Rendezte: Man-dae Bong

Alábbi „mesénkben”, bár csak némi belemagyarázással, de felfedezhető a Hamupipőke története.

Főszereplőnk egy plasztikai sebész anyuka, aki egy szem lányát neveli, és nem kicsit viszi túlzásba az aggodalmát. Persze a lányával a kapcsolat igen szoros, ám ezt az örömöt beárnyékolja egyik barátnője plasztikai műtétje, ami bár jól sikerült, azonban a lány azóta szörnyű látomásoktól szenved, mi több, egy hosszú fekete hajú (nahát) szellemlány is lépten-nyomon követi, mígnem belehal.

Főszereplőnk pedig elkezd kutakodni, ám azt még ő sem sejti, hogy anyjának nagyon is köze van az eseményekhez. A film nemigen árnyalja a dolgokat, voltaképpen már az első negyed órában éreztetik velünk, hogy anyucival nincs valami rendben. A múltjából szépen lassan kiderülnek a titkok, melyek voltaképpen egy balesethez kapcsolódnak. Egy meglehetősen szerencsétlen eset következtében ugyanis a lánya arca csúnyán megégett, mi több, igen súlyosan megsérült. Anyuci persze hibásnak érzi magát (nem ok nélkül), és kétségbeesésében egy igen drasztikus döntést hozott.

A történetről nem szeretnék többet írni, ugyanis egész jó fordulatokkal bír. Maga a dramaturgia és a forgatókönyv szerintem teljesen rendben van. Egy olyan párbeszéd vagy cselekmény sincs, ami zavarba ejtő lenne.  A rendezés is egész jó, de a flashbackek kissé túl lettek variálva, aminek következtében néhol kissé követhetetlen.

A színészekkel nincs gond, a két főszereplő teljes mértékben helytáll, a többi szereplő azonban a karaktereik üressége miatt nem nagyon tud kibontakozni. A hangulat azonban príma. Bár a szellem már egy kifejezetten unalmas sablon, valahogy itt a hangulatkeltés mégis működik, köztük maga a kísértet is, akire azért tudtak némi egyedi tulajdonságot ruházni.

Mint a legtöbb koreai film, itt is megpróbálkoznak a drámával, ám ez csak néhol jön össze. Van egy pont, ahol kifejezetten átéreztem a tragédiát, és mondhatjuk úgy is, hogy talán az volt a legerősebb érzelemmel bíró jelenete. A többi viszont kissé hatásvadásznak is tűnik. De ezt árnyalja néhány kifejezetten hátborzongató jelenet, mint például a két lány, akik egymás arcát szabdalják fel.

Ez egy határozottan közepes film. Semmi kiemelkedő nincs benne, sőt, de a jól bejárt eszközökkel remekül bánik, amitől nem válik unalmassá. Emellett mintha felbukkanna némi társadalomkritika is, hiszen úgy néz ki, arrafele bárki átszabhatja az arcát, akinek csak egy kis problémája is van vele.

Értékelés: 5/10

IMDb | mafab