A horrorfilm műfaja már jellegéből adódóan rengeteg lehetőséget rejt önmagában a kísérletező filmesek és a kreatív ötletek megvalósításának számára. A hétköznapi borzalmakon túl egy tehetséges filmes szabadon vetheti bele magát a természetfeletti, az okkult, a másvilág, más dimenziók, kifacsart mesék, és a (rém)álmok szürreális világába. Az évek során rengeteg ilyen jellegű produkció készült, és ezek közül sokan kultstátuszba emelkedtek, míg jó pár vagy csúfos kudarcnak bizonyult, vagy viszonylag hamar eltűnt a süllyesztőben. Persze arra is volt már nem egyszer példa, hogy egy teljesen elfeledett alkotás egyszer csak előkerül a feledés homályából, és az utókor felismeri értékeit és különlegességeit. Valamennyire ebbe a kategóriába tartozik ma tárgyalt alanyunk, az 1966-os Incubus.

Nomen Tuum faluban található egy régi kút, melynek vize képes meggyógyítani a betegségeket és sérüléseket, valamint szebbé is varázsol. Emiatt viszont rengeteg erkölcstelen és bűnös alak látogatja a falut, hogy élhessenek a kút mágikus erejével. Viszont ennek következményeként a környék hamar a démonok zarándokhelyévé is vált. A succubusok fiatal nők alakjában csábítják el a bűnösöket, és a halálba vezetik őket, hogy romlott lelküket felajánlhassák a Sötétség Istenének. Az egyik fiatal succubus, Kia (Allyson Ames) unja már a bűnösökre való vadászást, és erejét egy igazi tiszta lélek megrontására akarja használni. Ki is szemel egy fiatal katonát, Marcot (William Shatner), aki egyedül él a húgával, Arndisel (Ann Atmar). Kia nővére, Amael (Eloise Hardt) figyelmezteti őt, hogy veszélyes dolog egy tiszta szívű emberrel próbálkoznia, mert egy ilyen makulátlan lélek könnyen megronthatja őt a szeretettel. A succubbus azonban hajthatatlan és be is cserkészi Marcot, de lassan bizonyossá válik, hogy nővére intelmei talán nem voltak alaptalanok. A két succubusnak végül az egyik legerősebb démontól, Incubustól kell segítséget kérniük.

Egy igen érdekes alkotással van dolgunk, több szempontból is. Az Incubus nagyon sokáig egy elveszettnek hitt film volt, mert annak idején, a filmfesztiválok és a hivatalos francia bemutató után, egy laborhiba miatt keletkezett tűzben elpusztult az összes negatívja és kópiája a filmnek. Végül sok év hosszas keresés után előkerült egy kópia a Párizsi Cinémathèque Française állandó gyűjteményéből, ami alapján sikerült digitálisan felújítani a képet és újrakeverni a hangot. A filmet a 90-es évek végén megjelentették VHS-en, majd 2001-ben kiadták DVD-n is, idővel pedig az interneten terjedve megtalálta saját rajongótáborát. Az Incubus egyik legnagyobb jellegzetessége, ami miatt különösen nagy érdeklődés övezi, hogy teljes egészében eszperantó nyelven vették fel. Az eszperantó egy nemzetektől független, teljesen semleges, mesterséges nyelv. A nyelvet Lazar Markovics Zamenhof alkotta meg még 1887-ben, mégpedig azzal a céllal, hogy egy könnyen megtanulható, politikailag semleges nyelvet hozzon létre, ami túllép a nemzetkultúrák határain, és előmozdíthatja a békét és a nemzetek egymásközti kölcsönös megértését. Az eszperantó nyelv a mai napig is létezik, és az egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb mesterséges nyelv, egyben a legfiatalabb élő, beszélt nyelv. 500.000 és 25.000.000 fő közé becsülik azoknak a számát, akik aktívan és folyékonyan beszélik az eszperantót, valamint azokat, akiknek ez számít az anyanyelvüknek. Viszonylag kevés olyan filmről tudunk, ami ezen a nyelven készült volna el, és ezek közül is talán az Incubus az egyetlen horrorfilm. Illetve ahogy az a történet ismertetőjéből is kiderül, a film egyik főhőse William Shatner (ezt az előzetes nagyon kihangsúlyozza), aki a Star Trek mellett elég sok horrorfilmben is szerepelt annak idején. Az Incubus ezek közül is az egyik korai horror projektje. Külön érdekesség, hogy elvileg az eredeti Star Trek sorozatot is, koncepciójából adódóan, elsőre eszperantó nyelven tervezték elkészíteni, de ezt az ötletet végül inkább elvetették.

Ezek hallatán az Incubus valóban figyelemreméltó és egyedi darabnak tűnik, ám közelebbről megvizsgálva szemet szúr, hogy a különleges külcsín már közel sem takar ennyire maradandó tartalmat. A történet nagyon egyszerű, főleg, mert ha úgy vesszük, valamilyen szinten egy meséről, sőt, egyenesen népmesei jellegű történetről van szó. A karakterek és az események mind hasonló jellegű történetekből és a folklorból erednek. Sok a szimbólum és az utalás. Lényegében viszont a jó és a gonosz örök harcáról van szó, ami jelen esetünkben pár szereplő köré korlátozódik, és ami a két főhős lelki üdvéért folyik. A mondanivaló és a végső konklúzió nagyon banális és könnyen értelmezhető, de ezzel nem is lenne gond. Azzal már inkább, hogy a körítés eléggé vérszegényre sikerült. A film érdekesen indul, de a cselekmény hamar belassul, és egymást váltják a jellegtelen, illetve unalmas jelenetek. Egy idő után tényleg azt vesszük észre, hogy nem nagyon tud érdekelni bennünket, hogy mi is történik. Incubus felbukkanása után kapunk néhány emlékezetesen rémálomszerű és horrorisztikus jelenetet, de ezek önmagukban vajmi keveset tudnak javítani az összképen. A párbeszédek végtelenül egyszerűek és szárazak, a karakterek pedig nincsenek igazán kidolgozva. Valódi jellemük nincsen, csak a jól ismert papírformákat játsszák el. Ennek megfelelően a színészek sem nyújtanak semmi kimagaslót és igen, ezen a téren William Shatnertől se várjunk túl sokat. Amit fel lehetne hozni pozitívumként, az az operatőri munka és a fényképezés. A fekete-fehér képi világ nagyon jól áll a filmnek és annak a népies, okkult világnak, amit bemutat. Jól játszanak a fény és árnyékhatásokkal, kicsit megidézve a német expresszionizmus megoldásait. Remek beállításokat is kapunk, amelyek némelyike már olyan impozánsan mutat, mint egy sötét festmény. Ehhez mérten a hangulat is nagyon magával ragadó, kellően nyomasztó és túlvilági. Hatásmechanizmusaiban és képi világában kicsit már az európai művészfilmek világára hajaz. Csak kár, hogy tartalomban nem közelíti meg azokat.

Az Incubus egy érdekes filmes kísérlet, ami sajna nem teljesen tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ennek ellenére, akik kedvelik a megszokottól eltérő, egyedi és kísérletező filmeket (és akik eszperantóul szeretnének tanulni), azok nyugodtan tehetnek vele egy próbát. Ki tudja, hátha végül valaki megtalálja benne a maga számítását.

5/10

IMDb