BOLDOG HALÁLNAPOT!

Eredeti cím: Happy Death Day

Színes, szinkronizált amerikai thriller

Rendezte: Christopher Landon

írta: Christopher Landon és Scott Lobdell
Fényképezte: Toby Oliver
Zene: Bear McCreary
Producerek: Jason Blum, Angela Mancuso

Szereplők:

Tree Gelbman - Jessica Rothe (Csuha Bori)
Carter Davis - Israel Broussard (Jéger Zsombor)
Gregory - Charles Aitken (Rajkai Zoltán)
Lori - Ruby Modine (Kis-Kovács Luca)

A Blumhouse produkciós cég a Széttörve és a Tűnj el! sikere után egy újabb eredeti és izgalmas filmmel lepi meg a mozinézőket, melyben egy egyetemista lány újra és újra átéli azt a napot, melynek végén brutálisan meggyilkolják. Nincs más hátra, mint hogy megpróbálja kideríteni gyilkosa kilétét, ráadásul pont a születésnapján.

Gyártó: Universal
Hossza:  97 perc
Országos bemutató: 2017. november 16.

Bemutatja a UIP-Duna Film

A Boldog halálnapot! a Blumhouse legújabb produkciója. A cég legutóbb olyan sikerfilmeket mutatott be, mint a Tűnj el!, a Whiplash és a Széttörve. Az új thriller hősnője Tree Gelbman (Jessica Rothe) egyetemi hallgató, aki újra és újra végigéli meggyilkolásának napját, egészen addig, míg ki nem deríti, ki és miért akarja kioltani az életét.

Tree csodálatosan beképzelt teremtés, aki egyetlen embert szeret feltétel nélkül: saját magát. Miután a születésnapján felébred aktuális egyéjszakás kalandja, Carter mellett (Israel Broussard), kénytelen rájönni, hogy élete gyökeres fordulatot vesz.

Visszaszambázik a kolesz épületébe, ahol meghallgatja a szobatársa Lori (Roby Modine) és a dikákkör elnöke, Danielle (Rachel Matthews) epés megjegyzéseit, aztán beleveti magát a diákok megszokott életébe. Látszólag minden kerek, kerülgeti a szokásos aktivistákat az udvaron, flörtölget a tanárával, Gregoryval (Charles Aitken), mégis az a furcsa érzés vesz erőt rajta, hogy ezt a napot már átélte egyszer.

Éppen lezárná a bizarr születésnapot, amikor brutálisan meggyilkolja egy álarcos idegen... aztán másnap újra ott ébred az egyetlen ember mellett, aki szintén hisz abban, hogy különös erők játékszerévé vált.

Tree naponta újraéli a rémes születésnapot, és félelmeit legyőzve egyre közelebb jut támadójához. Ha letépheti róla az álarcot, véget vethet pokoljárásának, ám ha nem, örökre az eszement időhurok rabja marad.

Idétlen időkig – a véresen komoly változat

Az időhurok mindig is izgatta a filmesek fantáziáját. A cselekmény néhány óra vagy nap leforgása alatt bonyolódik, a hős újra és újra végigéli ugyanazokat az eseményeket, és feladata az, hogy folyamatosan tapasztalatokkal gazdagodván megszakítsa az ördögi kört. Több műfajban is születtek emlékezetes alkotások, mint nemrég a Doug Liman által rendezett A holnap határa vagy Richard Curtis filmje, az Időről időre. A Boldog halálnapot! most merészen csavar egyet a bevált alapötleten.

Christopher Landon először forgatókönyvíróként bizonyított (Disturbia, Parajelenségek-sorozat), majd rendezni is kezdett saját műveiből (Parajelenségek: A megjelöltek, Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis idejére). A rendező régóta arról ismert, hogy távol tartja magát a szabványhorrorok kliséitől, társadalomkritikát fogalmaz meg, miközben szórakoztatja és meglepi közönségét.

