SabnockSanatory egy érdekes vadászat történetével jelentkezik. SPOILERES ÍRÁS!

Egy nagyon rövid bevezető után hamar belecsapunk a lecsóba. Marcus (Jack Lowden), a fiatal férj és Vaughn (Martin McCann), a befektetési tanácsadó gyermekkori barátok. Marcus felesége hamarosan szülni fog, és Vaughn arra kéri Marcust, hogy mielőtt apa lesz, ugyan csapjanak egy hatalmas kanbulit a Skót-felföldön, persze vadászatnak álcázva az egészet.
Hihetetlenek ezek az ánglius fickók….de a walesiek sem piskóták!

Engem totál lenyűgözött a mozi, szólnék is egy pár szót, ezzel is kalapolva a film megnézése mellett! A rendező, Matt Palmer csodálatos tájakra visz el minket. Hűvös, rideg, de mégis csodálatos tájakra, egy falatnyi édenbe, ahol szinte megállt az idő. A két férfi elindul a nagy kalandra, és már az első éjszaka sikerül a skót whiskey-től alaposan lerészegedniük. Plusz Vaughn még az egyik skót férfi unokahúgával szerelmi és testi afférba is keveredik, megspékelve egy kis heroinnal, ezzel még jobban megfűszerezve az éjszakát. Hiszen tudjuk, milyen hidegek is a szigeten az éjszakák, kell rendesen a fűtőanyag.

Reggel aztán esznek valamit, majd gyorsan bevetik magukat a vadonba. Kibiztosított fegyverrel, kissé másnaposan és fáradtan kóvályognak az erdőben, elejthető állatok után kutatva. Ekkor egy őz tűnik fel a fák között, és Vaughn arra biztatja Marcust, hogy ejtse el az állatot. Marcus kibiztosítja a fegyvert, ráfogja az őzre, és elsüti a ravaszt. De az őz egy kis neszre az utolsó pillanatban elugrik, és a semmiből előbukkanó, túrázó kisfiú testébe fúródik a golyó. Marcus lerohan, és döbbenten tapasztalja, hogy elkésett, a kisfiú azonnal meghalt. Erre odaér a fiú édesapja, és dühében le akarja lőni Marcust. Ekkor ismét lövés dördül, és az apa is holtan esik össze a hideg erdőben. A film innentől vált, és egy társadalmi filmből hirtelen és élesen átugrik pszichológiai drámába, thriller elemekkel.

A dramaturgia tökéletesen egyszerű és világos. Hogyan élünk meg katasztrófákat, negatív dolgokat, és mit teszünk, miként reagálunk ekkor? A két főhősön keresztül látjuk, hogy mindenki másként. Vaugh totális devianciája és enyhe skizofréniája, plusz menekülési ösztöne hirtelen kettejük közt megteremti a kibékíthetetlen ellentétet. Hiszen Marcus nem direkt ölte meg a gyermeket, és azonnal értesíteni akarta a rendőrséget. Vaughn lebeszélte erről, hivatkozva meg nem született gyermekére is. Egy kis csetepaté után a holttesteket behúzzák egy bozótos részbe, és elindulnak haza. Vagyis kerülővel, mert átmennek egy másik faluba, ahol tankolnak, csak hogy lássa valaki őket...

Itt nincsenek vidám pillanatok, nincs felhőtlen mosolygás, végig vibrál a feszültség a filmvásznon. Anne Nikitin a zenén keresztül is megpróbálta fokozni a hangulatot, és ez kifejezetten jól sikerült neki. A két férfi a két pólus: tűz és víz, most mégis egymásra vannak utalva. Visszatérve a faluba gyorsan behúzódnak a szobájukba, és megbeszélik a továbbiakat. Még az éjjel vissza kell menniük az erdőbe, és nagyon gyorsan el kell tüntetniük a nyomokat, elásni a holttesteket, és minden ruhájukat meg kell semmisíteni.

Hiába a hatalmas erdő, a széles, tágas terek, mégis az embernek rettenetes bezártságérzést, klausztrofóbiát okoz, mert a snittek gyorsak, és a félközeli képek szinte beleégnek az arcunkba. Az operatőr Győri Márk volt, aki kifejezetten jó munkát végzett. A karakterek kifejezetten jól sikerültek. Tony Curran, aki a falu vezetőjeként próbál szívélyesen viselkedni, Ian Pirie, aki a falu rosszfiúja, ő vállalja a konfrontációt Vaughn-nal, ama bizonyos első átmulatott éjszaka után. Maradt még a sokat tapasztalt, bölcs, középkorú férfi, akinek éles elméje is hozzájárult a film ilyetén alakulásához, Cal Macaninch, aki nem szerepelt túl sokat, de azt elég fajsúlyosan tette. Erős karaktere és kisugárzása nekem kifejezetten szimpatikus.

A fojtogató, és bizony már néha kellemetlen légkör annyira zavaró, hogy szinte várjuk, hogy történjen végre valami. Vizslató, gyanakodó szempárok, fura kérdések, az itt élők bizony nem egy vidám népség, nem barátságosak az idegenekkel szemben. A tetőpont pedig gyorsan közeledik, és mindenképpen lezárás kell. De milyen? Aljas, undorító és kegyetlen, mint maga az egész sztori. A bemocskolt, soha tisztára nem mosható becsületről, megbánásról és vezeklésről. Vagyis ezek összeturmixolt, arcunkba csapott elegyéről. Nincs happy end, nincs boldog felszabadultság, és ebben az esetben nincs is jó megoldás. A falusiak vérre szomjaznak, Marcust bűntudat gyötri, Vaughn pedig csak meg akarja úszni az egészet. Még maga Hitchcock is elismerné a filmben rejlő suspense-t, ami kellően felturbózza a filmet.

Kifejezetten jó és erős lélektani dráma a Kaliber tele izgalommal, feszültséggel és brutális befejezéssel. Talán ez is a creepy egyik ismérve! Erősen ajánlom a filmet megtekintésre, aki el tudja viselni, hogy itt színészek eredeti helyszínen, CGI nélkül, a világot megmentő hősök, robbantgatások nélkül, adják át nekünk a mondanivalót. Kedvem is szottyant ( ismét ) elmenni Walesba! Minden apróbb hibája ellenére is, egy brutál erős dráma!

IMDb | mafab