Hatalmas rajongója vagyok Chuck Palahniuk munkásságának. Nála élesebben és szatirikusabban nem sokan tudják megfogalmazni korunk problémáit. A Harcosok klubja miatt fedeztem fel az írót, de mindegyik műve legalább akkora erővel bír, mint az említett kultikus alkotás. A középpontban pedig mindig az elidegenített és fogyasztásra kiképzett társadalom áll. Nincsen ez másképpen a 2014-ben megjelent Beautiful You című művében sem.

Penny Harrigan nem nevezhető éppen feltűnő jelenségnek. Egy nagyon menő manhattani cégnek dolgozik, de senki nem veszi észre. A magánélete se sokkal mozgalmasabb, hiszen nincsen se érdekes hobbija, se pasija, se sok pénze. Penny teljesen átlagos, éppen ezért nagyon váratlanul éri, amikor kiszúrja őt a cég egyik fő ügyfele, a hipermenő és szexi szoftvermilliárdos C. Linus Maxwell. A férfi elhívja őt egy nagyon drága luxusétterembe és teljesen elvarázsolja a nőt. Hamarosan Párizsban kötnek ki egy luxuslakosztályban, ahol kezdetét veszi Penny behálózása. A lánynak ugyanis a "Beautiful You" névre keresztelt új kozmetikai termékcsalád fejlesztésében kell közreműködnie. Pennynek rá kell döbbennie, hogy hatalmas hibát követett el, de mire erre ráébred, már nagy bajban van. És nem csak ő.

A történet leírása korántsem fedi le azt a hihetetlen groteszk, ugyanakkor morbidan ismerős világot, amit Palahniuk ebben a regényében elénk tár. Mert persze vannak itt különböző kísérletek és furcsa történések, de ettől még maga az alap teljesen átlagos. Ugyanakkor a könyv korántsem az és Palahniuk most sokkal elborultabb, mint amilyen alapból szokott lenni. Sokkal vadabb és brutálisabb ebben a regényében, mint ahogyan azt megszokhattuk tőle, miközben ismét arról a témáról beszél, ami a leginkább érdekli: a fogyasztói társadalomról és annak hatásairól az emberekre. Arról, hogy semmi másról nem szól már az életünk, mint a külsőségekről, arról, hogyan nézünk ki, mit veszünk fel, mit veszünk meg, miközben csak látszatkapcsolataink vannak.

Palahniuk úgy döntött, hogy most aztán nem fogja kímélni az olvasóját és mindent rázúdít. A folyamatos boldogság iránti hajszát, amit a külsőségektől várunk. A mérhetetlen gyönyör iránti vágyat és a testiség szerepének felmagasztalását, miközben kiüresítjük az érzelmeket és a kirakatnak élünk. Közben kifigurázza a popkultúrát, a különböző irányzatokat, nem véletlen az sem, hogy a történetnek nem egy szála emlékeztet minket A szürke 50 árnyalatára, vagy éppen a Twilightra és az ezekkel elindult hisztériára. Palahniuk pedig nagyon kíméletlen és komolyan brutális, ahogyan hozzánk vágja azt, mennyire beteges is ez a világ. Mert legyünk őszinték lehet itt romantizálni ezeket a sztorikat, de náluk betegebbet ritkán olvasni és az, hogy erre ennyire fogékonyak voltak és még el is magyarázták, hogy miért olyan szép és normális ez, na az az igazán ijesztő. Palahniuk nem tett mást, mint rámutatott erre és elmondta valójában, miről is van szó. Így ha valaki beteges szexuális dolgokról akar olvasni, akkor ez a neki való könyv, bár izgalmat ne keressen, mert ha erre begerjed, akkor komoly gondok vannak. :) Nekem szinte végig túl sok volt, nem egyszer tettem le a könyvet és kerülgettem hetekig. Aki vizuális típus, mint én, annak bizony nem lesz egyszerű elolvasni ezt a könyvet.

Az író most tényleg kíméletlenebb volt, mint általában és a finomságot végképp elfelejtette. Mint ha azt mondaná, hogy beszéltem én már nektek eleget a beteg, fogyasztást istenítő, külsőségekre építő, de az érzelmeket teljesen lebutító, kiüresítő társadalomról szépen becsomagolva, finom metaforákkal élve, mégsem értettétek meg, tehát most akkor jöjjön a beteg, kegyetlen valóság. A legkínzóbb pedig, hogy hiába baromi undorító a dolog vagy éppen tényleg hányingert keltő, morbid és taszító, valahol mégis igaza van. A vége pedig kifejezetten erős lett, mint ahogyan az egész nanorobotos, klónozásos, manipulatív világ is, amit elénk tárt. Félelmetes, ahogyan felvázolja, hogyan lehet pusztán egy gomb megnyomásával sakkban tartani és manipulálni az embereket.

A Beautiful You sok tekintetben jobb, mint az eddigi művei. Leginkább a kendőzetlen őszintesége miatt. Ugyanakkor van egy nagy hiba: ez pedig a főszereplője. Pennyt nem nagyon lehet bírni, azonosulni se tudunk vele és a legtöbb esetben simán csak felpofoznám. De úgy Isten igazából lekevernék neki egy hatalmasat. Ez azért volt gond, mert az olvasót teljesen elidegenítette a szereplőtől, ami szerintem tudatos volt az író részéről, csak éppen így az érzelmi sokkhatás elmaradt. Pedig igyekezett sokkolni az író rendesen és valóban nagyon nehezen emészthető könyv lett a Beautiful You, csak sokkal erősebb is lehetett volna, ha valahogy belevonja az olvasót a regénybe és aztán vágja oda a végét. Bár akkor lehet most egy pszichiáternél ülnék és nem ezt a kritikát írnám. A lényeg, hogy ez a könyv sem okozott csalódást a Palahniuk rajongóknak, viszont aki most ismerkedik az íróval annak azt ajánlom, hogy ne ezzel a regénnyel kezdjen.

Pontszámom: 7,5/10