Amikor elolvasta a Boldog halálnapot! Scott Lobdell által írt forgatókönyvét, azonnal egy 1993-as klasszikus ugrott be neki: „Hiszen ez az Idétlen időkig horrorváltozata, csaptam a homlokomra – meséli a rendező. – Hogyhogy eddig még senkinek nem jutott eszébe? Azonnal tudtam, mekkora kincsre bukkantam, és beindult a fantáziám.”

Landon a Parajelenségek-sorozat után ismét a Blumhouse Productions égisze alatt látott a munkához. A cég különösen jó szezont zárhat idén, mert hozzá köthető 2017 két nagy sikere, a Széttörve és a Tűnj el!, amely több mint negyedmilliárd dolláros bevételt ért el.

„Ha egy történetben a hős mindig ugyanarra a napra ébred, nemcsak ő kerülhet csapdába, hanem mi is, akik a mesélők vagyunk – folytatja Landon. – Tehát megmutatjuk, mi az alapszituáció, hogy a hősnő és a közönség is megértse, miről van szó, aztán rögtön más irányban indulunk el. Tree próbálkozni kezd, hogyan cselezhetné ki a halálát, ezért kénytelen számára ismeretlen terepre keveredni, ami aztán számtalan meglepetéssel szolgál.”

„Mindig is vonzódtam az erős karakterekhez, Tree pedig izgalmas utat jár be. Kezdetben rendkívül unszimpatikus és önző kis dög, aztán lassan fejlődni kezd és egyre rokonszenvesebbé válik, egy ponton túl pedig már drukkolni tudunk neki. A forgatókönyv maximálisan kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket.”

A korábban Marvel-féle képregényadaptációkat (Daredevil – A fenegyerek, Fantasztikus négyes) jegyző Lobdell nagy ötlete az volt, hogy a mostani történet hősnője a saját meggyilkolásának rejtélyét akarja megoldani. „A legtöbb kaszabolós koleszos filmben azt látjuk, hogy szépen sorban kinyírják a szereplőket – magyarázza a forgatókönyvíró. – Akit kinyírtak, azzal többet már nem is találkozunk. Izgalmasnak találtam, hogy a mi hősnőnk a saját megölésével van elfoglalva, ez ugyebár életbevágó fontosságú dolog számára. Lassan becserkészi a gyilkosát és igyekszik kimaxolni az utolsó napot, amely megadatott számára.”

Lobdell arra törekedett, hogy összetett karakterré tegye a hősnőt, aki alapjáraton undok kis perszóna, de ha ilyen maradna, a közönséget nem érdekelné, mi történik vele. „Nekem is a könyökömön jön ki az a horrorklisé, hogy az ellenszenves csaj meghal a történet elején, a helyes csaj meg szembeszáll a gyilkossal – magyarázza Lobdell. – Jó poénnak találtam, hogy alkalmazzunk a kettő az egyben megoldást, vagyis gyúrjuk össze az ellenszenves csajt a helyessel. Az undok Tree mindenféle akadályon átküzdi magát, és a végén már ő a helyes csaj, akit menet közben megkedveltünk.”

Landon elárulja, hogy azért tetszett meg neki a film, mert a rémisztgetés és a humor kéz a kézben járnak, és tökéletesen kiegészítik egymást. „Amikor ijesztgetni akarunk, borzasztóan komolyan vesszük magunkat, tényleg a frászt hozzuk a nézőkre, de gyakran nagyokat is nevethet a közönség. Bár a vígjáték és a horror első látásra furcsa párosnak tűnik, sok közös vonás van bennük. Ha megtalálod a ritmust, mikor kell rémisztgetni és mikor jött el az ideje a nevetésnek – és aztán folyamatosan váltogatni tudsz a két hatáselem között –, a közönség le sem veszi majd a szemét a vászonról.”

Blum, a producer régóta bizalmat szavazott a rendezőnek. „Chrisszel már öt filmet csináltunk együtt, és vakon megbízom a tehetségében. Tetszett a forgatókönyv, amikor megmutatta, de igazából benne hittem, amikor igent mondtam a projektre.”

