Köszönjük az írást sorozatgyilkos-szakértőnknek, Gaerity-nek!

„A Bestia” vagy „Goofy” néven is ismert gyilkos a világ legkegyetlenebb sorozatgyilkosa. 138 gyermek meggyilkolását bizonyították rá – ő elfogásának napján 140 gyilkosságban vallotta magát bűnösnek. Több gyermek eltűnésében jelenleg is folyik eljárás, a hatóságok szerint áldozatainak tényleges száma akár négyszáznál is több lehet.

Luis Garavito, 1957. január 25-én született Génovában, Quindío megyében, Kolumbiában, egy szegénységben élő család első gyermekeként. A későbbiekben még hat testvére született – egy pszichológia jellemzés szerint ez jelentősen befolyásolta Luis korai éveit, testvérei megszületésével nemcsak a szülői figyelemből jutott neki kevesebb, de azok nevelésében is szerepet kellett vállalnia. Érzéseit a féltékenység mellett a harag is jellemezte, ennek ellenére igyekezett visszanyerni szülei figyelmét, még úgyis, hogy családjuk távolról sem volt ideálisnak nevezhető. Apja, Manuel Antonio Garavito, alkoholista volt, aki gyakran fizikailag és érzelmileg is bántalmazta a fiút. Garavito állítása szerint ezekben az években két szomszéd férfi többször is megerőszakolta. A közvetlen környezetében tapasztalt agresszió és abúzus vezetett oda, hogy 16 éves korában elszökött otthonról. Egy áruházban kapott munkát, mint kisegítő, agresszív viselkedése miatt azonban – ami kollégái és a vásárlók felé egyaránt megnyilvánult - hamarosan elbocsátották. Több helyen is megfordult szerte Kolumbiában, ahol alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Nehéz gyermekkorának mintái azonban mély nyomot hagytak személyiségén, 21 éves korára már masszív alkoholistává vált és öngyilkossággal kapcsolatos képzelgései, valamint annak kísérlete miatt pszichiátriai kezelés alatt is állt.

Személyiségének jellegzetességei, erőszakosságra való hajlama és alkoholizmusa végül oda vezettek, hogy 1992-ben olyan gyilkosságsorozatba kezdjen, aminek célpontjaivá azok váltak, akik régi önmagához voltak hasonlatosak. Fiatal, 6 és 16 éves kor közötti, többségükben barna szemű, barna hajú fiúk. Áldozatai hajléktalan, nyomorban élő gyerekek voltak, akiket leginkább játszóterekről, sportpályák közeléből, pályaudvarokról, piacterekről csalt el magával, hol utcai árusnak, hol szerzetesnek, hol pedig egy gyermeksegítő alapítvány munkatársának adva ki magát. A gyermekeknek ajándékot és némi pénzt ígéret, ha vele tartanak és elkísérik őt egy kis sétára. Mikor a fiúk gyanakodni kezdtek és el akartak menni leteperte és megkötözte őket. Brutálisan megverte őket, rugdosta a hasukat, a mellkasukat, az hátukat és az arcukat is - előfordult, hogy a gyerekek bordái is eltörtek. Ezek után élte ki rajtuk szexuális fantáziáit, az aktus után pedig végzett velük. Általában kést vagy csavarhúzót használt, átvágta a torkukat, kiszúrta a szemeiket, többször a fülükbe is beleszúrt, olyan holtestet is találtak, amit szinte lefejezett. Az erőszakos tetteket követően elásta a testeket és szembenézett önmagával és a bűntudattal, ami elől ismét az alkoholhoz menekült ez pedig újabb gyilkosságokhoz vezetett. Szadista fantáziáit soha nem tudta tökéletesen megvalósítani ezért folyamatosan áldozatok után kutatott. Állítása szerint a gyilkosságok alkalmával is alkohol befolyása alatt állt és ilyenkor egy rosszindulatú szellem szállta meg a testét.

Kolumbia harminckét megyéjéből minimum tizenegyben követett el gyilkosságokat. Az országban az 1964 óta tartó polgárháború, a politikai helyzet és a mindennapok részét képező erőszak miatt az eltűnéseket nem kezelték összefüggő esetekként a hatóságok – a bejelentések növekvő számának ellenére sem, egészen 1997-ig, amikor Pereira közelében egy tömegsírban több tucat gyermek holtestét találták meg. A hatóságok kezdetben szervkereskedőkre gyanakodtak, de a helyszínelés során köteleket, alkoholos üvegeket és viaszt is találtak így a rituálisan elkövetett gyilkosságokat is számításba vették.

