A Universal hivatalosan is bejelentette, hogy univerzummá építi régi szörnyeinek történeteit, a Marvel sikerének köszönhetően. A szörnyuniverzumot, hivatalos nevén Sötét Univerzumot már évek óta próbálják összehozni. Eleinte a klasszikus filmek mintájára kezdték meg a Farkasember-reboottal, melyben még gótikus környezetben, gore-bőségben képzelték el a cselekményt, de érthetetlen módon a film megbukott. Az ismeretlen Drakula főként a castingon hasalt el, a gyönyörű látvány és operatőri munka, a remek Luke Evans és a középkori helyszín ellenére sem sikerült beindítani a moziuniverzumot, pedig a stáblista utáni jelenetben már elkezdték az összeköttetést napjainkkal. A hibái ellenére az a film is jó indulás lett volna, de a Universal úgy gondolta, mindent elsöpör és elölről kezd.

A modern környezet megmarad, de a múlt visszhangjaival, ötvözik az akciót a horrorral, és idén bemutatják a Sötét Univerzum alapkövét, A múmiát, melyben feltűnik dr. Jekyll (és természetesen Mr. Hyde), aki a Prodigium titkos szervezet fejeként felkutatja az ősi, a mai napig a világunkban élő szörnyeket, hogy elpusztítsa őket. Új és hatalmas erő, Amaneth egyiptomi hercegnő (Sofia Boutella) múmiája ébred újra életre, hogy beteljesítse eredeti tervét, megszerezze, amit elvettek tőle, ebben pedig Nick Morton (Tom Cruise) akarja megállítani.

Mi sem lenne kézenfekvőbb ebben a rovatban, hogy ráhangolódjunk az immáron ismét horrorisztikusan tálalt történetre, ami Nina Wilcox Putnam és Richard Schayer fejéből pattant ki, a Universal pedig 1932-ben álmodta vászonra először, Boris Karloff főszereplésével.

Nem Az ismeretlen Drakula az első film, ami whitewashingba fut bele, de szerencsére ez manapság jogosanad felháborodásra okot. Már a '32-es, eredeti változatban is rosszul választottak főszereplőt. Nyilvánvaló, hogy nem lehet az akkori filmeken számon kérni a politikai korrektséget, bár a fél stáb megfelelő etnikai származású. Boris Karloff nem a színészi teljesítménye miatt vésődött be a tudatunkba, Imhotep szerepét is csak előző karakterének, Frankenstein szörnyének sikeressége miatt kaphatta meg.

1921-ben érdekes felfedezést tesznek a londoni régészek: egy megszokottól eltérően eltemetett múmiát tárnak fel, melynek belső szerveit meghagyták, a koporsóról a nevét lekaparták, és megátkozták, hogy ne csak a földi, a túlvilági életben se lelhessen békére. Egy rejtélyes tekercset is mellétemettek, melyen Ozirisz imája olvasható, mellyel Íziszt támasztotta fel. A régészek által megzavart ősi erők következtében Imphotep, a 3700 éves főpap életre kel, hogy beteljesítse, amitől halála előtt megfosztatott: feltámassza szerelmét, a tiltott szűz papnőt, Ankh-es-en-amont. A film további cselekménye 1932-ben zajlik, ahol Imphotep kedvese reinkarnációját találja meg egy fiatal nőben, akinek a testébe akarja zárni a múmianő lelkét.

Karlofftól nem várhatunk többet félelmetes arcánál és velőnkbe látó szeménél, ahogyan Zita Johann is inkább teátrális, mint hiteles, de az alapkoncepció és látvány 85 év távlatából is kifogástalan. Persze senki ne várjon explicit gore-t, inkább suspense-t, de az operatőri munka, a sminkek és a helyszín mai napig megállják a helyüket. Mégis, A múmia tipikusan az a horror, amiben megvan a potenciál, hogy újra és újra elmeséljék, ijesztőbb körítéssel, és igazán kemény címszereplővel, akit szerencsére idén az etnikailag és kisugárzásilag is tökéletes választás, Sofia Boutella fog játszani.

7/10

IMDb l mafab