A producer úgy érzi, ismeri a mostani film leendő sikerének titkát. „A közönség ezúttal biztos lehet abban, hogy a hősnőt minden egyes halálnapon könyörtelenül kinyírják, de nem tudja, hogyan. Chris bölcsen adagolja az információkat, eleget ahhoz, hogy mindenki féljen, de sosem szolgáltat annyit, hogy a néző előre tudja, mi fog történni. Ettől lesz olyan csontig hatolóan rémisztő és hatásos ez a film.”

Minden gyilok számít: a szereplőválogatás

A film legfontosabb szereplői a hősnő, valamint azok az emberek, akikkel rendszeresen találkozik újraismétlődő halálnapja során. A rendező számára egy pillanatig sem volt kétséges, hogy Jessica Rothe kapja Tree szerepét. A színésznő gyakorlatilag minden jelenetben látható. „Jessica elképesztő feladatot teljesít, mert nagyon széles skálán kell játszania – magyarázza Landon. – Az elején hisztis kis dög, aztán pedig kiszolgáltatottá válik, mivel folyton megölik. Azt is hitelesen kellett eljátszania, hogy halálra rémül, amikor az álatcos gyilkos üldözőbe veszi. A következő szakasz, amikor összeszedi magát és visszavág. Nagyon sokoldalú színész kell legyen, aki mindezt hatásosan elő tudja adni.”

„Jessica járt már hozzánk meghallgatásokra és többször is próbáltunk megfelelő projektet találni számára – meséli Blum producer. – Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ezt választotta.”

„Nem hinném, hogy bárki is bízott abban, hogy akad olyan színésznő, aki jól tudná alakítani az általam írt didaktikus karaktert, amíg Jessica képbe nem került – veszi át a szót Lobdell forgatókönyvíró. – Nagyszerűen megérezte a horrorisztikus meg a vígjátéki elemeit is a történetnek, és természetes könnyedséggel hozta a keménységet, a kiszolgáltatottságot, az eltökéltséget és a spontaneitást, ami mind kell a szerephez.”

„Imádom az olyan forgatókönyveket, ahol a jelenetek valósággal leugranak az oldalakról, érzelmileg magukkal ragadnak és arra ösztönöznek, hogy élettel töltsd meg a karaktert – magyarázza Rothe. – Ezt a forgatókönyvet mintha nekem írták volna. Nagyon ritka, hogy ennyire harmonikusan összeáll a horror, a vígjáték, az akció és az emberi melegség egy történetben.”

Volt egy pont, amikor a színésznő eldöntötte, hogy mindenképpen el kell játszania Tree szerepét: „Akkor jött el az igazság pillanata, amikor azt olvastam, hogy ’Tree hatféleképpen hal meg, miközben a gyilkosa után nyomoz és kőkemény vagány válik belőle, miközben végig vidám popzene dübörög’. Végigkövethetjük, ahogy Tree kilép az áldozat szerepéből és megtanulja alakítani a saját életét, mindezt vicces módon – azért persze vannak ijesztő jelenetek is –, és az egész film nem veszi magát túl komolyan. Tree a legújabb sikolykirálynő, aki nyavalygó áldozatból könyörtelen bosszúállóvá válik, ez pedig ritka ebben a műfajban.”

„A film azért is különleges, mert szendvics szerkezetű, azaz két kaszababolás között mindig van pár jól elhelyezett poén, amelyek között nagyon szellemes szurkapiszkák és durva koleszos humorbombák is előfordulnak – folytatja a színésznő. – Azok a legszórakoztatóbb filmek, amelyekben kontrasztos érzelmek ellenpontozzák egymást, fokozván egymás hatását.”

Amikor Tree-t felébreszti a mobilja a történet elején, a közönség hamar rájön, hogy aznap van a szülinapja. Nincs különösebben feldobva attól, hogy különleges napra virradt, és kinyomja a telefonját, amikor az apja hívni próbálja – olyan okokból, amelyek miatt hamarosan kezdhetjük megkedvelni őt. Egyelőre viszont nyilvánvaló, hogy nem kedves ember, akinek sok ellensége van, akik legszívesebben megszabadulnának tőle. „Első pillantásra Tree a tipikus elkényeztetett egyetemista csaj – magyarázza Landon. – Olyan világban él, ahol csak a külsőségek számítanak: azzal törődik, milyen a sminkje, elég feszesek-e az izmai és milyen izgi fotókat tud posztolni az Instagramra. Mégis az ember a lelke mélyén úgy érzi, ő igazából nem is ilyen.”

