A 2002-es Kabinláz című film felettébb megosztó volt a nézők körében. Ugyanez a szélsőségesség jellemzi a rendező, Eli Roth alkotói stílusát. Előszeretettel vegyíti a horrorisztikus elemeket a komédiával, tökéletesen megtalálva az egyensúlyt a két irányzat között. Ennek fényében a Kabinláz is nagyszerűen beleillik a fekete komédia műfaji kategóriájába, mondhatni az egész film a vérbő jelenetek és a beteg poénok egyvelege. A feldolgozás már nem Eli kezei közül került ki, csupán produceri tevékenységeket látott el a forgatás során. Felmerül a kérdés, érdemes-e újra feldogozni egy ilyen megosztó alkotást?

A történet a jól megszokott sémára épül: pár frissen diplomázott egyetemista elutazik egy erdei házba, hogy az eddigi iskolai megpróbáltatásaikat elfeledve kikapcsolódjanak és szórakozzanak egy kicsit. Azzal azonban nem számoltak, hogy az erdőben egy húsevő vírus fertőzi meg az embereket, ami gyors és fájdalmas lefolyással szedi áldozatait. A fiatalok számára eleinte alkoholmámoros és szexualitással túlfűtött szórakozás volt a kiruccanás, de amikor egyik este bekopog hozzájuk egy beteg férfi, kissé elfajulnak a dolgok. Hőseink nem tudják megfelelően kezelni a helyzetet, összeütközésbe kerülnek a fertőzöttel, aminek folyamán véletlenül felgyújtják. Ezt követően eluralkodik szereplőinken a pánik és a félelem annak tudatában, hogy nemcsak a vírussal kell megküzdeniük, hanem más tényezők is veszélyeztetik életüket.

Tudván, hogy egy feldolgozásról van szó, szükséges összevetni elődjével. Sajnálatos módon azt kell mondjam, hogy teljesen fölösleges volt elkészíteni a remake-et. Ha egy film újragondolását nézzük, akkor fontos a készítőknek megtartani az eredeti alkotás főbb motívumait, de valamilyen pluszt hozzáadva, hogy ne egyszerűen másolja azt. Jelen esetben a feldolgozás teljesen megegyezik elődjével, csupán minimális változtatások történtek. Komolyan, szinte képkockáról képkockára ugyanazt a filmet nézhetjük, és ami még rosszabb, hogy a dialógusok nagy része is ugyanaz. Mondhatnánk, hogy azért volt szükséges újból leforgatni a filmet, hogy a jelenleg rendelkezésre álló technikai eszközökkel élvezetesebbé tegyék az alkotást mai szemmel nézve, de ilyesmiről szó sincs, hiszen a Kabinláz nem egy látványfilm, és a gore-jeleneteket 2002-ben is tökéletesen megoldották az eredeti mű készítői.

Mindezek ellenére voltak ötletes húzásai a készítőknek, például ami nekem különösen tetszett, hogy Winston karakterét most nem férfi, hanem női színész játszotta, aki meglehetősen jól hozta a furcsa rendőr figuráját. Ezen kívül volt pár újítás a morbid poénok terén is, ami szintén jól sikerült. A fiatal szereplők itt is a slasherfilmekből ismertté vált tipikus karakterek bőrébe bújtak (amit egyébként nagyszerűen szemléltet a 2012-es Ház az erdő mélyén című alkotás), és a színészi alakításukkal sem volt különösebb probléma.

Nagy rajongója vagyok az eredeti alkotásnak, véleményem szerint tökéletes elegye a horror és a komédia műfajának, így nem mondhatom, hogy rossz film a 2016-os változat, de mint feldolgozás teljesen fölösleges, hiszen ez a pár kisebb újítás nem ad hozzá sokat. Akinek megtetszett a film története, annak inkább ajánlanám az eredeti megtekintését, hiszen az még mai szemmel nézve is sokkal élvezhetőbb, mint a 2016-os változat.

Értékelésem: 5/10

IMDb | mafab