Mindig is kedveltem a western műfaját. Kicsi korom óta rengeteg filmet megnéztem, igazi klasszikusokon nőttem fel. Kedveltem benne, hogy itt semmi sem fekete és fehér. A jó mindig kicsit rossz is és a rosszban is van valami szerethető. Az idő előrehaladtával azonban kezdtem hiányolni az igazi keménységet, aminek ezt a műfajt jellemeznie kellene. Az amerikai identitástudat képzésének egyik legbevettebb eszköze volt a romantizált Vadnyugat, éppen ezért elég sok filmből kihagyták az erőszakot, a mocskot, ami pedig ehhez a világhoz hozzátartozott. Mint ahogyan háborús filmet sem lehet halottak és harc nélkül elképzelni (igen most rád nézek Michael Bay), úgy a Vadnyugat világát sem lehet mocsok és vér nélkül elképzelni a valóságban. Ettől még persze nagy kedvenceim maradnak a John Wayne filmek, de most már látom a romantikusságát a műfajnak. Persze azért már eddig is voltak olyan alkotások, amik belevitték a brutalitást is a dologba, gondoljunk csak a Nincs bocsánatra, a Jeremiah Johnsonra, A jó, a rossz és a csúfra, a Volt egyszer egy vadnyugatra vagy a Tombstone-ra. A Brimstone is ezeket a filmeket vette alapul, leginkább a Nincs bocsánat köszön vissza benne, de még durvábbra vette az irányt, mint az említett alkotások.

A történet szerint Liz és kislánya bábaként dolgoznak egy Isten háta mögötti településen. Minden szép és nyugodt az életükben, amíg fel nem bukkan a Tiszteletes, aki Liz életének megrontója és most is azért jött, hogy megkeserítse és szenvedéssel, vérrel töltse meg a nő életét. Liz hosszú éveket töltött azzal, hogy elmeneküljön a múltja elől, de most már el kell döntenie, hogy tovább akar-e menekülni, vagy végre felveszi a kesztyűt és megküzd a Tiszteletessel.

Nos, amint látszik a sztori nem túl nyakatekert, van egy erős alapkoncepció és mondanivaló, így inkább ennek bemutatásával foglalkoztak a készítők, mintsem egy fordulatokkal teli történet kidolgozásával. Kérdezhetnétek, hogy akkor mi a bánatot mesélnek el nekünk majdnem 2 és fél órában? Hát mesélnivalójuk az van, nem kell aggódni. A Brimstone egy hihetetlen kegyetlen világot mutat be nekünk, melyben a nőknek teljesen alárendelt szerepük van. Ki vannak szolgáltatva a férjüknek és a társadalomnak. Vagy feleségek, vagy örömlányok lesznek, más opciójuk nem nagyon van. Az első esetben, maximum akkor van esélyük, ha egy rendes férjet találnak maguknak, akinek nem az az életcélja, hogy verje és magáévá tegye naphosszat az asszonyát. A másik opció szerint meg, ha nyögésekkel és lelkesen töltik el a pásztorórákat a kuncsaftokkal, sok bevételt hozva a tulajnak, akkor lehet egy-két szabad, boldog órájuk. Mind a két esetben a teljes szabadság és önrendelkezés feláldozása figyelhető meg. Ez pedig nem egy álságos, hatásvadász tanmese, hanem annak a bemutatása, hogy akkoriban, milyen élete volt a nőknek.

Liznek pedig kijutott mindenből. Nem volt éppen szerencsés, amikor eldőlt, hogy milyen életet kap a Földön. A trailer ugyan csalóka, de ne tévesszen meg senkit, ez nem egy salem-i boszorkánytörténet. Semmi köze sincsen a misztikumhoz, csak a vallási fanatizmushoz és a beszűkült tudathoz. A Tiszteletes úgy forgatja ki a Biblia tanait, ahogy nem szégyelli, csak hogy neki meglegyen az igazolása a tetteihez, illetve, hogy másokat manipulálni tudjon és így uralkodjon felettük. Itt pedig nem is akármilyen tettekről beszélünk, hanem igazán gyomorforgató, megterhelő cselekedetekről van szó.

A történetet fejezetekre bontották, amit én mindig nagyon szeretek, mert így megadják az adott résznek a keretet. Minden fejezet címe egy-egy bibliai eseményre utal és pontos célt szolgál. A történetvezetés nem lineárisan történik, tehát felrúgják az időbeliség szabályait. Ez pedig felkelti a kíváncsiságunkat, mert mindig van egy kérdés, ami az adott rész után fennmaradt és amit aztán a következő fejezetben mutatnak be nekünk. Igazán okos a történet felépítése, ugyanis ezt a végtelenül egyszerű cselekményt képesek megfűszerezni ezzel és egyedivé tenni. A képi világra, az operatőri munkára, a zenére egy szavunk nem lehet nagyon illeszkedik az egyes részek hangulatához. Ugyanis minden fejezetnek megvan a maga mondanivalója és atmoszférája, amihez különböző színeket és beállításokat használnak.

A színészekre pedig egy szavunk nem lehet. Guy Pearce sose volt még ekkora rohadék, mint ebben a filmben. Komolyan mondom hányingerem volt tőle egész végig és tényleg szurkoltam, hogy érje valami kínkeserves vég, mert amit leművelt a Tiszteletes arra szavak nincsenek. Dakota Fanning mindig is nagy kedvencem volt, szerintem óriási tehetség, aki még egy Alkonyatban is képes jól játszani és itt sem lehet rá egy szavunk se. Mellette pedig Emilia Jones és Ivy George is kiváló, érdemes lesz figyelnünk az ijfú hölgyekre. Aki viszont Havas Jon, vagyis Kit Harington miatt akarja megnézni ezt a filmet az ne lepődjön meg, hogy nincs nagy szerepe a színésznek. Viszont Carice van Houten, a másik GoT sztár, nagyon megkapó a szerepében és habár ő sincsen sokat a filmben, mégis nagyon hatásos a játéka.