Amikor a karikás szemű Tree körülnéz, konstatálja, hogy Carter kollégiumi szobájában van, vele aludt egy átivott éjszaka után. Mivel úgy kiütötte magát, hogy nem emlékszik semmire, ráadásul egy nála fiatalabb pasi ágyában ébredt, levonja a tanulságot, hogy egyéjszakás kalandról van szó. Minél gyorsabban le akar lépni, ezért megcélozza az ajtót, és ezzel megkezdődik első időhurkos napja. Aztán amikor mindennap ugyanígy ébred, rá kell jönnie, hogy Carter az egyetlen, akiben megbízhat.

Landon Israel Broussard-ra bízta Carter szerepét. A fiatal színész, aki a változó szerelem (Flipped) című filmmel hívta fel magára a figyelmet, vonzó és hihetetlenül őszinte karaktert formál Carterből. „Israel azért fontos alappillére a filmnek, mert ilyennek képzeljük az ideális átlagembert: van benne valami megfoghatatlan kedvesség, amitől azonnal megszeretjük őt” – magyarázza Landon.

Broussard így mutatja be karakterét, aki érdekes kombináció: részben kocka, részben szívtipró: „Carter a maga útját járja. Nagyon független személyiség, de csupaszív ember. Teljesen más, mint a tipikus koleszos srácok. Kedves ember, tele jószándékkal.”

Miután Tree harmadszor, negyedszer, sőt ötödször is ugyanazon a napon ébred, rájön, hogy borzasztó időhurokba került, és megkéri Cartert, együtt próbálják kideríteni, mi a bánat történik. Kidolgoznak egy rendszert, amely segíthet megoldani a lány megölésének rejtélyét. „Carter az egyetlen, aki elhiszi, amit Tree mond – magyarázza Landon. – Segít neki, hogy megoldhassa a gyilkosság rejtélyét, egyben azt is ki akarja deríteni, hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe.”

„Chris felkészített minket, hogyan viselkedjünk az egyes szituációkban – mondja Broussard. – Az én karakterem ugyanazt éli át mindig, hiszen ő nincs időhurokban. Minden változást Tree generál, mivel különböző tapasztalatokat szerez minden ébredés után. Carter reakciója mindig az övéitől függ, mert Tree már végigélte azt a bizonyos napot. Carter reggelente először is egyszerűen csak annyit mond: Helló, felébredtél.”

Tree napról napra többet tanul, fejlődik a személyisége. Landon így szemlélteti a helyzetet: „Az egyik jelenetben Tree és Carter egy bisztróban ülnek, és a lány felszabadultan böfög meg fingik a fiú előtt, hiszen másnap úgysem fog emlékezni semmire. Tree korábban folyton azon tipródott, vajon mit gondolnak róla mások, de ennek vége, ez a fordulat tehát új korszak kezdetét jelenti az életében.”

Tree szobatársa Lori, az eminens tanuló és minden lépését megfontoló diáklány. Erre a szerepre Landon Roby Modine-t kérte fel. A színésznőre a Shameless – Szégyentelenek című sorozatban figyelt fel a közönség. „Lori a diákszövetség tagja és nővérnek tanul, és egy kicsit lazább fazon, mint a többiek az egyetemen – mutatja be karakterét Modine. – De ettől még Tree sokkal vagányabb, rengeteget bulizik, rendszerint hajnalban tér haza teljesen leamortizálva. Ilyenkor azt mondja neki Lori: Na, megjött a mi kis tékozló lányunk…”

„Tree hajlamos arra, hogy teljesen szétessen, Lori viszont a pedantéria bajnoka – erősíti meg kolléganője értékelését Jessica Rothe. – Lori minden tárgyból kitűnő, Tree viszont örülhet, ha kegyelemkettessel átcsúszik a vizsgákon. Olyan szobatársak ők, akik elviselik egymást, de már nem közeli barátok.”

