, csak pillanatokra hagy minket megnyugodni, és máris dobja ránk a következő kérdést, akciót, vagy éppen csavart, amelyek közül ugyan némelyik kiszámítható, de amelyik nem, attól leesik az ember álla. De gyorsan össze kell szednie magát, mert robogunk tovább előre, az azonban kifejezetten bravúros, hogy a karakterek még ebben a hatalmas zakatolásban is kellően árnyaltak, kidolgozottak, motivációik érthetőek, mindössze pár mozzanat veszik el a végtelenségben (néha szó szerint).

És van itt még valami.

Crouch sokszor használ egymondatos bekezdéseket.

Sőt, egyszavasakat is.

Ilyeneket.

Idegesítő?

Néhol.

De képes vele feszültséget kelteni.

Egyszóval működik.

Pont, mint az egész könyv.

9/10

A jó hír: a Sony már megvette a megfilmesítés jogait. A rossz hír: Ronald Emmerich lehet a rendező.