Don Mancini 1988-ban egy valódi horror ikont teremtett Chucky személyében, aki szinte azonnal be is vonult a horror nagy panteonjába. Ma már nincs olyan ember – akár horrorrajongó, akár nem – aki ne ismerné a gyilkos játék baba alakját, akit egy sorozatgyilkos, Charles Lee Ray lelke szállt meg. Chucky népszerűsége az azóta eltelt harminchárom évben végig töretlennek bizonyult, aki már a kezdetektől olyan legendás rémekkel került egy szintre, mint Freddy Krueger, Jason Voorhees, vagy Michael Myers. Népszerűségét az is bizonyítja, hogy az eredeti filmet még hat folytatás követte, és Mancini az összes produkció során ott bábáskodott saját gyermeke felett, és alakította annak útját. Kezdetben még csak íróként, majd a 2004-es Chucky ivadékától kezdve már rendezőként is jelen volt a filmek során. Mancini mellett még Brad Dourif volt az, aki töretlenül visszatért minden egyes filmben, mint Chucky hangja, akinek zseniálisan eszelős játéka, hanghordozása és nevetése nélkül el sem lehet képzelni a karaktert. A széria utolsó darabja a 2017-es Chucky kultusza volt, ami egy elég nagy cliffhanger-el zárult, és előrevetítette, hogy Mancininek bőven vannak még tervei Chucky további sorsával kapcsolatban. Ám a várva várt folytatás végül elmaradt, és helyette 2019-ben kaptunk egy remake-et, ami teljesen új, modern szemszögből közelítette meg a jól ismert történetet. Ez annyit jelent többek között, hogy a mágiát és a misztikumot teljesen kiölték belőle, Charles Lee Ray karakterét száműzték, az új „Chucky” pedig a modern idők szellemére hallgatva, nem egy megszállt játékbaba, hanem egy meghibásodott, mesterséges intelligenciával rendelkező mechanikus játékbaba lett. Természetesen, ahogy ez a legtöbb remake esetében lenni szokott, a film rendesen megosztotta a közönséget. Volt, akinek tetszett, és volt, akinek nagyon nem. Az biztos, hogy az eredeti franchise, és Chucky rajongói finoman szólva sem voltak elragadtatva ettől a produkciótól, Mark Hamill ide vagy oda, és ők inkább a már korábban megkezdett történetszál folytatását akarták látni. És végül imáik meghallgattatásra is találtak, ugyanis mindezek után nem sokkal Don Mancini bejelentette, hogy az eredeti filmek által megkezdett történet folytatódni fog, ám nem film, hanem sorozat formájában. És idén októberben a valódi Chucky végre visszatért hozzánk, hogy most még kezdetben nyolc részen át folytassa azt az az ámokfutást, amit 2017-ben félbe kellett hagynia.

