Bosszú. Vélt vagy valós sérelmeink megtorlásának – sokunk által nagyra tartott és olykor fájóan precízen alkalmazott – eszköze. Gyermekként még nem ismerjük a szó mögött meghúzódó jelentéstartalmat, de az értelmével sajnos korán meg kell, hogy ismerkedjünk. Társaink vagy éppen környezetünk mindig tud – és valószínűleg akar is – erről gondoskodni. Idővel aztán megtanuljuk alkalmazni a bosszú erősen megkérdőjelezhető eszközeit. Hibákat követünk el, amikből tanulhatunk. Aztán felnövünk, de az egykor tanult beidegződések velünk maradnak. A kérdés az, hogy tudunk és akarunk-e bölcsebbekké is válni? Olyanokká, akik képesek átlépni a kicsinyes megtorlások szinte véget nem érő spirálján. A válasz egyértelműnek tűnhet, azonban mégsem az. A bosszú elkísér, társunkká válik és megnyugvást ígér. Megnyugvást, akkor, amikor mindent igazságtalannak érzünk. Kicsinyes? Valóban. Felszabadító? Minden bizonnyal az. Ezt a témát járja körbe a Netflix tavaly nyáron bemutatott sorozata, a Brand New Cherry Flavor is.
Lisa Nova (Rosa Salazar) tehetséges, de tapasztalatlan rendező, aki egy ismert filmes, Lou Burke (Eric Lange), invitálására érkezik az angyalok városába, hogy leforgathassa első egész estés alkotást. A tündérmesébe illő történet azonban gyorsan rémálommá korcsosul. A lány hiszékenységét kihasználják, filmjének jogait pedig eltulajdonítják. Lisa világa összetörik és egyvalami válik élete mozgatórugójává, a bosszú. Az, hogy a felelősök megfizessenek jelenlegi helyzetéért. Ebben a hadjáratban pedig egy furcsa szövetségesre akad, olyanra, aki természetfeletti erőknek is parancsol. Boro (Catherine Keener) segítségének azonban hatalmas ára van, amit csak életek árán lehet megfizetni…
Nick Antosca és Lenore Zion nyolc részes minisorozata igazi ínyencség, ami bár több mindenben eltér az alapját képező, azonos című, ’96-ban megjelent műtől, mégis olyan jellegzetességeket hordoz magán, ami képes megragadni a nézők figyelmét. Hogy milyen széria a „Brand New”? Ez meglepően összetett kérdés. Hiszen egyaránt magán viseli Lynch szürreális, álomszerű jegyeit, Cronenberg testhorrorját vagy éppen az éjsötét komédiák legjobb tulajdonságait. Az impozáns felsorolás azonban önmagában talán kevésnek bizonyulna, ha nem vizsgázna jelesre mind az operatőri munka, mind pedig a fényképezés. Igazán mély és jelentőségteljes képeket láthatunk, amikhez csak hozzátesz a remek színészi játék. A tehetséges gárdából azonban két színészt szeretnék kiemelni. Eric Lang tökéletes választásnak bizonyult a szórakozott filmes, Lou Burke karakterének megszemélyesítésére. A kezdetben fenyegető majd később zavart és végül rendkívül szánni való alak igazi színészi csemege lehetett a tehetséges művésznek. A másik előadóművész természetesen nem is lehet más, mint a Boro-t alakító Catherine Keener, aki még akkor is képes szimpátiát ébreszteni bennünk karaktere iránt, amikor már teljesen egyértelmű, hogy végtelenül baljós fenyegetést testesít meg. Zseniális. A képernyőn töltött minden percét ajándékként éltem meg.
Ajánlható-e jó szívvel a széria? Természetesen igen. Azoknak mindenképp, akik kedvelik a fentiekben említett két rendező munkásságát, ahogy azoknak is, akik egy szokatlan, de üdítő sorozatra vágynak. Nekem mégsem ezek miatt tetszett elsősorban. Számomra az okkult történetszál volt lenyűgöző. Boro „eredettörténete”, képességei, szolgái. Mind-mind hozzátettek a sorozat élvezeti értékéhez, ahogy a fülledt esőserdők elfeledett rítusai is, amik tőlünk függetlenül is léteznek, és éteri entitásként szállnak egyik generációról a másikra. Tudásuk, hatalmuk örök. Élő, lélegző hagyományról beszélhetünk, aminek praktikáit valószínűleg soha nem ismerhetjük meg teljesen. Segítségüket viszont kérhetjük. Azonban a célunk határozza meg természetüket. Mi döntjük el, hogy építeni vagy rombolni akarunk-e általuk. Egy biztos. Bárhogy is döntsünk, valamit nekünk is fel kell áldoznunk cserébe. A kérdés az, hogy döntésünk valódi súlyát képesek vagyunk-e elviselni vagy egyszerűen összeroppanunk majd a teher alatt? Olyannyira, hogy szinte észre sem vesszük, hogy végül mindent elveszítettünk. Önmagunkat is….
- Pro
- Boro karaktere és az okkult szál.
- Keserűen édes mese a bosszú valódi áráról.
- Szürreális hangulat, ami szinte minden pillanatban tetten érhető.
- Kontra
- Az alapmű hűebb adaptációja mélyebbre rántotta volna a nézőket.
- A komikus jelenetek létjogosultsága néha megkérdőjelezhető.
- A testhorror-szekvenciák elriaszthatják az érzékenyebbeket…
Pro | Kontra | 85% |
Boro karaktere és az okkult szál. | Az alapmű hűebb adaptációja mélyebbre rántotta volna a nézőket. | |
Keserűen édes mese a bosszú valódi áráról. | A komikus jelenetek létjogosultsága néha megkérdőjelezhető. | |
Szürreális hangulat, ami szinte minden pillanatban tetten érhető. | A testhorror-szekvenciák elriaszthatják az érzékenyebbeket… |