„Ezt a vesét egy nőből szedtem ki. A másik felét megsütöttem és megettem.” 1888 őszén kapta meg a londoni rendőrség azt a borítékot, melynek tartalmát ez az üzenet és egy vesedarab alkotta. A borítékra azt írták, hogy a Pokolból érkezett és egy bizonyos Hasfelmetsző Jack írta alá. Az a kegyetlen gyilkos, aki ekkorra már rettegésben tartotta Londont és akkor végzett negyedik áldozatával, Catherine Eddowesszel. Ki is volt ez a rejtélyes alak, aki a sűrű ködben úszó, sötét londoni utcákban csak az alkalomra várt, hogy lecsaphasson a társadalomból kitaszított szerencsétlen nőkre?

**
A fertő neve: Whitechapel**

Whitechapel Londonnak az a kerülete volt, ahol az alsóbb rétegek tengették nyomorúságos életüket mocskos nyomornegyedekbe zsúfolva. Olyan szerencsétlenek laktak itt, akik már ennél lejjebb nem is süllyedhettek volna. Ez a környék keskeny utcákból és sikátorok rengetegéből állt, amik kocsmákba, bordélyházakba és lepusztult ópiumbarlangokba vezettek. Jól mutatja, hogy milyen hely is volt ez az a tény, hogy az itt született gyerekeknek a fele sem érte meg az ötéves kort. Ebben a kilátástalan, mocskos és szomorú világban ténykedett az egyik legrettegettebb sorozatgyilkos, akinek a kilétét csak nemrégiben sikerült felfednie a modern tudománynak.

Az áldozatok

Hasfelmetsző Jack első áldozata a negyvenkét éves Mary Ann „Polly” Nichols volt. A nőnek 1888. augusztus 31-én éjszaka vágta át a torkát és miközben haldoklott, a gyilkos egy huszonöt centiméteres késsel felvágta a hasát. Testéből sebészi pontossággal több szervét is eltávolították.

Nyolc nappal később ismét egy megcsonkított nő holttestére bukkantak. A negyvenhét éves „Sötét Annie” Chapmant szeptember 8-án találták meg. Őt is ugyanolyan kegyetlenséggel ölték meg, mint Pollyt. A rendőrség gőzerővel kezdett el nyomozni az ügyben, igyekezték kordában tartani az ekkorra már igencsak felszínre került pánikot. Állítólag Anniet egy szemtanú egy sötét hajú, kopott öltözetű férfi társaságában látta reggel fél hat körül. A rendőrség megkettőzte az emberei számát a nyomornegyedben, a Whitechapeli Polgárőrségbe pedig egymás után jelentkeztek a nyomozók és az önkéntesek. Hiába azonban minden igyekezet a gyilkos megint lecsapott.

Szeptember 30-án nem sokkal éjfél után a negyvenöt éves Elizabeth „Hosszú Liz” Stride torkát vágták el, ám ténykedése közben megzavarták, de sikerült elmenekülnie a gyilkosnak a helyszínről. Azt gondolnánk, hogy ezután egy kicsit meghúzta magát a gyilkos, ám nagyot tévednénk. Nemhogy még azon a napon, de kicsit több, mint negyvenöt perccel az előző gyilkosságát követően ismét lecsapott Hasfelmetsző. Áldozata Catherine Eddowes volt. A nőnek elvágta a torkát, majd kibelezte és veséjének egy darabját elküldte a rendőrségnek. Hiába voltak mindenütt járőrök, a gyilkosnak mégis sikerült meglógnia, hogy aztán elkövesse minden idők egyik legvisszataszítóbb gyilkosságát.

November 10-én hajnali háromnegyed négykor a szomszédok borzalmas sikoltásra ébredtek, de csak reggel mentek be a huszonnégy éves Jane „Fekete Mary” Kelly szobájába, ahol aztán rettenetes látványban volt részük. A lány torkát szinte a gerincéig átvágták, majd Hasfelmetsző Jack a holttestet nagy aprólékossággal kibelezte, szívét és veséjét eltávolította és a testrészeket pedig körberakta a szobában. Ez volt az utolsó gyilkosság, amit a Hasfelmetszőnek tulajdonítanak. A tettes nyomtalanul eltűnt a londoni ködben és nagyon sokáig rejtve is maradt.

