Az internet és a közösségi média térnyerésével egy újabb nagyszerű témával gazdagodhatott a horror és a thriller műfaja. Mivel ezek meghatározzák a mindennapjainkat, így sokkal könnyebb beleélnünk magunkat a veszélyeibe és a filmekben bemutatott parákba. Az elmúlt évek egyik legjobb thrillere a Keresés is nagyon jól megmutatta, hogy mennyi minden kideríthető rólunk a profilunk alapján. Mellette ott van a kevéssé jól sikerült, de érdekes koncepciójú Ismerős törlése és annak a folytatása, vagy a The Den, melyek mind az internetet veszik történetük alapjául. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg az 1995-ös A hálózat csapdájáról sem, ami szintén e témakört vette elő és mutatta meg a veszélyeket. Egyszóval roppant izgalmas terület a web beemelése a horrorok/thrillerek világába és jelen cikkünk filmje, a Cam is ezt célozta meg.

Történetünk főszereplője Alice, vagy ismertebb nevén Lola abból él, hogy különböző túlfűtött műsorokat ad a neten az erre éhes perverzeknek közönségnek. Ő egy úgynevezett camgirl, aki egy erre a célra létrehozott oldalon tesz meg bizonyos dolgokat zsetonokért/tokenekért cserébe, amiket ugye pénzért lehet venni és aztán pénzre lehet váltani. Alice igyekszik a toplistán minél feljebb nyomulni, ezért pedig szinte bármire képes. Természetesen úgy gondolja, hogy abszolút ura az életének, irányítja a helyzetet és így csupán annyit tesz meg a pénzért, amennyit ő akar. Ám hamar rá kell döbbennie, hogy az élete feletti uralma csupán látszat. Egy napon arra ébred, hogy nem tud belépni a profiljába, miközben folyamatosan élőben megy a műsora. Látja magát a képernyőn, látja, hogy érkezik a pénz és azt is, hogy az ál-Lola tényleg élőben van, hiszen reagál a chatre. Alice összezavarodik, segítséget senkitől nem kap, miközben próbálja kideríteni, mi is történt és igyekszik visszaszerezni az élete feletti irányítást.

Nos, amikor elkezdtem nézni a filmet nem nagyon tudtam, hogy mit is fogok majd látni. Nem néztem utána a Cam-nek, csak hallottam róla, hogy igen jól sikerült alkotás. A Netflix pedig azért képes arra, hogy kiváló sorozatokat és filmeket készítsen el kedvenc műfajunkban, így voltak azért elvárásaim a filmmel kapcsolatban. Lehet, hogy jobb lett volna, ha semmit nem várok tőlük és akkor nem is éreztem volna csalódást a végeredményt látva. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen rengeteg jó momentuma van a filmnek. Először is nagyon fontos volt, hogy egy ilyen témánál megtalálják ehhez a megfelelő főszereplőt. Madeline Brewer pedig nem is okozott csalódást, tökéletesen elvitte a hátán a filmet. Több szerepben, több lélektani állapotban csillogtatta meg tehetségét és a szerep kedvéért képes volt azért rizikósabb dolgokat is bevállalni. Abszolút uralta a filmet, bevonta a nézőt a cselekménybe. A képi világot, a színeket és a feszültség adagolását is nagyon eltalálták. Sokszor kukkolóvá tették a nézőket és ettől adtak az egésznek egy nagyon kellemetlen érzetet. Tényleg lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mi történik Alice-el, vajon ki vagy mi állhat a személyiséglopás hátterében és ez végül milyen irányba tereli majd a főszereplő személyiségét.

Daniel Goldhaber elsőfilmes rendezőként egész jól irányította az eseményeket. Nem volt valami hatalmas a költségvetés, amivel dolgozhatott, de ezt a tényt okosan a film javára fordították. A direktor másodmagával jegyzi a forgatókönyvet is, de itt már nem végzett sajnos olyan jó munkát és ez lehet az, hogy a Cam nem tudott maradéktalanul elborzasztani. Az, ahová kifutott végül a cselekmény még jó lépés is lehetett volna, hiszen hordozott magában egy erős társadalomkritikát is, ugyanakkor nem dolgozták ki megfelelően az ide elvezető szálat és így bizony nem volt sem hihető, sem elfogadható a végeredmény.

Nyilván egy ilyen témánál több irányba elindulhattak a készítők, fentebb is említettem pár példát és azt hiszem a Goldhaber is látta ezeket az alkotásokat, ezért még inkább valami mást akart megmutatni. Ezzel megint csak nem lett volna baj, ha rendesen felépíti a sztori alakulását, jobban kidomborítja az emberi sorsokat, motivációkat és nem arra figyel görcsösösen, hogy megalkossa az adott végkifejletet, hanem nagyobb hangsúlyt fektet az addig elvezető út kidolgozására és a személyiségrajzokra, az internet karakterromboló és formáló erejére. Beszélhetett volna a camgirl-ök világáról és azokról az emberekről, akik pénzt fizetnek neki. Beszélhetett volna a családokról, hogy milyen hatással van ez rájuk. Érintették ugyan ezeket, de csak oda voltak vetve, miközben nem kezdtek velük igazán semmit. Bőven volt tehát téma, amit elmesélhetett volna és amivel jobban elmélyíti a társadalomkritikát és a hidegrázós, nagyon is valós mondanivalóját.

Összességében a Cam egy nagyon fojtogató, frusztráló légkörrel és témával bíró film, amiben rengeteg potenciál volt. Madeline Brewer tényleg nagyszerűen játszik, karakterének több mélységét mutatja meg és ha már Alice nem is tudja irányítani az életét, azért a színésznőnek sikerült uralnia a filmet. Az atmoszférát nagyon jól felépítették, a feszültséget baromi jó ütemben adagolták és végig igyekeztek fenntartani azt. Ám a forgatókönyv nem volt elég erős, volt benne pár olyan szál, amivel tényleg semmit nem kezdtek és még figyelemelterelésnek sem voltak jók, sőt zavaróvá váltak egy idő után. A rendező sem volt kellőképpen kegyetlen, miközben a végkifejlet rengeteget elárult arról, mit is gondol a mai korról és erről a világról. Szeretném azt írni, hogy ez egy kiváló és hibátlan alkotás, de mégsem tudom ezt mondani és ennek egyértelműen a kidolgozatlanság az oka. Határozottabbnak, kegyetlenebbnek, lélektépősebbnek és hányingerkeltőbbnek kellett volna lennie ennek a filmnek és itt nem a látványról van szó. Nem a vérről, a gore-ról vagy a kínzásról (ezeket amúgy jó érzékkel alkalmazták), hanem arról beszélek, amikor a lelkünket veszik célba úgy, hogy közben arra kényszerítenek minket, hogy egy percre se fordítsuk el a saját tükörképünkről a tekintetünket. Ha a rendező nem engedte volna meg, hogy elfordítsuk a fejünket és nem akart volna elirányítani minket, hanem megtartja a nézőpontot végig, na ez a film akkor lett volna igazi nagyágyú és korszakalkotó mű.

Pontszámom: 6,5/10.

IMDb | mafab