Fogadjátok szeretettel új rovatunkat, mely azt mutatja be, hogy a valóság sokszor a legvadabb kitalációknál is kegyetlenebb. Korábban már írtunk néhány emberi szörnyetegről (Charles Manson, Lizzie Borden, Aileen Wuornos), most ismét egy sorozatgyilkos következik új szerzőnk, Lucifer's Angel prezentálásában.

Figyelem! Kizárólag erős idegzetűek és 18 éven felüliek olvassanak tovább! Az alábbi írásban található bizonyos képek egyes olvasók számára felkavaróak lehetnek!

Ed Gein (1906. 08. 27. - 1984. 07. 26.)

4 név: Norman Bates (Psycho), Leatherface (A texasi láncfűrészes mészárlás), Buffalo Bill (A bárányok hallgatnak), Bloodyface (American Horror Story). Nem csak annyi a közös bennük, hogy főgonoszok, hogy élvezettel, kegyetlenül ölnek, és gyűjtik az emberi relikviákat, hanem az is, hogy egy emberről mintázták meg őket, csak minden filmben kaptak néhány plusz tulajdonságot. Ez az ember, sőt inkább szörnyeteg pedig nem más, mint Edward Theodore Gein, aki 1906. augusztus 27-én született a wisconsini La Crosse-ban. A szülei, Augusta és George tősgyökeres wisconsiniak voltak, két gyerekük született, Ed és a nála 7 évvel idősebb bátyja, Henry G. Gein.

Anyjuk, Augusta a tipikus bigott, elvont, megszállottan hívő asszony volt. Olyan uralkodó és kemény nő, aki csak a saját világképében hitt. Könnyen rákényszerítette hitét fiaira, remélte, hogy eltűnik belőlük minden szexuális vágy, ezért folyamatosan ócsárolta a nőket. Azt tanította nekik, hogy bűn a nőkre gondolni, rájuk nézni, és bármilyen nem krisztusi gondolattól már betegségeket kaphatnak el, aztán persze a pokolra jutnak. Tanításai között az is szerepelt, hogy minden nő prostituált és ringyó. Természetesen ő kivétel volt minden szidalmazás alól. A szex egyedül utódnemzési célból volt elfogadott. Minden délután felolvasott a két fiának a Bibliából, általában az Ótestamentum azon részeit választotta, amik a halálról, gyilkosságról és isteni büntetésről szóltak. Szép kis esti mese! Férjét hitvány alaknak és munkára alkalmatlannak tartotta, megvetette, és csak azért nem vált el, mert ez vallási körökben főbenjáró bűnnek számított.

Apjuk, George Gein agresszív és alkoholista volt. Dühét mindig fiain vezette le, nem egyszer véresre verte őket minden ok nélkül. Augusta tartotta el a családot, volt egy kis boltja, később pedig 1914-ben vettek egy tanyát Plainfieldben, mert bűnösnek tartotta a várost. A legközelebbi szomszédjuk egy mérföldnyire volt.

A fiúk iskolába jártak, bár az „anya” szerette volna teljesen elszigetelni őket. Ednek nem nagyon voltak barátai, nőies viselkedése és félénksége miatt sokszor csúfolták. Egyszer otthon el is sírta magát az akkor még kisfiú Theodore, mire apja megverte, és napokra bezárta. Közepes tanuló volt, de kitűnően olvasott. Szívesen elmerült a kalandregények és magazinok világában; itt élte ki magát, a fantáziájában erős volt, és bármit megtehetett. 1918-ban lebukott anyja előtt, hogy maszturbál. Erre a nő véresre rángatta a péniszét, miközben ütötte egy Bibliával, és átkokat mondott rá.

1937-ben apjuk tüdőgyulladásban meghalt. Anyjuk szerint bűnös volt (az alkohol miatt), és a pokolra jutott. Így a fiúk vették át a férfi szerepét a családban, minden munkát elvállaltak, legtöbbször ezermesterként dolgoztak, de Ed előszeretettel vigyázott gyerekekre, mert szociális és érzelmi retardáltsága miatt jobban kijött velük, mint a felnőttekkel. A környékbeliek szerették, mert barátságos volt, úgy viselkedett, mint egy kisgyerek. Bátyja sokat aggódott testvére egészségtelen anyai kötődése miatt, ezért nyíltan kritizálta a nőt öccse előtt is, emiatt nagyon sok konfliktusuk volt. Egészen eddig Ed felnézett Henryre, erősnek, férfiasnak, igazi apamintának látta, de szeretett anyja bántása miatt valami megtört benne.

1944-ben egy bozóttűz oltásában segédkezett a testvérpár, ami veszélybe sodorta a farmjukat is. Ed rendőri segítséget kért, mondván, szem elől tévesztette testvérét. Érdekes, hogy könnyen a holttesthez vezette őket, s noha a halottkém szerint a koponyájára több ütést is mértek, és a teste egyáltalán nem égett meg, a halál okának fulladást állapítottak meg, de még ekkor sem gyanakodott senki az ártatlannak tűnő Edre. Ezután egy ideig csendben éldegélt anyjával, aki 1945. dec. 29-én sztrókot kapott, összeesett, és meghalt. Ed az asszony szobáját és fürdőjét múzeumként tartotta meg.