Charles Aitken játssza Gregoryt, a nőcsábász tanár urat, akitől Tree odáig van. Csak azért veszi fel az óráit, mert vonzónak találja, és össze is gabalyodnak. „Gregory nős, Tree tehát rossz lóra tett – mondja Rothe. – Az a tény, hogy viszonyt kezd vele, újabb bizonyítéka annak, hogy ez a lány nem ismer határokat… vagy legalábbis ki akarja próbálni, meddig feszítheti a húrt. Erről még azt is gondolom, hogy bizonyos mértékű önutálat munkálhat benne, és szándékosan akarja magát vesztes helyzetbe hozni.”

Danielle az egyetem diáklány-szövetségének elnöke, kőkemény, ellentmondást nem tűrő személyiség. A film alkotói Rachel Matthewst választották ki a szerepre. „Danielle nagyon érdekes karaktere a történetnek, Tree-vel kicsit utálják egymást, de tisztelik és becsülik a másikban az autonóm embert. Ő a legjobb barátnője, miközben mégsem. Ez olyan kapcsolat, amit a németek a ’hassliebe’ kifejezéssel illetnek, tehát a legnagyobb szeretet mellett ott van egy jókora adag gyűlölet is.”

„Danielle és Tree nem bíznak egymásban, és folyton megy közöttük szivatás, amiben Danielle a kezdeményező – mondja Langdon. – Az lehet a gyanúnk, hogy rivalizálás van a dolog mögött, Tree vélhetően egy csomó pasit elhalászott Danielle elől, amit nem tud megbocsátani neki. Nagy a feszkó közöttük, miközben úgy tesznek, mintha a legjobb barátnők lennének.”

A film dizájnja

A film alkotói a New Orleans-i Loyola Egyetemet választották forgatási helyszínül. „A Loyola bizonyult a leginkább filmbarát egyetemnek – mondja Cecele M. De Stefano látványtervező. – Teljesen autentikus egyetemi hangulatot áraszt, csak pár dolgot kellett hozzátenni, például egy mozgó kávéautomatát vagy a külső ebédlőteraszt.”

A film leggyakoribb helyszínei közé tartozik Carter, illetve a lányok szobája a kollégiumban. Mindkét szobát úgy rendezték be, hogy tükrözze lakóik személyiségét.

„Carter jó családból származó fiú, édesanyja érzékeny, odaadó embernek nevelte – mondja De Stefano. – Szereti a képregényeket és a klasszikus kultfilmeket. Nem tartja cikinek, hogy az íróasztalán ott van az édesanyjával készített fotó. Klassz moziplakátokkal és rockegyüttesek menő matricáival dekoráltuk a szobáját, amelyek kiválasztásában Chris is részt vett.”

A lányok kollégiumi szobáinak megtervezésekor a film alkotóit más szándék vezette. „Tree bohém, sőt hebehurgya csaj, ami meglátszik a szobáján, mintha tájfun söpört volna végig a cuccokon, miközben Lori kínosan pedáns környezetben lakik, erre mondják, hogy nála a földről is enni lehet.”

Mivel a film hősnője mindig ugyanarra a napra ébred, Landon arra kérte Toby Oliver operatőrt, hogy minden nap kicsit más hatást keltsen. „Az elején nagyon stabil kameramozgással dolgoztunk, de ahogy beindult az időhurok, mi is mozgásba lendültünk. Tree újra és újra ugyanarra a napra ébred, és ezzel párhuzamosan a kamera is egyre őrültebb táncba kezd, a végén már minden rohan és reszket.”

A kameramozgás mellett Landon a színekkel és a tónusokkal is érzékeltetni akarta, hogy kizökkent az idő, ó kárhozat. „Az első napon minden fény éles és tiszta, aztán ahogy elfajulnak a dolgok, kezd minden sötétbe borulni. Hosszú árnyékok jelennek meg, és furcsa vibrálás tölti be a teret, mintha valamilyen rémálom szenvedő alanyai lennénk. Éreztetni akartam a közönséggel, hogy ők is Tree időhurokjának rabjai lettek.”

Szöveg és videók: UIP-Duna Film.