Megtörtént eset alapján… ha ezzel a mondattal szembesülök egy film kezdetekor, akaratlanul elfog a nevetés. A leggyakrabban ugyanis abból csupán annyi igaz, hogy a címszereplő anyja ugyanabba a boltba járt tejért, ahol az adott fél perces jelenetet forgatták. A Cannibal Holocaust (de talán még jobb példa az Ideglelés) óta tudjuk, hogyan lehet befolyásolni a közönséget a média által. Legjobb példa erre a Milla Jovovich által fémjelzett Negyedik típusú találkozások, amelyet akkora hype-pal igyekeztek eladni a Paranormal Activity sikerét meglovagolva, hogy az emberek többsége tényleg bevette, hogy megtörtént esetet dolgoztak fel a készítők, köszönhetően a film zseniálisan pofátlan „akkor és most” stílusban való tálalásának. Azonban ez alkalommal hinnünk kell az ezerszer kihasznált klisének, ugyanis a Határvidék történetét valóban megtörtént események ihlették, a dvd-n látható extra kisfilmben ezt láthatjuk is (aki nem rendelkezne vele, a Youtube-on ezen a linken megtekintheti magyar felirattal), de aki még ezután is szkeptikus lenne, nyugodtan olvasson utána az eredeti sztorinak itt (némi angol tudás szükséges hozzá). Akit érdekel, a spoiler gomb mögött elolvashatja az eredeti eset rövid összefoglalóját.

{spoiler}

A nyolcvanas évek végén Mexikóban létezett egy vallási szekta, melynek követői abban a hitben éltek, hogy a meggyilkolt ember- és állatáldozatok tetemeinek, illetve egyes testrészeinek elfogyasztása révén azok eggyé válnak a belőlük lakmározó hívek lelkével és testével, és ezáltal extra képességekkel fognak rendelkezni a többi emberhez képest (ezt a „vallást” hívták a helybeliek Palo Mayombe-nek). Az ebben a hitben élők a felsőbbrendűségüket nem hirdették a külvilág felé, csakis a tagok között létezett egyfajta hierarchia, amelynek fenntartásához folyamatosan szükség volt az újabbnál újabb áldozatokra, melyeket eleinte a kisvárosok és falvak lakosaiból (pl. Matamoros is ide tartozik), később az országhatáron áttévedt amerikai fiatalokból „pótoltak”. Ennek a szektának a vezetője volt Adolfo de Jesus Constanzo, aki amellett, hogy egy rendkívüli külsővel (értsd: szépfiú) rendelkezett, bi-, majd később homoszexualitását droghasználattal és erőszakos bűncselekményekkel egészítette ki, ezáltal érve el a megnyerő fiatalember és a brutális vezéregyéniség imidzsét. A „vallás” során Constanzo mintegy tizenöt követőre tett szert, akikkel összesen közel 100 embert gyilkoltak meg, de a pontos szám máig nem ismert. Constanzo halála után, amit egyik követője által szenvedett el (Constanzo kérésére a férfi egyszerűen lelőtte őt) a szekta egyik farmján lévő kunyhóból és az azt körülölelő földterületből a feltárás során mintegy 23, kivétel nélkül megcsonkított áldozat holtteste került elő, illetve a Mexikóvárosban történt bűncselekményekből további 40 esetet tulajdonítottak neki. Az emberek eltűnése és a szekta közötti kapcsolat azután vált nyilvánvalóvá, miután egy 21 éves amerikai kollégista, Mark Kilroy hirtelen eltűnése miatti nyomozás szálai Constanzo-hoz vezettek. Ezt a vonalat használták fel a Határvidék alkotói filmjük alaptörténetének.

{/spoiler}

Filmünk Mexikóban játszódik, és egy félig kitalált, félig igaz történettel indul: egy nyomozópáros rajtaütést tesz egy határszéli lepukkant házikóban, ahol különféle fekete mágiákhoz kapcsolódó kellékeket fedeznek fel. Váratlanul egyikük a házban tartózkodó szektatagok keze közé kerül, akik a társa szeme láttára brutálisan kivégzik. Egy évvel később pár amerikai fiatal, megünnepelendő a nyári szünetet, átkel a mexikói határon a közeli kisvárosba, hogy bűnös élvezeteiknek (drog, szex, pia) hódoljanak. Mikor másnap egyiküknek nyoma vész, a többiek a kutatására indulnak, és kisvártatva belefutnak a városban garázdálkodó szekta tagjaiba. A fiatalokhoz csapódik a filmünk elején történteket túlélő nyomozó is, aki társa halálát igyekszik megbosszulni, és közösen próbálnak szembe szállni a vallási fanatikusokkal.