A sír feltárása után országos nyomozás indult, aminek során egyre több gyermek testét találták meg. 1999 januárjában az ország délnyugati részén, Palmira városának határán újabb tömegsírt tártak fel és huszonöt gyermek földi maradványai mellett tizenhárom tárgyi bizonyítékot is találtak – az elkövető cipőjét, alsónadrágját, pénzt és egy szemüveget is.

A maradványokat elkezdték azonosítani, a bizonyítékok alapján pedig felállították a gyilkos profilját, 163-167 cm magas, 40-45 vagy 55-60 év közötti, szemüveges férfi, aki – valószínűleg – sántít és ugyanazt a márkájú alkoholt fogyasztja. A hatóságok tíz évre visszamenőleg ellenőrizték a pedofíliával és gyermekek elleni agresszióval kapcsolatos ügyeket. Ötezer ilyen esetet találtak, amiből kizárták a lányok ellen elkövetetteket, így a vizsgálódás köre már csak ezerötszáz ügyre korlátozódott. Ezekből az esetekből csak azokat vizsgálták, amelyeknél az elkövető életkora nem volt 42 év alatti. A lehetséges személyek száma így már kilencvenötre csökkent, ezen férfiak testmagassága pedig csak negyvenöt esetben egyezett a felállított tartományban meghatározott értékekkel, megvizsgálták, hogy a feltárt sírok környezetében ezek közül mennyien követtek el bűncselekményt, így a folyamat végén a lehetséges elkövetők számát huszonöt főre csökkentették. Ezen a listán szerepelt Luis Alfredo Garavito Cubillos neve is – Aldemar Duran, nyomozó Bogotá-ban összevetette az aktákat és talált egy 1996-os ügyet, amelyben egy 12 éves fiú, Ronald Delgado Quintero meggyilkolásánál gyanúsították Garavito-t, de bizonyítékok hiányában elengedték. A személyes adatai között pedig rátalált Trujillo-ra, a bejelentett lakcímére. Eközben a rendőrség Pereira-ban letartóztatja Pedro Pablo Ramirez Garcia-t, aki megfelelt a profilban felállítottaknak és 1980-tól több gyermekmolesztálási ügyben is meggyanúsították. A hatóságok viszont csak pillanatnyi sikert könyvelhettek el, mivel az eltűnések folytatódtak. A Trujillo-ban történt házkutatás során több értékes információhoz jutotta hozzá, amik elvezeték a hatóságot egy pereira-i nőhöz, akinek lakásán egy bőröndben újságkivágásokat, fényképeket, pengéket és köteleket is találtak. A bőrönd Garavito tulajdonát képezte, a tárgyak típusa pedig megegyezett a helyszíneken találtakkal.

1999 áprilisában Villavicencio városában újabb gyermek tűnt el, a 12 éves Ivan Sabogal. A bejelentést követően Fernando Aya foglalkozott az üggyel. 22-én 19:15-kor segélyhívás érkezett a helyi rendőrségre. Megtalálták a fiút. Ivan a rendőrautóból felismerte az úton a támadóját, Bonofacio Morero Liscado-t. A rendőrségen azonosítják a férfit, Luis Garavito-t. A kihallgatást szinte azonnal megkezdték, de Garavito tagadta az ellen felhozott vádakat, órákkal később érkezett meg Duran nyomozó, aki a legátfogóbb ismeretekkel rendelkezett a gyilkossal és annak tetteivel kapcsolatban. Garavito több mint tizennyolc óra kihallgatás után tört meg és ismerte be az elkövetett gyilkosságait.

’99 végén bíróság elé állították és 1853 év és kilenc nap börtönre ítélték, de ezt 30 évre módosították és mivel segítette a hatóságok munkáját még ezt is 22 évre csökkentették – a hatályos jogszabályoknak megfelelően. 2007 nyarán újabb 22 évre ítélték és összességében a rá váró büntetés mértéke akár 80 év is lehet.

Luis Alfredo Garavito Cubillos, jelenleg is börtönben van, valószínűleg soha nem engedik szabadon. A rácsok mögött példás a magatartása és a személyzet is kedveli. Letartóztatása után nyilvánosan kért bocsánatot a kolumbiai emberektől. Testvérektől, szülőktől, nagyszülőktől… életek százait vette el és ezrek életét változtatta meg… mégis azoknál az embereknél keresi a megbocsátást, akiknek szívéből ő törölte ki annak lehetőségét…