Alfred Hitchcock kétségtelenül nagyon értett ahhoz, hogy a frászt hozza az emberekre. Nála mindig az volt a legmeglepőbb, hogy olyan személyek és dolgok váltak félelmetessé, amik első ránézésre teljesen szokványosak voltak. Sőt, barátságosak. Az 1963-ban készült Madarak kétségtelenül ezen filmek táborát erősíti.

A film főszereplője Melanie Daniels. Melanie gyönyörű, határozott nő, aki mindig megkapja, amit vagy akit akar. Jelen esetben a választása egy Mitch Brenner nevű férfira esett. A férfinek tetszik Melanie, ugyanakkor taszítja a nő határozottsága. Nem nagyon tud, mit kezdeni egy ilyen személyiséggel. Legnagyobb meglepetésére Melanie követi őt a kisvárosba, ahol a családja él. Ám hamarosan nem ez lesz a legnagyobb meglepetés az életében. Ugyanis a madarak valamiért teljesen megkattannak és rátámadnak az emberekre. Senki nem tudja a miérteket, soha nem látott és tapasztalt jelenségről van szó, ami az életüket veszélyezteti.

Hitchcock Daphne du Maurier 1952-es azonos című novelláját vette alapul, amikor elkészítette a filmjét. Ahogyan a novella esetén sem, úgy a film kapcsán sem derül ki, hogy pontosan, mi okozhatta a változást ezeknek a békés állatoknak a természetében. Egyik pillanatról a másikra fordulnak az ember ellen a madarak. Mivel nem tudják, mi okozta a változást és az agresszív viselkedést, így teljes tanácstalanság uralkodik az emberekben. Tanácstalanság és kiszolgáltatottság. Egy olyan dologtól kell hirtelen félniük, amivel eddig teljes összhangban éltek együtt és senki nem tudja, mit tegyen ebben a helyzetben. A pánik egyszerűen átveszi a hatalmat az irányítás felett.

Hitchcock tökéletesen ért a feszülségkeltéshez, ezt nagyon jól tudjuk. Mint ahogyan azt is, hogy megszállottan törekedett a tökéletességre. Nincs ez másképpen ennél a filmjénél sem, ez pedig meg is látszik a végeredményen. Gondoljunk csak bele: madaraktól kell rettegnünk és tényleg rettegünk is. Ezt pedig úgy érte el, hogy jócskán megelőzte a korát, így válhatott a film is örök klasszikussá, amin nem fog az idő vasfoga. Több mint 350 vizuális effektet használtak fel a film készítése során, zenét nem használtak, hanem madárhangokkal kísérleteztek és bevetették ismét a vágás és a beállítás hatalmát, így egyáltalán nem zavaró vagy avittas a látvány mai szemmel nézve sem.

A történet végtelenül egyszerű, mégsem válik unalmassá. Ennek egyik oka az, hogy Tippi Hedren és Rod Taylor párosa nagyon jól működik a vásznon. Szerethetőek együtt, tudunk kikért izgulni. A másik pedig az, hogy nagyon jól adagolta a rendező a feszültséget. A madarak támadásai váratlanok és brutálisak. A legfélelmetesebb pedig az, hogy minden támadásnál többen vannak. Így pedig tényleg nagyon nehéz felvenni ellenük a harcot.

Nos a regényben sokkal sejtelmesebben bánnak a természet pálfordulásával, Hitchcock azért ennél jóval direktebb volt. Persze mindenhol elszabadulnak a madarak, de ugye mi Melanie történetén keresztül ismerkedünk meg ezzel a jelenséggel, így van egy lehetséges magyarázatunk. Az köztudott, hogy Hitchcock finoman szólva sem bánt szépen a színésznőivel és arról is nagyon határozott véleménye volt, hogy egy nőnek, hol van a helye. Melanie azonban ennek szöges ellentéte. Önálló, harcias, magabiztos és nem rá vadásznak a férfiak, hanem ő vadászik a férfiakra. Ez pedig Hitchcock értelmezésében természet ellen való viselkedés. Ezért is az lett a film vége, ami. {spoiler} A támadások akkor kezdődnek, amikor Melanie szemet vet Mitchre. Minél jobban nyomul a férfira, annál durvábbak lesznek a támadások. Aztán, amikor felmegy a lépcsőn és a madarak megtámadják a nőt, aki ennek következtében teljesen megtörik, a támadások is megszűnnek. Míg Melanie a film elején egy határozott, magabiztos nő, aki önállóan áll a lábán, addig a film végén Mitchre és annak édesanyjára támaszkodva, rettegve hagyja el a házat. Hitchcock értelmezésében ezzel helyreállt a természet rendje. A vesztét is az okozza, hogy nem kér segítséget, nem szól senkinek, hanem ő maga megy fel egyedül a lépcsőn.{/spoiler}

Rengeteg kiváló alkotást köszönhetünk Hitchcocknak, de az egyszer biztos, hogy a Madarak a pályafutása egyik legjobbja. Habár a rendező nem volt benne biztos, hogy eléggé fenyegetőek lesznek-e a madarak támadásai és jelenléte a vásznon és azon gondolkodott, hogy tévéfilmet készít a történetből, végül nagyon jól döntött, hogy a mozikba küldte az alkotást. Mert tényleg sikerült megcsinálnia és elérte, hogy rettegjünk ezektől az állatoktól. Nagyon sajnálom, hogy Tippi Hedren és a rendező kapcsolata olyan fordulatot vett, ami végül teljesen tönkrevágta kettőjük együttműködését, mert a színésznő tényleg nagyon jó választás volt a főszerepre. Bátran kimondhatjuk, hogy nem csak a tökéletes, precíz megvalósítás, hanem a nagyszerű színészi játék miatt is időtálló klasszikus a Madarak, aminek minden horrorkedvelő polcán ott a helye.

Pontszámom: 10/10

IMDb | mafab