Igazán brutális, vérrel és belekkel teli jeleneteket kapunk, nem finomkodtak a készítők. Amit hiányoltam a western műfajából, vagyis az erőszakot, azt itt bepótolták rendesen, de azt hozzá kell tennem, hogy minden ilyen jelenet illeszkedett a filmhez, tehát nem öncélúan alkalmazták őket. Undorító? Igen. Brutális? Igen. Gyomorforgató? Igen. Naturalista? Igen. Felesleges? Nem. Ezt a történetet így kellett elmesélni, nem finomkodva, hanem az arcunkba nyomva, de az ízlésesség határát nem átlépve. Sokan nem értették meg a film végét, azt mondták rá, hogy értelmetlen kínpornó, mert olyan befejezést kapott, ami miatt elveszítette a rációt a sztori. Nos, szerintem ez nem igaz és most el is mondom a spoiler gomb mögött, hogy miért nem. De komolyan csak az fedje fel a következőeket, aki látta már a filmet, mert itt tényleg lesz most spoiler rendesen.

{spoiler}

Miután kiderült, hogy Liz és Joanna egy és ugyanaz, illetve, hogy Liz a Tiszteletes lánya (ezek amúgy nyilvánvalóak) és barátnője személyazonosságát felvéve menekült el előle, a film végén megérkezik a seriff, hogy letartóztassa a révbe ért nőt azért, mert megölte a bordélyház tulaját. Mi persze tudjuk, hogy nem ő volt, hanem a barátnője, csak Joanna/Liz ezzel nem volt tisztában és ott, akkor döbben rá, hogy nem tudja megvédeni magát a vádaktól és nem csak azért, mert nincs nyelve, hanem mert akkor kiderülnének ennél sokkal súlyosabb dolgok is és azt pedig már tapasztalta, hogy egy nőnek semmi esélye sincsen ebben a világban. Emlékezzünk csak vissza rá: egyik pártfogóját azért kötötték fel, mert lelőtte azt a kuncsaftot, aki verte, fojtogatta, majd rá akart támadni egy gyerekre. Tehát mit tehet egy ilyen helyzetben egy nő? Mi lehet a kitörési lehetősége? Mi lehet annak az értelme, hogy miután legyőzte a múltját, mégis az életével kell fizetnie? A válasz pedig a kislánya. A kislánya, akinek biztonságot teremtett, akinek megadott minden esélyt arra, hogy jobb élete legyen, mint neki volt. Megadta neki az erőt, az öntudatot, az esélyt egy normális életre. Joanna elmenekült, hogy élhessen valamilyen életet, miután az anyja gyenge volt és a meghunyászkodást, majd az öngyilkosságot választotta. Magára hagyta a gyerekét egy olyan apával, akiről tudta, hogy a saját lányát akarja magáévá tenni. Joanna viszont nem hagyta magára a lányát, küzdött érte és a jobb jövőjéért, és nemcsak küzdött, de győzött is. Igazán szívbe markoló jelenet, ahogyan ránéz a gyermekére a tutajról, majd a vízbe veti magát és mosolyog. Mert egy anya ilyen, illetve egy jó szülő ilyen. Jobbat és többet akar a saját gyermekének, mint ami neki kijutott. Szerintem megfelelő lezárást kapott a sztori, sőt így lett teljes Joanna története.

{/spoiler}

A sok jó ellenére azonban nem mehetek el szó nélkül a film hibái mellett sem. A játékidő lehet egyeseknek hosszú, nekem ezzel nem volt akkora bajom, bár tény, hogy voltak benne kisebb üresjáratok. Azzal azonban már komoly gondom volt, hogy vannak benne igencsak logikátlan és felesleges dolgok. A Tiszteletes személye nagyon túl lett misztifikálva és teljesen értelmetlenül. Mert az oké, hogy a szavaival és a karizmájával képes mindenkit manipulálni. Azt azonban nem nagyon tudom megérteni, hogyan képes előre látni a dolgokat. De komolyan ez az ember nem egy túlvilági démon, vagy ördög a szó szoros értelmében. A Tiszteletes egy ember, mégis olyan cselekedetekre képes, amiknek így nincs értelme és amik már-már túlmennek a földi határokon. Ez pedig nagyon nagy baj, mert nem kellett volna a történetbe. Ne mondják már nekem, hogy ő mindent mindig előre tud, egyszer itt terem, aztán meg ott. Nagyon feleslegesek voltak az erre irányuló megmozdulások, mert ezek nélkül is kellően brutális és félelmetes karaktert alkottak, ez nagyon nem kellett már bele, mert rontotta a film hitelességét. Itt pedig nem kis romlásról beszélünk, hanem egy nagyon zavaró tényről, ami már-már nevetséges volt és jó párszor kihozott a sodromból egy "jajj, hagyjuk már ezt" mondat kíséretében. Kár ezért, komolyan mondom, mert ha nem viszik bele ezt a képtelen misztikusságot, akkor egy nagyon komoly film lehetett volna belőle, ami szinte hibátlan és ami lehet, hogy megosztó, de ugyanakkor mégis erős darab. Mindenestre engem beszippantott, a hangulata átragadt rám, szerettem a karaktereket, volt kiért izgulnom és volt kit gyűlölnöm. A végét is nagyon eltalálták, a történetvezetés és megalkotás is szuper volt, bárcsak ne tolták volna túl.

Pontszámom: 7,5/10

IMDb | mafab

A Megtorlás 2017. november 16-ától látható a mozikban. Forgalmazó: Mozinet.