Az átkok - ha lehet így fogalmazni - évezredes múlttal rendelkeznek. Szinte mindannyian találkoztunk ezzel a sokszor nehezen definiálható, de az emberek fantáziájában annál élénkebben élő fogalommal, amely természetesen sokrétű, mondhatni több jelentéssel felruházott eleme történelmünknek. Ha a szoros értelmezést vesszük alapul, egyből a megátkozás jut sokaknak eszébe, amikor egy személy vagy közösség valamilyen jövőbeli romlást, halált, betegséget hozó erőt szeretne rászabadítani egy másik egyénre vagy közösségre, netán helyre. Ezek mellett persze rengeteg megnyilvánulási formája van az átoknak, természetesen függően az adott kultúrkörtől, vallástól, világnézettől, történelmi szituációtól. Azért is érdemes megemlíteni a történelmi kontextust is, mivel az átok egyik leghíresebb példája a kiátkozás, amely évszázadokkal ezelőtt egy súlyos politikai fegyver volt a katolikus egyház kezében. Ezenfelül az átkokról még sokunknak eszébe jutnak a megbolygatott sírokról szóló históriák, amikor a holtat háborgató rablók, régészek racionálisan nehezen megmagyarázható eseménysorozatot indítanak el, amelyek általában az érintettek halálával végződnek. Ilyen például az elhíresült Tutankhamon-átok, de ide sorolhatjuk Ötzi, a jégember bosszúját is, amelyről a cikket itt olvashatjátok.

Létezik egy másik, közkeletű formája az átkoknak, ebben az esetben bizonyos tárgyak hordoznak állítólagosan olyan erőket, amelyek kifejezetten rossz hatással vannak közvetlen környezetükre, esetleg az őket birtokló emberekre. Ezzel el is érkeztünk rovatunk jelenlegi témájához, amelyben néhány ilyen tárgyat szeretnék bemutatni nektek. A bőség zavarával küszködve, a cikk írása közben úgy döntöttem, hogy ne csupán felsorolás-jellege legyen a dolognak, több részre osztom ezt a bejegyzést, így néhány fejezeten belül ismertetnék veletek pár érdekes esetet.

A gyötrelemmel teli férfi (The Anguished Man)

Sokan úgy gondolják, hogy bizonyos művészeti alkotások szinte hordozzák a művész lelkének egy „darabját”, hiszen a létrehozás közben jelenlévő érzelmek így vagy úgy, de manifesztálódnak valamilyen tárgy formájában, legyen szó festményről, szoborról, grafikáról, átitatva gyakorlatilag a produktumot az alkotás pillanataiban jelenlévő emóciókkal. Nyilvánvalóan ezzel az elmélettel sokan vitatkoznának, de mindenesetre akadnak érdekes példák, amik sokakat elgondolkodtattak már a témát illetően. Ide sorolható az a festmény, ami évtizedeken keresztül pihent egy padláson, elhagyatva, mígnem a szerencsés (?) új tulajdonosnak köszönhetően világszintű hírnévre tett szert, de kezdjük a történetet a legelején.

Sean Robinson nagymamája halála után egy különös tárgyat örököl, amely nem teljesen ismeretlen számára. A bizarr festményről ugyanis, ami 25 éven keresztül porosodott a padláson, a férfi már hallott történeteket. Nagymamája - aki egyébként egy barátjától kapta a tárgyat - szerint a tárgy gonosz erővel bír, ezért tartotta elzárva. A sztori szerint a művész, aki a képet készítette, finoman szólva nem állt a helyzet magaslatán az alkotás időszakában, a festékbe belekeverte saját vérét is, miután pedig a kép kész lett, öngyilkos lett.

Sean fittyet hányt a legendára, a képre pedig mint kuriózumra tekintett, ezért nem hezitált sokat, és rövidesen a festmény elfoglalta új helyét a lakás egyik falán. Röviddel ezután Sean felesége különös jelenségekre hívta fel férje figyelmét, mivel úgy gondolta, egy sötét alakot vél látni, aki időnként felbukkan a ház különböző pontjain.

Ezek után már Sean is kezdte komolyan venni a dolgot, pláne miután ő is tapasztalta azt, amiről felesége beszámolt. A furcsa alak - aki állítólag időnként a házaspár ágya mellett állt éjjelenként, őket bámulva - mellett hallhatóak voltak furcsa, sírásra emlékeztető hangok is, annak ellenére, hogy a közelben nem történt olyan, ami ezt indokolttá tenné. Sean ekkor kezdte alaposabban felidézni nagymamája szavait, aki amellett, hogy elmesélte a kép állítólagos történetét, úgy gondolta, hogy a festmény egyfajta közvetítőként szolgál egy másik világgal. A sztorit persze rövidesen felkapta a média is, Sean a YouTube-csatornáján osztotta meg történetét, a paranormális jelenségekkel foglalkozó szakemberek rávetették magukat a festményre, kísérleteket próbáltak végezni, amelyek hitelességét persze sokan cáfolják. Mindezek mellett Sean feleségének állítólag idegei felmondták a szolgálatot, és közölte, hogy nem hajlandó a festménnyel egy fedél alatt tartózkodni.

Sokan úgy gondolják, hogy pusztán véletlenek sorozatáról van szó, és bár a festmény valóban nem a legpozitívabb hangulatú kép, szó sincs paranormális aktivitásról, csupán képzelgések sorozatáról, amit a nagymama története alapozott meg. Mások szerint Sean tudatosan építette fel a valóban horrorisztikus festmény köré az egyébként fantáziadús történetet, profitszerzés céljából. És vannak azok, akik szerint a The Anguished Man valóban hordoz valamilyen természetfeletti erőt. Egyesek szerint a nagymama igazat beszélt, és a festmény ténylegesen egyfajta átjáró, közvetítő médium, amely egy másik világhoz nyit kaput, és ezeket az élményeket tapasztalhatta meg Sean és felesége. Az igazsággal kapcsolatban mindenki személyes meggyőződésének és világnézetének megfelelően levonhatja a konklúziót a neki tetsző következtetésekkel, de minden vitától függetlenül úgy gondolom, a The Anguished Man története mindenképp érdekes és figyelemre méltó a téma iránt érdeklődők számára.

(folytatása következik...)