Shannon McFarland ragyogó szépség, akire virágzó karrier vár a divatvilágban, csodás vőlegénye van és meseszép élete. Egészen addig, amíg életét tönkre nem teszi egy „baleset”: rálőnek, és a sérülés következtében elveszíti alsó állkapcsát és ezzel együtt a szépségét, munkáját, vőlegényét. A társadalom számára teljesen láthatatlanná válik, eltaszítják azok, akik eddig szerették és imádták. Ekkor találkozik a kórházban Brandy Alexanderrel, aki éppen utolsó műtétjére vár, hogy végre igazán nővé válhasson. Brandy, aki a királynők között is igazi királynő, átérzi Shannon fájdalmát, és úgy dönt, segít neki feldolgozni a traumát. Elvégre ő tudja csak igazán, milyen kitaszítottnak lenni. Őrült utazásba kezdenek azért, hogy kitöröljék a múltjukat, és együtt megalkossák a sosem volt jövőjüket.

Chuck Palahniuk korszakunk egyik zsenije, aki olyan hátborzongatóan képes tükröt tartani a modern kor szülöttei elé, hogy annak ellenére, hogy nem akarunk odanézni, egyszerűen nem vagyunk képesek elfordítani a tekintetünket. Megbabonázva és libabőrösen, sokszor az undortól fulladozva és öklendezve bámulunk bele abba a világba, amelyben élünk és amit mi teszünk ilyenné. Az író már a Harcosok klubjában is a fogyasztói társadalmat és őrületet mutatta be nekünk igazán eredeti módon és hatalmas gyomrost tartogató csavarral, de a Láthatatlan szörnyekben még ennél is tovább megy. Ez a regény ugyanis olyan, mintha az Amerikai pszichót vegyítette volna a Harcosok klubjával, amit belehelyezett egy olyan világba, mint amit a Szex és New Yorkban mutatnak nekünk. Ha úgy vélitek, a Neon démon az a film, ami igazán képes megmutatni, milyen felszínes, rideg és kegyetlen világ a divat, akkor nem olvastátok ezt a könyvet.

A Láthatatlan szörnyekben kézzel tapintható ennek a világnak az álságos csillogása és kétszínűsége. Olvashatunk az őrületnek, a gyűlöletnek és az eszelős szerelemnek a vérfagyasztó keverékéről. Végigélhetjük, hogyan építi magát újra Shannon, hogy aztán újra és újra szembesüljön az élete nemlétezésével úgy, hogy közben felfedezi, hogy amit eddig szépnek hitt, amiért eddig élt, az valójában pontosan ugyanolyan szétroncsolt és csúf, mint amilyen az ő arca lett. A végére pedig egy olyan történet és csavar bontakozik ki, amit bármelyik ázsiai rendező megirigyelhetne. Ez a könyv ugyanis több, mint egy társadalomkritikai korlélektan. Ez a könyv több annál, mint egy ember újrakezdésének a története. Ebben a könyvben az elsöprő gyűlölet és bosszú vérgőzös utazása a lényeg, valamint az, mit is vagyunk képesek csinálni egymással és saját magunkkal pusztán azért, hogy figyeljenek ránk.

Palahniuk megmaradt a graffitirövidségű mondatainál, melyek olyan keményen ostorozzák és gyilkolják ezt a világot, ahogyan senki nem képes rá. Tömör, éles, kegyetlen, realista és végtelenül őszinte. Ugyanakkor az egész mocskos, zavarba ejtő, rémisztő és undorító. Véleményem szerint sokkal jobb a Láthatatlan szörnyek, mint a Harcosok klubja. Szuperlatívuszokban tudok csak beszélni erről a könyvről, és tényleg ajánlom mindenkinek, akinek megvan hozzá a kellően erős idegzete és gyomra, mert Palahniuk nemcsak ezt a világot, nemcsak a karaktereit, hanem az olvasóit sem kíméli.

10/10