Alapjaiban véve eléggé vegyesek az érzéseim ezzel a sorozattal kapcsolatban. Egyrészt a rajongó részem repes az örömtől, hiszen tényleg visszatértünk az eredeti történetfolyamhoz és a megkezdett szálakat is tovább szőtték, és amikor olyan van, a sorozat nagyon tud gondoskodni az elkötelezett rajongóiról. Másrészt viszont így is van jó pár olyan motívum és pillanat, amik kicsit bele tudnak rondítani az összképbe, vagy belassítják és visszafogják a cselekményt. Van, amikor nagyon működik az összkép, de van, amikor kevésbé. A tisztánlátás végett jobb, ha szép sorban haladunk. A történetünk Hackensack városában játszódik, amiről elég hamar megtudjuk azt is, hogy Charles Lee Ray szülővárosa is egyben. Itt ismerjük meg az új főhőseinket, akik tinik, és ez külön jót tett alapjáraton a szériának, hogy a gyökerekhez visszakanyarodva, ismét fiatalok legyenek a középpontban. Fő protagonistánk Jake, aki afféle ifjú művész, és aki egy kerti kirakodóvásáron hozzájut egy Good Guy játékbabához, amiről mi már mind tudjuk, hogy ki is valójában. Szerencsére azért azt is logikusan magyarázták meg, hogy egy kamasz miért akarna megvenni egy játékbabát. Ahogy azt már innen sejthetjük, Chucky bekerül a kisváros közösségébe, és szép lassan elszabadítja a poklot. Az első három rész remekül megalapozza a sorozatot, és egyfajta remake/reboot érzetet kelt, de a jó értelemben. Mi már ismerjük a dolgok hátterét, de a helyszín és a szereplők teljesen újak, és ennek megfelelően követjük végig, ahogy Chucky megjelenik ebben az új környezetben, és, hogy a benne élők, hogy reagálnak az első találkozásra vele. Ezek a részek még lassan építkeznek, hagynak időt a karakterek megismerésére, és a köztük lévő viszonyok kibontására. Jake karaktere úgy igazából nem kiemelkedő, de alapjáraton okés főszereplő. Itt most a megszokottól eltérően a főszereplőnket Chucky nem akarja sem megölni, sem pedig megszállni. És ez is egy nagyon jó kis felütése a sorozatnak. Chucky ugyanis klasszikus szlogenjéhez hűen Jake legjobb barátja akar lenni. Ami annyit tesz, hogy szépen kinyír mindenkit, aki megkeseríti a srác életét, és egyben Jake-et is szép lassan rá akarja terelni a gyilkolás útjára. Ez egy nagyon érdekes kapcsolatot teremt a két főszereplő között, és elég szépen ki is használták az ebben rejlő potenciált. Persze, hogy Chucky igazából miért is csinálja ezt, azt itt még nem fedik fel, de idővel erre is választ kapunk. A többi szereplő is a tisztes alap szintet hozza, ami nem is akkora baj, figyelembe véve, hogy a felük rövid úton elhalálozik. Zackary Arthur jól hozza Jake megtört és őrlődő figuráját, ami jó alapot szolgáltat a Chucky-val való konfliktusához. A főbb szereplők négyes csapatát rajta kívül még Bjorgvin Arnarson, Alyvia Alyn Lind, és Teo Briones alkotják, akik fiatal koruk ellenére igen tehetségesnek bizonyultak és fel tudtak nőni az elvárásokhoz. Főleg Lind és Briones az, akiket ki tudnék emelni közülük. Mind a ketten nagyon hálás szerepeket kaptak, amikben rendesen ki tudtak bontakozni a nyolc rész során. A mellékszereplők között is van pár érdekes arc, de azt is tartsuk azért szem előtt velük kapcsolatban, hogy azért itt tényleg bárki bekerülhet a húsdarálóba. És ami még külön tetszett, az az, hogy a sorozat visszatekint a múltba, és a nyolc rész során, az aktuális események mellett folyamatosan láthatjuk Charles Lee Ray múltját, a gyerekkorától, nagyjából az első film nyitányáig. És hála az istennek nem gyalázták meg a karaktert semmi felesleges belemagyarázással, vagy értelmetlen motivációval, hogy miért lett belőle gyilkos. Nem, Charles Lee Ray egy született pszichopata és pont. Ráadásul az ő életútját nagyon szórakoztató és élvezetes végigkövetni. Nem lett túlmagyarázva semmi oda nem illő plusz dologgal. Mancini csak egy kicsit fellebbenti nekünk Chucky múltját, de pont annyit kapunk, ami maximálisan kompatibilis mindazzal, amit eddig tudtunk róla.

Mielőtt továbblépünk, muszáj letisztázni valamit, ami az internet nagyrészét már amúgy is rendesen feltüzelte. Igen, van a sorozatban meleg szál. A főszereplő, Jake karaktere ugyanis meleg, és van is egy romantikus szál közte és az egyik másik főszereplő, Devon (Bjorgvin Arnarson) között. Ja, ez így benne van, dolgozzuk fel ezt a tényt. Abból a szempontból ez nem meglepő, hogy maga a széria megalkotója, Don Mancini is nyíltan meleg, és már egészen a Chucky menyasszonya óta rendszeresen foglalkozott meleg, vagy transzszexuális karakterekkel a franchise során. A lényeg inkább ennek ábrázolásán van, és azt viszont eléggé mesterkéltnek nevezném. Kicsit olyan, mintha nagyon akartak volna egy meleg szálat a sorozatba, de annak viszont, még így is, hogy nyolc epizód volt rá, nincs igazi súlya. A két karakter inkább mintha csak nagyon jó barátok lennének, de ennél több kémia nem érződik közöttük. Azon persze ismét órákat el lehetne vitatkozni, hogy erre szükség volt e egy Chucky sztoriban. De most, hogy ezt letudtunk, inkább lépjünk is tovább. A negyedik és ötödik rész, ahol már elkezdődnek a gondok. Ez az a pont, ahol a cselekmény eléggé belassul és vontatottá válik. A szereplők felesleges köröket futnak, és néhol tényleg azt érezzük, hogy csak az időhúzás miatt írták meg ezeket a részeket, és, hogy meglegyen az epizódszám. Az előbb említett szerelmi szál is talán ezen a ponton érződik kicsit kínosnak, köszönhetően az erőltetett túlhúzásnak. Itt is főleg inkább az ifjú Charles Lee Ray múltban játszódó szegmensei azok, amik érdekesek és élvezetesek, szemben az aktuális cselekményszállal, ami tényleg inkább csak vánszorogva próbál eljutni A pontból B pontba, majd C-be. Illetve elnézést, egy pozitívuma azért még is csak van ennek a szakasznak, ugyanis egy eddig totálisan irritáló karaktert sikerült valamennyire szimpatikussá tenni. Lexy karakteréről van szó, akit Alyvia Alyn Lind játszik, és aki az első három részben még a tipikus áskálódó, rosszindulatú kis cafka, akivel kapcsolatban csak azt várjuk, hogy mikor fogja Chucky elintézni valami látványos és eszelős módon. Ám a gyilkos babával való találkozás egy teljes jellemfejlődést indít el a kiscsajnál, aki végül tényleg valamennyire kedvelhető szereplővé válik, akinek ezt követően még érdekel is a sorsa minket.