További gyilkosságok is történtek ebben az időben, amiről úgy gondolták, hogy a Hasfelmetsző követte el. Emma Elizabeth Smith, Martha Tabram, Rose Mylett, Alice McKenzie és Frances Coles meggyilkolása, valamint a „Pinchin utcai torzó” esetében is nyomoztak, ám nem tudták maradéktalanul bebizonyítani, hogy a Hasfelmetszőnek köze lett volna ezekhez a gyilkosságokhoz.

A nyomozás

A rendőrségnek nem volt egyszerű dolga, hiszen a nyomornegyedben mindennaposak voltak a gyilkosságok, brutális támadások, illetve valljuk be őszintén, hogy senkit sem érdekeltek azok a szerencsétlen prostituáltak és csak a közvéleménynek köszönhető, hogy rákényszerítették a nyomozókat az alaposabb munkára. A nyomozás során kiderítették, hogy a gyilkos feltehetőleg balkezes és jártas az anatómiában, hiszen nagy szakértelemről és tudásról árulkodik az, ahogyan eltávolította a testrészeket. Azt is felderítették, hogy a bűntényeket este 11 és hajnali négy között követte el, illetve hogy a gyilkos könnyen a nők bizalmába tudott férkőzni. Ezt támasztotta alá az a tény is, hogy Jane Kellyt a lakásában gyilkolták meg, de külső behatolásnak semmi nyomát nem találták. Az is biztos volt, hogy helyi lakosról van szó, aki vagy a negyedben, vagy annak környékén élt, mert nagyon jól ismerte Whitechapelt. Ezt bizonyítja az is, hogy a gyilkosságok helyszíneit úgy választotta ki a gyilkos, hogy a térképen egy keresztet formáljanak. Emellett biztosra vették, hogy munkája van, mivel a gyilkosságokat mindig hétvégén követte el. Ennél közelebb azonban nem jutottak a megoldáshoz és az sem segítette a nyomozást, hogy rengeteg bejelentés érkezett különböző „szemtanúktól”, akik rendre más és más személyleírást adtak meg a gyilkosról. Ráadásul a sajtó nagyon hamar felkapta az esetet és rengeteg bejelentést kellett kezelnie a hatóságoknak. A whitechapeli kapitányságra naponta százával érkeztek a levelek, melyekben magánnyomozók, önjelölt látnokok írták meg tippjeiket, vagy éppen feltűnési viszketegségben szenvedő ismeretlenek vállalták magukra a rémtetteket.

Levelezés - „Kedves Főnök”

Hasfelmetsző Jack nem sokat teketóriázott és nagyon gyorsan kapcsolatba lépett a rendőrökkel és a sajtóval. Az első levele szeptember 27-én érkezett és úgy kezdte, hogy „Kedves Főnök”. Ebben egy magát Hasfelmetsző Jacknek nevező férfi magára vállalta Mary Ann Nichols és Annie Chapman megölését. A következő levél október 1-jén érkezett, melyben Eddowes és Stride halálára utalt és olyan részleteket is megosztott, amiket csak olyan tudhatott, aki látta a holttesteket. A harmadik és leghíresebb levél két héttel később került feladásra, amiben egy fél emberi vesével is „megajándékozta” a hatóságokat. A levelekben folyamatosan gúnyolódott a rendőrökön, azt állította, hogy sosem fogják elkapni, sőt hogy karnyújtásnyira volt az egyik esetnél a kiérkező rendőröktől, de azok mégsem voltak képesek elfogni őt. Több levél is érkezett még ezeken kívül, de azoknak megkérdőjelezhető volt a hitelessége és egyikben sem szerepeltek olyan részletek, amik azt igazolták volna, hogy tényleg a Hasfelmetsző írta őket.

