"A különbség aközött, hogy milyennek látjuk magunkat és hogyan nézünk ki valójában, a legtöbb embert kikészíti. Talán a vámpírok azért nem halnak meg, mert nem láthatják magukat fotókon vagy a tükörben."
Chuck Palahniuk legveszedelmesebb könyvéről lesz most szó, arról a novelláskötetéről, ami tömeghisztériát és ájuláshullámot váltott ki Amerika-szerte. Egy olyan történetsorozatot ismerhet meg a kedves olvasó, ami tocsog a vérben, valamint amiben megdöbbentő részletességgel, gyomorforgatóan közelről mutatják be nekünk a végbelet, ám mégsem ezek miatt lett számomra az egyik legbrutálisabb Palahniuk-könyv.
A történet szerint 17 ember jelentkezik egy hirdetésre, melytől azt remélik, hogy ők lehetnek a jövő nagy írói, költői, forgatókönyvírói. A pályázat lényege, hogy három hónapon át elzárva a világ elől, megszakítva minden kapcsolatot az emberiséggel, megírják életük fő művét. Ezen a szent helyen minden van ugyanis, ami ahhoz kell, hogy valakiből világhíresség váljon. A 17 delikvens beköltözik ebbe az elhagyott, lepusztult színházba Mr. Whittierrel (aki az ötlet- és házigazda), valamint annak asszisztensével, Mrs. Clarkkal. Ők 19-en, valamint az arctalan narrátor lesznek történeteink főszereplői. Ám itt semmi sem az, aminek látszik. Nem mindenkit ugyanaz a cél vezérel, és mindenkinek megvan a maga sötét és/vagy elkeserítő története. Ahogyan haladnak előre a cselekményben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, ez bizony nem egy szeretnivaló könyv, hanem maga a rothadás és a viszolygás lapokra kivetített megtestesülése.
A Kísértettek egy nagyon komplex és döbbenetes alkotás. Palahniuknál jobban senki nem ért a társadalomkritika ilyen kegyetlen, ugyanakkor szórakoztató és elképesztő prezentálásához, és szerintem ez a novelláskötete a pályája csúcsa. Minden fejezetet felvezet egy narrátor, valamint egy szabadvers. Előbbi az adott történet szereplőjét mutatja be, majd az a szereplő elmesél nekünk egy borzasztóan kegyetlen fejezetet az életéből. A vers pedig arra szolgál, hogy felvezesse nekünk a következő történet főszereplőjét. A szereplők irtó érdekesek és visszataszítóak. Találkozhatunk Amerika Kisasszonnyal, Anyatermészettel, Hajléktalan Hölggyel, Rágalmazás Grófjával, Vandálok Hercegével, Neurotikus Némberrel, Hitetlen Tiszteletessel, Orgyilkos Séffel, Rendfenntartó Nővérrel, Felvágott Nyelvű Bajtársnővel, Mószer Ügynökkel, Hiányzó Láncszemmel, Jövőlátó Grófnéval, Hősszerelmessel, Náthás Kisasszonnyal, Fagyott Ajkú Bárónéval, valamint megismerhetjük a két „fogvatartó” történetét is. A nevek igencsak árulkodóak, a történeteik pedig egyszerre felkavaróak, szánalmasak, húsba vágóan igazak és igaziak. Az egész sztori pedig nagyon hasonlít Agatha Christie mesterművéhez, A tíz kicsi négerhez, csak éppen sokkal morbidabb és kegyetlenebb tálalásban.
Mint ahogy mondtam, 19 szereplője van a regénynek, és ha valaki megszámolta a fentebbi felsorolást (persze, tudom én, hogy sokan vagytok, akik így tettek), akkor azt gondolhatja, hogy matematikai hiányosságaim megint felszínre törtek, hiszen 18 nevet említettem csak meg. A számtani nehézségeimet illetően igaza lenne annak, akinek feltűnt ez a kis hiba, ugyanakkor nem ezért hagytam ki a szereplőt. Azzal kezdtem ezt az írásomat, hogy tömeghisztériát váltott ki a regény. Nos, ez így nem teljesen helytálló. A teljes igazság az, hogy a regény egyik története okozta a kiborulásokat, ami a Szent Béltelen nevű szereplőről szólt. A névből lehet következtetni arra, hogy bizony itt esett szó a végbél pontos részletezéséről. E drága emberke ugyanis saját beteges önkielégítésének lett áldozata egy medencében. A novella a Zsigerek elnevezést kapta, és úgy híresült el, mint „a novella, amit nem bírsz végigolvasni.” Örömmel jelenthetem, hogy végig lehet olvasni (és kell is, mert nagyon tanulságos), csak éppen az embert közben kiveri a víz, felfordul a gyomra, öklendezik közben, vagy hasogató fejfájást, valamint késztetést érez arra, hogy elégesse a könyvet, hogy soha-soha többé ne olvassa el még egyszer az életben.
Hogy miért kellene elégetni? Azért, mert Palahniuk tényleg ocsmány módon bemászik a fejünkbe, előhívja az egyik legelemibb ösztönünket, a kíváncsiságot, aztán baromi idegtépő, hányingert keltő módon elmondja nekünk ezeket a történeteteket az emberi természet legundorítóbb megtestesüléseiről, és teszi ezt úgy, hogy tudja, mennyire viszolyogsz az egésztől, de mégis tovább akarod majd olvasni, mert nem tudni sokkal rosszabb, mint tudni. Számomra Palahniuk az egyik legkiválóbb írók egyike, aki az emberiség gyarlóságának a velejébe lát, és maró gúnnyal, kíméletlen őszinteséggel szedi szét mindezt. A Kísértetettek valóban a legbrutálisabb Palahniuk-regény, és éppen attól olyan kegyetlen, hogy minden, ami benne van, igaz. Csak erős idegzetűeknek ajánlott!
10/10