Ezután viszont a sorozat a hatodik résztől nagyon felpörög, és itt lépi át igazán az eddig felállított kereteit. Mivel az eddigi előzetesek, és a nyilvános szereplőlista is felfedte ezt nekünk, és mivel már a Chucky kultusza óta is erre várunk, szerintem nem érdemes nagyon titkolni, hogy a széria itt behozza az eddigi filmek cselekményszálait is, és egyben a legfontosabb szereplőket is a franchise eddigi múltjából. Andy, Kyle, Tiffany és Nica is mind visszatérnek, és az ő jelenlétük hatalmasat lendít a sorozat utolsó három részén. Nem túlzás azt sem kijelenteni, hogy az eddigi új főszereplőink rendesen elhalványulnak mellettük. Bár nehéz is felvenniük a versenyt az igazi közönség kedvencekkel. A visszatérők közül mindenképpen ki kell emelnem Jennifer Tilly-t és Fiona Dourif-ot. Tilly továbbra is remekül és szeretnivalóan hozza Tiffany karakterét, Fiona Dourif pedig most igazán megmutathatta ebben a kettős szerepében, hogy mit is tud, és ezzel egyszerre bizonyítva azt is, hogy az alma nem esett messze a fájától. Az évad utolsó három része minden tekintetben elkényezteti a rajongókat, és az írók is itt engedték el legjobban az őrült ötleteiket. A finálé grandiózus és eszelős, pont, amilyennek lennie kell, de valami kis hiányérzetet mégis tud hagyni.

Azt is érdemes kijelenteni, hogy a sorozat alapjáraton nem nevezhető igazán ijesztőnek, vagy félelmetesnek. Ez persze abból a szempontból nem újdonság, hogy a múltban már szembesültünk vele, hogy ha egy horror franchise-hoz egyre több rész készül, a kezdetben erőteljes félelem faktor szép lassan tompulni kezd és néha már vígjátéki szintre megy át. Ez főleg a nyolcvanas években elindult nagy horror szériák esetében volt érvényes, és ebbe a kategóriába tartozott a Gyerekjáték franchise is. Noha például a hatodik film, a Chucky átka képes volt újra visszahozni a valódi horrorisztikus atmoszférát, és képes volt félelmetes lenni, általánosságban elmondható, hogy Chucky későbbi kalandjai inkább a horror-vígjáték vonalat erősítették, de legalább is mindenképpen könnyedebb és szórakoztatóbb daraboknak számítottak a zsáneren belül. Nagyrészt ezt a vonalat követi a sorozat is. Félni nem fogunk rajta egyáltalán, bár néhány hatásos pillanattal azért így is rendelkezik. Ellenben viszont vérből és ötletes gyilkosságokból kapunk bőven. A készítők szerencsére ezen a fronton nem fogták vissza magukat, és valódi vérbő kivégzéseket prezentáltak nekünk. A gore szerelmeseinek nem lesz okuk a panaszra, persze azért olyan nagyon brutális durvulásra se számítsunk. És természetesen a legfontosabb pont, amiért annyira imádja mindenki ezt a franchise-t, az maga Chucky karaktere. És ha már ő itt a címszereplő, akkor már rendesen meg is felel az ezzel járó kötelezettségeknek. Chucky karaktere abszolút csúcsformában van itt, rengeteget szerepel, továbbra is hozza a maga ellenálhatatlan stílusát, és ezúttal talán sokkal nagyszabásúbb tervei vannak, mint eddig valaha. És nem is lehetne Chucky ugyanaz a gyilkos baba Brad Dourif nélkül, aki ismét visszatért, hogy megszólaltassa legendás karakterét. Egyszerűen öröm hallgatni Dourif hangját és azokat a frenetikus szövegeket és beszólásokat, amiket a szájába adtak. Chucky alakja neki köszönhetően válik igazán élővé és lélegzővé, és egy igazi halhatatlan ikonná.

A Chucky sorozat egyértelműen a rajongóknak készült, de őket maximálisan ki is szolgálja. Itt látszik igazán, hogy Don Mancini mennyire jelen volt a teljes franchise életében, és, hogy mennyire egybe szövi itt most a szálakat, és még a múlt eseményeihez is hozzá tud tenni. Bár sajnos még így is sok helyen érződik az alibizés, és, hogy valamivel ki akarták még tölteni a játékidőt és az epizódszámokat. Vannak benne új ötletek, és fel is tudja frissíteni a Chucky legendáriumot, de ez sem megy mindig tökéletesen. Lehet talán itt ütközik egymásba a több mint harminc éves múlttal rendelkező horror széria, és modern korunk megváltozott világa. Ki tudja. Annyi biztos, hogy Chucky rajongói elégedettek lehetnek, hiszen a nagy visszatérés valóban megtörtént, ráadásul azóta már a második évad érkezését is hivatalosan megerősítették. Van pár dolog, amivel kapcsolatban lehet még hova fejlődni a továbbiakban, de az eddig látottak bizakodásra adnak okot.

IMDb | mafab