**
Gyanúsítottak és elméletek**

Nos gyanúsítottakból és elméletekből nem volt hiány. A rendőrség 7 konkrét személy ellen folytatott nyomozást, a korabeli sajtó 6 lehetséges elkövetőt nevezett meg, valamint az évek során a különböző nyomozások további 14 személyt gyanúsítottak meg a whitechapel-i gyilkosságok elkövetésével. A rendőrség gyanúsítottjai Montague John Druitt, Seweryn Kłosowski alias George Chapman, Aaron Kosminski, Michael Ostrog, John Pizer, James Thomas Sadler és Francis Tumblety voltak.

Mindegyik személy követett el kisebb nagyobb bűncselekményeket, de vagy volt alibijük valamelyik gyilkosság idejére, vagy nem tudtak rájuk bizonyítani semmit. A 7 gyanúsított közül kettő volt az, akit komolyabban szemügyre lehetett venni: George Chapmant és Aaron Kosminskit. Chapman a Hasfelmetsző-gyilkosságok idején Whitechapelben élt, és borbélyként dolgozott nem mellesleg három feleségét tette el láb alól, megmérgezte őket. 1903-ban felakasztották. Állítólag Chapman volt Frederick Abberline felügyelő elsődleges gyanúsítottja, de csak a kivégzését követően merült fel a neve, mint lehetséges Hasfelmetsző. Azért kételkednek ebben az elméletben, mert a sorozatgyilkosokra nem jellemző a módszerváltás, főleg nem az ilyen drasztikus változás, hiszen Chapman mérget használt feleségei meggyilkolásánál, ami azt mutatja, hogy sokkal gyávább volt, minthogy nekiálljon a nyílt utcán áldozatokat szedni, akiket ráadásul kegyetlen módon megcsonkítottak.

Aaron Kosminski neve több nyomozó feljegyzéseiben is előkerült. Andersen nyomozó szerint azonosítottak egy lengyel zsidót Hasfelmetszőként, de a tanú maga is zsidó volt és nem akart saját hittársa ellen vallani, ezért nem indult eljárás a férfi ellen. Kosminski egyébként Whitechapelben élt, majd 1891-től elmegyógyintézetben kezelték, itt is halt meg. Őrültsége hallucinációk formájában jelentkezett, valamint paranoiás félelmet mutatott, ha más emberek etették őt, illetve elutasította a mosakodást. Kezelése alatt semmilyen erőszakos megnyilvánulása nem volt, viszont kényszeres maszturbációban szenvedett és a mostani diagnózis szerint paranoid skizofrén volt.

A korabeli sajtó  tudósításai nem csak abban merültek ki, hogy lehozták Hasfelmetsző leveleit, vagy a nyomozás leírását, hanem különböző elméleteket is gyártottak a gyilkos személyéről, illetve lehozták a sok amatőr „nyomozó” agymenéseit is. A következő személyek neve fordult elő, mint lehetséges elkövető: William Henry Bury, Thomas Neill Cream, Thomas Hayne Cutbush, Frederick Bailey Deeming, Carl Feigenbaum és Robert Donston Stephenson. Még a híres színész Richard Mansfieldet is meggyanúsították azért, mert ekkoriban ő játszotta a színházban a Dr. Jekyll és Mr. Hyde címszereplőit, alakítása pedig annyira hiteles volt, hogy úgy vélték tényleg őrült. Igazán visszás dicséret, nem igaz?

A sajtóban felmerülő személyek sem voltak éppen a normális emberek mintapéldányait. Bury például egykori prostituáltként dolgozó feleségét, Ellen Elliottot 1889. február 4-én megfojtotta, hasát összeszurkálta, majd egy ládába zárta  holttestet és hat nap múlva elment a rendőrségre jelenteni, hogy felesége öngyilkos lett. Természetesen letartoztatták és felakasztották. Sokan úgy vélték, hogy Bury volt a Hasfelmetsző, hiszen a módszer hasonlított a többi gyilkosságéhoz, viszont Bury nem vallotta be, hogy ő lenne a whitechapel-i rém, miközben a felesége megölését elismerte. Meg valljuk be, nem a kiemelkedő intelligencia megtestesülése, hogy öngyilkosságként jelentette felesége halálát. Azért úgy igen kevesek vetnek véget a saját életüknek, hogy megfojtják magukat, majd mindennek tetejébe, még vagy harmincszor hason is szurkodják magukat a haláluk után…

Dr. Thomas Neill Cream orvosként dolgozott, szakterülete az abortusz volt, amit persze titokban hajtott végre a páciensein. Mellesleg megölte a felesége szeretőjét (mérgezés), majd miután jó magaviseletért kiengedték tovább folytatta a gyilkolászást. 1892 novemberében akasztották fel és állítólagos utolsó szavai a következőek voltak: „Én vagyok Jack ...” A hatóságok azonban kiderítették, hogy egyáltalán nem hozható összefüggésbe a férfi a gyilkosságokkal, nyilván csak a megalomániája szólalt meg még utoljára.