Dicséretet érdemlő a készítő Zev Berman részéről, hogy egy olyan történetet talált ki a filmhez, amely egyenlő részben támaszkodik megtörtént eseményekre és kitalált fikciós szálakra egyaránt, és ezeket egy remek egységgé kovácsolta össze. A két szálon futó cselekmény nagyon jól van kidolgozva, nincsenek üresjáratok, és a film végi „hepiend” sem rontja el a sztorivonalat (tiszteletben tartva az eredeti történetben elhunyt amerikai fiatal családjának kérését, Berman megváltoztatta a film végkimenetelét). Az aprólékosan adagolt információk végig fenttartják az érdeklődésünket, a nagyszerű fényképezés, a dallamos aláfestő zenék és a színészek közötti párbeszédek összessége mind-mind emeli a színvonalat. A maszkmesterek és látványtervezők szintén profi munkát végeztek, nem finomkodnak a véres és felkavaró képsorokkal, így a készítők egy totális durvulást tolnak az arcunkba: van itt bokalevágás csontozóbárddal, alkar csonkolás, szemkiszúrás, fejlevágás, megnyúzás, és egyéb nyalánkságok, töméntelen mennyiségű vérrel körítve. A mexikóiakra jellemző halottkultusz is számos módon van ábrázolva a Határvidék egészében: a koponyák, krucifixek, áldozati oltárok és mágikus versikék misztikus fennhangot kölcsönöznek a filmnek, bemutatva a városka, illetve az elborult szekta működését.

A fent említett egyveleghez a színészek parádés alakításai is nagyban hozzájárulnak: szereplőink között olyan neveket találunk, mint Sean Astin (a Stranger Things második évadának Bob Newby-ja), akinek rendkívül jól áll a bugyuta hobbitszerepen kívül a horror műfaja is. Rider Strong (Kabinláz, Tooth and Nails) hozza a tipikus amerikai egyetemista seggfej karakterét, mégis drukkolunk neki, hogy túlélje a mókát, illetve megemlítendő a szektabéli főmufti, a Santillan-t alakító Beto Cuevas, kinek előadásmódja eléggé kiveri azt a bizonyos biztosítékot, remekül hozza a kegyetlen és elvakult gyilkos szerepét. Egyben neki köszönhetjük a Határvidék „La Frontera” című fülbemászó főcímdalát is, melynek egy részét ő írta és énekesként elő is adta. Itt említendő meg, hogy a filmben található dallamok és zenék remekül adják át a mexikói feelinget, az erőteljes hangú latino énekesnők és a remekül eltalált gitárszólók sokat tesznek a vizuális élményhez.

A Borderlandet a 2007-es After Dark Horrorfest nevű rendezvény keretein belül mutatták be először, és azonnal az az évi termés egyik legjobbikának kiáltották ki a Frontièr(s) mellett, elképesztő kritikai és közönségsikert aratva. Sajnos kasszát nem sikerült robbantania, a 6 millió dollárból forgatott alkotás a mozikba küldve mindössze 5 milliót termelt vissza, ám a DVD megjelenés idejére már annyira elterjedt a „hírneve”, hogy jócskán behozta a filmszínházakban elmaradt bevételt. Kis hazánkban 2008-ban jelent meg Határvidék címmel, nagyszerű szinkronnal és rendkívül érdekes extrákkal megspékelt kiadásban. Erősen ajánlott a beszerzése, a magyar felirattal ellátott kisfilmek újabb mélységet adnak az alapműhöz, garantáltan megborzongtatva érzékszerveinket (apró trivia, hogy a magyar kiadású DVD-n az ezen cikk szerzője által fordított felirat található a filmhez).

10/8 (az extrákat is figyelembe véve)

IMDb | mafab