Unaloműzés gyanánt anatómiai könyveket és a koncentrációs táborokról, azok kísérleteiről szóló cikkeket kezdett olvasni, tanulmányozni. Pár év múlva annyira magával ragadta a mániája, hogy a helyi temetőkben frissen elhantolt női holttesteket ásott ki, a tetemek fölött maszturbált, egy-egy testrészüket leválasztotta és megtartotta. A nemi szervek voltak a kedvencei. A szépen összegyűjtögetett mellbimbókból öveket gyártott, egy kis gyönyörhöz jutott azáltal, hogy megnyúzta a tetemeket, és bőrüket ruhaként hordta. Egy-egy jól végzett nap után boldogan pihent meg a saját maga által varrt bőrszékén, miközben valamelyik áldozatából falatozott. Kíváncsi volt, milyen lehet vaginával és mellekkel élni, és gyakran álmodozott arról is, hogy ő valójában nő. Lenyűgözte a nők hatalma és tartása a férfiak felett.

A megszállottsága egyre nőtt, és egy idő után már nem elégedett meg a halottakkal. A kései 1940-es és 1950-es évek között a wisconsini rendőrség észrevette, hogy megemelkedett az eltűnt személyek száma. Volt négy eset, amely különösen zavarba ejtette a rendőrséget. Az első egy 8 éves kislány, Georgia Weckler eltűnése volt. akinek az iskolából hazafelé veszett nyoma. 1947. május 1-jén La Crosse-ban egy újabb lány tűnt el hat évvel később. A 15 éves Evely Hartley akkoriban bébiszitterkedett. 1952-ben két férfi, Victor Travis és Ray Burges állt meg egy italra Plainfieldben. A két férfit és kocsijukat soha többé nem látták újra. 1954 telén egy plainfieldi kocsmatulajdonos, Mary Hogan különös módon tűnt el üzletéből.

Ed neve először akkor került a rendőrség látókörébe, amikor 1957. november 16-án Bernice Worden, egy helyi pénztárosnak nyoma veszett. A nő az ötvenes évei végén járt - nagyjából mint Ed anyja. Bearnice fia, Frank seriffhelyettes volt, és mivel Geinnek rossz híre volt a városban, illetve látták a környéken az eltűnés napján, Frank úgy döntött, ellenőrzi Gein házát. Kiszállt a Gein család birtokára, és a pajtában horrorisztikus kép tárult elé: Worden lefejezett és megkötözött holtteste fejjel lefelé lógott egy húskampón a bokáinál és a csuklóinál fogva. Gein lelőtte a nőt, majd halála után a nemi szervétől a nyakáig felvágta és kibelezte a testét.

A szívét a házban találták meg egy tányéron, a fejét és a belső szerveit egy dobozban. A rendőrök átkutatták a házat, és még ennél is borzalmasabb bizonyítékokat találtak Ed tetteire:

- emberi koponyákat az ágya oszlopaira húzva,

• emberi bőrből készült lámpabúrát és fotelpárnát,
• koponyatetőket, amiket levesestálnak használt,
• egy másik eltűnt nő, Mary Hogan fejét egy papírzacskóban,
• emberi szájakból készült mennyezeti lámpát,
• lenyúzott női torzó bőréből varrt mellényt,
• övet, ami mellbimbókból és hasonló testrészekből állt, valamint zoknit, ami emberi húsból készült.

A fentieken túl emberi maradványok, többek közt szív, orrok, női genitáliák kerültek elő egy cipősdobozból, a hűtője tele volt emberi szervekkel, az asztalát csontokkal díszítette. 9 emberi arcból maszkot is készített magának. Ed a nekrofíliát visszautasította, azzal a magyarázattal, hogy "túl büdösek voltak".

Míg az ásatások folytak a farmon, nyomozók hallgatták ki a wautomai megyei börtönben. Először nem ismerte be egyik gyilkosságot sem. Aztán több mint egynapi hallgatás után elkezdte mesélni szörnyű történetét arról, hogyan ölte meg Mrs. Wordent, és honnan szerezte be az emberi testrészeket, melyeket a házában találtak. Napokkal később bevallotta Mary Hogan meggyilkolását is.

1957. nov. 27-én beszámíthatatlannak minősítették, és a waupuni Central State Hospitalba zárták. Az ott dolgozók kedves, bűbájos, megnyerő modorú embernek ismerték, akiről nehéz volt elhinni, hogy ezeket a borzalmakat megtette. Boldog volt, jól kijött a betegekkel. 1958. márc. 20-án árverésre bocsájtották a házát, de az másnap reggelre porrá égett. Szakértők szerint szándékos volt a tűzokozás. Ed csak ennyit fűzött hozzá: ez így van rendjén.

1968-ban, tehát 10 évvel a beszállítása után orvosa úgy döntött, bíróság elé állhat. A legcsekélyebb jelét sem mutatta megbánásnak vagy érzelmeknek a több órás kihallgatás alatt. Amikor gyilkosságairól és sírrablásairól beszélt, inkább tárgyilagos volt. Fogalma sem volt tetteinek kegyetlenségéről.

Épelméjűsége kérdéses volt, átesett egy sor pszichológiai teszten, melyekből később azt a következtetést vonták le, hogy valójában érzelmileg volt gyenge. Pszichológusok és pszichiáterek, akik beszéltek vele, állították, hogy skizofrén volt és szexuálpszichopata. Állapotát anyjával való egészségtelen kapcsolatának és neveltetésének tulajdonították. Ed látszólag szenvedett a nők iránt érzett vegyes érzelmektől, irántuk érzett természetes vonzódásától és a természetellenes magatartástól, melyet anyja nevelt bele.

1978-ban a madisoni elmegyógyintézetbe került. 1984. júl. 26-án halálát rákbetegség miatt kialakult légzési és szívelégtelenség okozta. Testét a plainfieldi temetőben helyezték végső nyugalomra anyja mellé.