A cirkusz világa a maga furcsaságaival, szélsőségeivel, misztikumával és önálló társadalmával bőven elég témát tud szolgáltatni a horror filmeknek, ugyanakkor azért nem nyúltak túl gyakran a filmesek ehhez a témához és ha nyúltak is ritkán mutatták meg ennek a világnak a mélységét. Pedig nem kellett sokat várni, hogy valaki felfedezze magának ezt a cirkuszt és összekapcsolja a horrorral. 1932-ben Tod Browning készítette el a mai szemmel is hátborzongató Szörnyszülötteket, ami  nem véletlenül érdemelte ki a kultstátuszt a horrorosok körében. Igaz, addig nagyon hosszú és rögös út vezetett.

A történet főszereplői egy cirkuszos társulat tagjai. Hans, a törpe beleszeret az isteni Cleopátrába, az óriásnőbe. Cleopátra viszonozza ugyan a férfi közeledését, de érzelmei korántsem őszinték, sokkal inkább Hans frissen megörökölt vagyonára fáj a foga. A szeretőjével, Herculessel azt tervelték ki, hogy Cleopátra hozzámegy Hanshoz, majd elteszik szépen a törpét láb alól és meglógnak a pénzzel. Hiba csúszik azonban a gépezetbe és elszabadul a bosszúszomjas pokol.

A Szörnyszülöttek egy rendkívül felkavaró alkotás, amit a korszak dühödten utasított el. A tesztvetítéseken katasztrofálisan teljesített, ezért a stúdió megvágatta a filmet és 90 percről alig egy órásra szorították le a játékidejét. Először is a bemutatott erőszak és torzszülöttség témája verte ki a biztosítékot, főleg azért, mert a filmben nem színészeket láthatunk, hanem valódi embereket, akik tényleg cirkuszban dolgoztak. Tehát a nyers valóságot tárják elénk, semmi trükk és manipuláció nincsen benne. Ettől nyilvánvalóan sokan nagyon kényelmetlenül érezték magukat. Gondolom az belefért, hogy pénzért meglessék a szakállas nőt vagy a sziámi ikreket és törpéket, még akár ki is nevették őket, vagy éppen gúnyolódtak rajtuk, de amikor mindezt a vásznon látják, ráadásul úgy bemutatva, hogy betekintést nyerhetnek ezeknek az embereknek az életébe, fájdalmába, érzéseibe az már korántsem olyan kényelmes nézőpont.

Tod Browning a felvázolt történet mellett bemutatta a cirkuszban uralkodó hierarchiát és azt, hogy ezek a fogyatékossággal élő emberek mennyire külön csoportokban élnek. Nem csupán a normál világ társadalma, de még a saját közösségük is kívülállókként kezeli őket pusztán amiatt, ahogy kinéznek. Tehát nyerészkednek a fájdalmukon, torzulásaikon, ugyanakkor nem látják szívesen őket maguk között, gúnyolódnak rajtuk és kihasználják őket. Nekik pedig nem igazán van más esélyük, hiszen életben kell maradniuk, el kell tartaniuk magukat, ezért muszáj belemenniük ebbe a megalázó helyzetbe. Pontosan emiatt amikor eljön a jogos bosszú ideje és ráébrednek ezek az emberek, hogy senkinek nincsen joga így bánni velük, akkor a nézőkhöz is szóltak.

A karakterek kibontására sajnos nem maradt azonban elég idő, bár lehet, hogy az eredeti 90 perces verzióban sokkal nagyobb teret kaptak a szereplők. Az üzenet azonban egyértelmű maradt: senkit se a külseje alapján ítéljünk meg. Erre szolgált kontrasztként maga Cleopátra is a maga szépségével. Igen, gyönyörű nő volt kívülről, ugyanakkor a belseje velejéig romlott volt. {spoiler}A bosszú betetőzése volt az, hogy olyanná tették a külsejét, mint amilyen Cleopátra a felszín alatt volt, miközben arra ítéltették, hogy úgy kelljen leélnie az életét, mint nekik, a kitaszítottaknak. {/spoiler} Az üldözés és a csonkítás még mai szemmel is hidegrázós volt, az utolsó képsorok pedig letaglózzák a nézőket.

Mint mondtam nagyon elutasítóak voltak akkoriban a filmmel. Furcsa módon pedig, ahogyan ennek a filmnek nem lehetett egyszerűen boldog vége, úgy Browning karrierjének sem a bemutatást követően. Ráfogták, hogy Browning kihasználta ezeknek az embereknek a fogyatékosságát és ezt követően a rendező, aki elkészítette 1931-ben a Draculát nagyon nehezen kapott ismét lehetőséget, sőt mondhatjuk, hogy ezzel a filmmel véget is ért a karrierje, hiszen 1932 után már csak négy filmet készíthetett el. Sok helyen tiltólistára került a Szörnyszülüttekkel együtt, amit az Egyesült Királyságban 30 évre betiltottak. Mondhatjuk, hogy pontosan úgy vetette ki magából a filmes társadalom, mint ahogyan a filmjében láthatjuk. Persze lehetne ezt úgy is nézni, hogy ugyanúgy üzletet csinált belőlük, ugyanakkor a film erős üzenete és szuggesztivitása, a forgatásról napvilágot látott képek miatt én sokkal inkább úgy látom, hogy ez egy nagyon kíméletlen társadalomkritika és figyelemfelkeltés volt. Szerencsére napjainkban már megkapta azért azt az elismerést, amit megérdemelt.

A Szörnyszülöttek egy hihetetlenül kegyetlen, ugyanakkor nagyon szívet tépő, egyetemes üzenetet megfogalmazó, tabuktól mentes alkotás, amiben nem a történet elmesélése a leglényegesebb, hanem sokkal inkább az, hogy görbetükröt állítsanak a társadalomnak. Tökéletesen bemutatják benne a felsőbbrendűség, a megalázás, zaklatás és dehumanizálás jelenségét. Sajnálom, hogy megsemmisült az eredeti változata, mert biztos vagyok benne, hogy még árnyaltabb, kegyetlenebb és őszintébb képet kaphattunk volna erről a világról, az egymás ellen elkövetett kegyetlenségek lélektanáról, arról ahogyan felmentjük magunkat a felelősség alól és az emberi természet kukkolásba hajló kíváncsiságáról is.

Pontszámom: 8/10.

IMDb | mafab