A sajtóban Hasfelmetszőként felmerült további személyek mind egytől egyig gyilkosok voltak, volt aki saját feleségét és négy gyerekét végezte ki (Deeming), volt aki szifilisz okozta elmebetegségben szenvedett és két nőt támadott meg, míg be nem zárták (Cutbush), Feigenbaum elvágta egy nő torkát, majd a kivégzést követően az ügyvédje állt elő azzal, hogy amúgy ő lehetett a Hasfelmetsző is, mert neki megvallotta, hogy gyűlölte a nőket. Ezt a sztorit nagyon zabálta a sajtó és rengeteg gyilkosságot felderítettek, amiket állítólag a férfi követett el, de később kiderült, hogy a legtöbb eset csak koholmány volt.

Robert Stephenson Donston már sokkal érdekesebb gyanúsított volt. Érdekelte az okkultizmus és a fekete mágia, civilben pedig újságíróként és íróként dolgozott. Nagyon érdekelték a Hasfelmetsző-gyilkosságok, még levelet is írt a rendőrségnek. William Thomas Stead lapszerkesztő és mások is feljelentették a Scotland Yardon, Stephenson meg dr. Morgan Daviest jelentette fel. Egyiküket sem kezelték komoly gyanúsítottként.

További nevek: Joseph Barnett (halszállító), Lewis Caroll (Alice Csodaországban írója), George Hutchinson (munkás), James Kelly, James Maybrick, Alexander Pedachenko, Walter Sickert (művész), Joseph Silver, James Kenneth Stephen, Francis Thompson.
**
A leghíresebb elméletek - a bűnös a királyi család
**

Miután Hasfelmetsző elkövette a kettős gyilkosságot, hat hétig eltűnt. A gyilkosságok éjszakáján egy járőr azonban feltartóztatott egy meglehetősen elegáns urat, aki éppen egy utcalánnyal beszélgetett. A férfi azt mondta, hogy orvosként dolgozik, és mivel olyan előkelő volt, hogy egyáltalán nem illett ebbe a mocskos környezetbe, nagyon hamar meggyőzte a járőrt, hogy engedje útjára. Ebből a történetből kapott szárnyra az az elmélet, hogy a gyilkos a királyi körökben mozog és azért nem tudták elkapni, mert valójában eltussolták az egészet. Meggyanúsították Sir John Williamst, aki Viktória királynő lányának szülészorvosa volt és egy 2005-ben megjelent regény szerzője szerint azért ő lehetett a gyilkos, mert a meddőséget kutatta és a whitechapel-i áldozatok valójában a kutatásához kellettek. Mellette Sir William Gull Withey-t Viktória királynő személyes orvosát is hírbe hozták. Az ő nevéhez már szabadkőműves összeesküvés-elméletek is társultak. (Ezt láthatjuk a Johnny Depp főszereplésével készült A pokolból című filmben is.)

