Ismét újoncot avatunk, Jason13 egy közkedvelt darabbal indít. Fogadjátok őt szeretettel!

Eli Roth az a rendező, akinek a filmjei eléggé megosztják a közönséget. Egyesek odáig vannak munkássága iránt, mások már akkor menekülőre fogják, mikor meglátják a nevét egy produkció kapcsán. Ennek ellenére a kétezres évek közepe tájékán több helyen lehetett olvasni, hogy ő lehet a modern horror nagy reménysége, ez az ígéret azonban beváltatlanul maradt. Ugyan manapság is serényen dolgozik Roth, de a 2005-ben bemutatásra került Motel című alkotásának sikerét nem tudta felülmúlni a későbbiekben. Azonban érdemes kissé messzebb tekinteni a múltban, hiszen a rendező első műve is egy kifejezetten zavarba ejtő film lett. Ez nem más, mint a 2002-es Kabinláz, melynek én nagy rajongója vagyok.

A történet alapjait a műfaj legnagyobb sablonjai adják. Néhány egyetemista fiatal egy mókás kiruccanás reményében vidékre utazik, egy erdei fakunyhóba. De ami ott vár rájuk, az nem egy sokadik maszkos sorozatgyilkos, hanem egy húsevő vírus és néhány barátságtalan helyi lakos.

Kár is lenne tovább ragozni a sztorit, mivel rendkívül egyszerű. Ennek ellenére jól működik, és egyfajta fricskaként is értelmezhető, melyet a klisés tucathorrorok felé mutat. A műfaji meghatározásnál nem is véletlenül szerepel a vígjáték kategória is, a Kabinláz ugyanis rengeteg morbid poénnal dolgozik.

A karakterek például rendkívül parodisztikusak. A főszereplő társaságot alkotó figurák között megtalálható a kötelező idióta haver, a menő alfahím, a dögös csaj és a valamivel visszafogottabb hős. Viszont mindegyikük el van túlozva valamilyen szinten, és Roth is úton-útfélen kiforgatja őket, így egytől egyig kifejezetten szerethetőek és szórakoztatóak.

A legviccesebb szereplő egyértelműen Winston seriffhelyettes, aki biciklivel járja a környéket, és ahelyett, hogy bajba jutott hőseinknek segítene, állandóan a bulizáson jár az esze. De maga Roth is felbukkan, egy drogos gördeszkást kelt életre, aki ugyan nem sok időt tölt a képernyőn, de így is köthető hozzá pár megmosolyogtató pillanat.

A film tempója jó ütemben halad előre, és a rövid játékidőnek köszönhetően a cselekmény egy percre nem ül le. Hőseink elég hamar szembesülnek azzal, hogy nem a legjobb helyett választották kirándulásuk helyszínéül, és onnantól kezdve a horrorelemek is egyre erőteljesebben kezdenek érvényesülni.

Az atmoszféra fokozatosan válik nyomasztóvá és kilátástalanná, miközben vér is folyik dögivel. Ugyan egy kisköltségvetésű produkcióval állunk szemben, de a maszkmesteri feladatokat a KNB trükk-csapat hozta tető alá, ahol olyan legendás szakemberek dolgoztak, mint Robert Kurtzman, Greg Nicotero és Howard Berger. Ennek köszönhetően a brutális jelenetek minősége elsőrangú, így akik egy kiadós vérengzésre számítanak, nem csalódhatnak a Kabinlázban.

Zenei fronton is kifejezetten erős a film. Az aláfestések nagy részéért Nathan Barr felelt, aki elég nyomasztó tételeket komponált. Viszont néhány dallamot Angelo Badalamentinek köszönhetünk és az ő aláfestései azok, melyek igazán maradandóra sikerültek.

Szót kéne ejtenem még a negatívumokról, de az a helyzet, én nem sokat találtam ebben a produkcióban. Talán az utolsó 10 perc lett kissé túlnyújtva, de még ott is találkozhatunk emlékezetes momentumokkal, például egy egész ügyes poénnal, amely egyfajta keretet ad a mozinak.

Összegezve a dolgokat, a Kabinláz egy nagyon szórakoztató, vicces és véres horrorvígjáték, ami Roth eddigi életművének is egy ragyogó csillaga. Persze akik nem igazán kedvelik a morbid humort, jobb, ha óvatosan közelítenek felé, de mindenki másnak csak ajánlani tudom. [Megjegyzés: a remake-et már korábban feldolgoztuk, és ugyan nézhető, de ezen eredetihez képest mindenképpen gyengébb alkotás - Ralome]

9/10

IMDb | mafab