Hetekkel a finálét követően is képtelenség elengedni a Viszályt, ezért természetesen a fellelhető összes Bette Davis- és Joan Crawford-thrillert és -horrort újranézzük eN.Dé.-vel, de a duóhoz Olivia de Havilland is betársult, aki nem csak a Csend, csend, édes Charlotte egyik főszerepét happolta el Crawfordtól, hanem az 1964-es Nő csapdában (Lady in a Cage) főszerepét is.

Cornelia Hyland (Olivia de Havilland) fiával él együtt, egy évvel ezelőtt eltört a csípője, és még nem tud biztonsággal közlekedni, ezért emeletes házukba liftet szereltettek. Aznap iszonyatos a kánikula, ráadásul a környéken dolgozó munkások hanyagsága miatt a ház áramszolgáltatása is megszakad, miközben az asszony a liftben ragad két emelet között. Pont annyira magasan, hogy rossz csípőjével ne tudjon leereszkedni, de fel sem tudjon kapaszkodni a második emeletre. Szerencséjére vészcsengő is be van szerelve a szerkezetbe, de úgy tűnik, senki nem siet a segítségére, csupán egy alkoholista hajléktalan érdeklődését kelti fel. Mikor a férfi meglátja, hogy a nő csapdába esett, nem teketóriázik, elkezdi kifosztani a gazdag lakást. Telhetetlenségében egy újabb körre is visszatér, oldalán egy prostituálttal, de követi őket egy háromfős banda is, akik már nem válogatnak a módszereikben. Hylandnak bezárva kell szembenéznie és végigszenvedni a brutális orgiába torkoló eseményeket.

A Nő csapdában nyíltan B film, kis költségvetésű és tévéfilmszerű, viszont Walter Grauman rendező a legtöbbet hozta ki a keretekből és a történetből, minden egyes beállításával próbál kreatívan bánni, hogy telis-tele legyen a végeredmény különleges operatőri munkával. A főcím amellett, hogy megidézi a Psychót, meglepő módon felsorakoztat egy csokor tabujelenetet, ami felvezeti a filmet is, ami annak ellenére, hogy 53 éves, nemhogy nem finomkodik, de kenterbe veri napjaink home invasion filmjeit.

Olivia de Havilland csodálatosan játszik, és abban a röpke másfél órában is sikerül árnyalnia a karakterét, hogy egy nehezen megítélhető anya legyen, egy már perverzióba hajló háttértörténettel. A három fiatal rabló – a vezetőjük karakterét Marlon Brando A vágy villamosában látott karaktere ihlette – olyan randalírozásba fog, ami után nem csoda, hogy akkoriban a mozik visszautasították a film sugárzását. Négy évvel a Psycho után, amiben egy női testrészt sem lehetett fedetlenül, felismerhetően bemutatni, nagy merészség volt explicit jeleneteket vászonra vinni. Havilland megszenvedhette a forgatást, nem csoda, hogy utána nem igazán akart horrort vállalni pár kivétellel.

A home invasion rajongóinak kötelező darab, ami után még a Hívatlanok is limonádévá korcsosul.

10/10

IMDb | mafab