Az évszázadok során felmerült nevek között azonban a legtovább az az elmélet élt, hogy az elkövető valójában Albert Viktor clarence-i és avondale-i herceg, Viktória királynő unokája volt. A férfi többször is botrányos helyzetekbe keveredett és állítólag szifiliszben szenvedett. A neve 1889-ben is felmerült, amikor a rendőrség felszámolt egy Cleveland utcai férfi bordélyházat, az üzemeltetők pedig azt vallották, hogy nagyon magas rangú személyek is a kuncsaftjaik között vannak. Ekkor merült fel Albert Viktor herceg neve is. A korszakban a homoszexualitás súlyos bűnnek számított és ez igencsak rossz fényt vetett a király családra, bár később kiderült, hogy koholt vádakról volt szó. Egy másik szóbeszéd szerint Albert herceg szexmániás volt és a prostituáltak voltak a gyengéi. Egyiküknek még törvénytelen gyermeket is csinált. Mindenesetre a herceg bekerült a köztudatba és ezután nem kellett sokat várni, hogy valaki összefüggésbe hozza őt Hasfelmetsző Jack munkásságával. Ráadásul az elméletet csak erősítette, hogy a herceg nagyon váratlanul halt meg. Sokan úgy vélték, hogy a szifilisz okozta szövődmények okozták a halálát. A hivatalos verzió szerint tüdőgyulladás vitte el.
Rengeteg könyv és film jelent meg róla, melyekben vagy összefüggésbe hozták őt a gyilkosságokkal, vagy azt próbálták meg bebizonyítani, hogy a herceg volt a Hasfelmetsző. Döntő bizonyítékot azonban soha senki nem tudott felhozni ellene.

Ki volt Hasfelmetsző Jack?

Sokáig tartotta magát az az elmélet,  ami egy írónő Patricia Cornwell nevéhez kötődik. Szerinte Hasfelmetsző a kora egyik legsikeresebb festőművésze, Walter Sickert volt. Mivel azt mondják, hogy nem csak a hivatalosan elfogadott öt gyilkosságot követte el Hasfelmetsző, hanem sokkal több eset is köthető hozzá, így az írónő szerint csakis Sickert lehet a gyilkos, aki saját bevallása szerint imádta a vért és emberhúst is evett. (Ezeket a férfi magánlevelezéséől vette az írőnő.) Dokumentum-regényében eddig soha nem látott leveleket hasonlít össze és kimutatta, hogy Hasfelmetsző és Walter Sickert kézírása között meggyőző az egyezés. Patricia Cornwell Sickert összes festményét is megvette, melyeken DNS-teszteket végeztetett, de ezeknek az eredményéről nem sokat lehet tudni, csak annyit, hogy az írőnő szerint Sikert a gyilkos. Az egyszer biztos, hogy Cornwell elmélete nagyon népszerű volt és igen szépen kaszált a regényével.

2014-ben azonban két férfi előállt az igazsággal, méghozzá bizonyítékot is szolgáltattak elméletük mellé. Az egyik áldozat, Catherine Eddowes holtteste mellett ugyanis találtak egy sálat, amelyet megvizsgáltak, és kiderült, hogy nem csupán az asszony vére van rajta, de tartalmazza a gyilkos DNS-ének maradványait is. Dr. Jari Louhelainen molekuláris biológus, biokémikus és egy üzletember, Russell Edwards megvásárolta a sálat és a doktornak sikerült DNS-t kinyernie belőle, amit összehasonlítottak a gyanúsítottak leszármazottainak DNS-ével és találtak egy tökéletes egyezést. A vizsgálatuk szerint Hasfelmetsző Jack minden kétséget kizáróan Aaron Kosminski volt. Mint említettem Kosminski az elsők között szerepelt a rendőrség gyanúsítottjainak listáján. A férfi fodrászként dolgozott, Whitechapelben élt és elmebetegségben szenvedett. 23 éves volt a gyilkosságok elkövetése idején és nem messze lakott a harmadik gyilkosság helyszínétől. A Metropolitan Police's Crime Museum által 2006-ban megszerzett memoárból is kiderült, amit Donald Swanson főnyomozó írt, hogy az első számú gyanúsított Kosminski volt. Felügyelet alatt is tartották, de nem sikerült semmit rábizonyítani. Természetesen könyvet is írtak az eredményekről és ezidáig senki nem cáfolta meg őket, így el kell fogadnunk, hogy nem valami misztikus társaság, vagy fekete mágusok, esetleg egy fentről irányított eltussolás állt a gyilkosságok hátterében, csak egy mezei fodrász téveszméi okozták ezeknek a szerencsétlen nőknek a halálát. Louhelainen és Edwards eredményeit elfogadták, az ügyet azonban nem zárták le, továbbra is nyitott aktaként szerepel a Scotland Yardon. Vajon miért?