A különféle helyi folklórokból származó történetek mozgóképen való feldolgozása már elég nagy múltra tekint vissza. A horrorfilmek egy igen jelentős százaléka a népmesékből és a mondákból táplálkozott, és táplálkozik mind a mai napig. Az ír népi kultúra egy még viszonylag felfedezetlen terület, amely számos creepy históriát rejt. Egy gonosz boszorkány, aki egy cseresznyefa által szedte áldozatait? Hm, érdekesnek hangzik, na de lássuk, hogy mit hozott ki belőle mai filmünk, a Cherry Tree.

A történet szerint a középsulis Faith (Naomi Battrick) élete fenekestül felfordul: kiderül, hogy apja (Sam Hazeldine) daganatos beteg, és már csak pár hete van hátra. A gimi újdonsült tornatanárnője, Sissy (Anna Walton) - aki mellékállásban boszorkány, és csirkéket gyilkol, majd éleszt újra egy meggyfa és pár fülbemászó közreműködésével - segítséget kínál a lánynak. Felajánlja Faithnek, hogy egy gyermekért cserébe meggyógyítja az apját. Az üzlet létrejön, a kiscsaj egy barátja segítségével teherbe esik, az apja majd kicsattan, de valami még sincs rendben: a baba riasztó ütemben növekszik, a boszi pedig egyre közelebb kerül a faterhoz. Hamarosan világossá válik, hogy valami sátánista-véráldozatos twisterparty van a dologban, amelynek segítségével Sissy és a The Wicker Manből átugrott társai a legősibb boszorkányt akarják feltámasztani… Vajon Faithnek sikerül megállítani őket?

Hiába az ír mendemondák adta borzongató terep, ez az alkotás egy 85 perc hosszúságú pofáraesés. A történet kegyetlenül klisés, a szokásos okkultista sallangokat kapjuk, ami persze nem lenne akkora baj, ha mondjuk lenne egy parás atmoszféra, jó színészi játékkal megtámogatva, csakhogy egyik sincs. A hangulatkeltés kimerül a színvilággal való játszadozásban, de a „helyezzünk el minden egyes jelenetben valami pirosat” koncepció kb. csak az első 20 percig érdekfeszítő, utána megunja az ember. A készítők az ijesztegetések terén is fantáziátlannak bizonyultak, a legeslegolcsóbb jump scare-ekre építenek, ami roppant dühítő. Ja igen, és a CGI-bogarak sem félelmetesek.

A színészek elképesztően pocsékok. Apucinak elvileg rákja van, de körülbelül úgy viselkedik, mintha csak egy múló náthája lenne. Oké, egy halálos betegeséget mindig nehéz eljátszani, de ez már akkor is túlmegy minden határon. A boszink meg vagy ripacskodik, vagy szúrós szemmel néz maga elé. És a főszereplő csaj… Hát… Nincsenek szavak. Egyszerűen egyetlen hiteles reakciója sincsen! Apa és lánya között egyáltalán nem jön létre dráma – noha a betegség miatt indokolt lenne –, mert nem tudnak érzelmet közvetíteni az arcukkal, és a párbeszédek is suták, de hát mit is várok egy olyan produkciótól, amelyben fontos szereplők halála sikkad el, szinte már komikus módon. (Hozzáteszem: nem egy horrorvígjátékról beszélünk.)

{spoiler}Például a barátnő halála. Az mi akart lenni? Felgyújtják és meghal, EGY 5 MÁSODPERCES JELENETBEN! És utána már senki sem emlékszik rá. Még a legsuttyóbb slasherökben sem fordul elő ilyen…{/spoiler}

Unalmas történet, zéró hangulattal, és érdektelen karakterekkel – ezt kínálja nektek a Cherry Tree. Méltatlan az írek regéihez, holott írek készítették. Számomra garantáltan az év legrosszabb filmélménye. Messze kerüljétek el!

„Szórakozás” gyanánt jöjjön még pár érdekesség – csak saját felelősségre!

{spoiler}A maszkmesteri munka (kikérem magamnak a mester szót):

Tessék, itt a boszorkány, az átváltozása után. Igen, a film vége felé átalakul valamivé. Most komolyan, hogy néz már ki? Szerintem megszaladt a hajzselé.

Egy „zseniális” dialógus a filmből:

- Te egy boszorkány vagy?

• Nem, de a fiam a SÁTÁN.

ÉS BUMMM, JUMP SCARE.{/spoiler}

2/10

IMDb | mafab**
**