Elátkozott (vagy legalábbis különleges történettel rendelkező) tárgyakról szóló összeállításunk a harmadik részhez érkezett. Következzen ezúttal egy furcsa, több ezer éves, ismeretlen eredetű szobrocska, egy baljóslatú váza, amely egy haldokló nő utolsó kívánságát látszik valóra váltani, valamint egy telefonszám, ami komoly gondokat okozott tulajdonosainak.

A Lembből való asszony (The Woman from Lemb)

1878-ban a Ciprus szigetén található Lembben egy ásatás során egy különös szoborra bukkantak. A becslések szerint a mintegy öt és fél ezer éves alkotás azonban nem csupán kora és meghökkentő kivitelezése miatt különleges, hanem az azt körülvevő történetek sem mondhatók hétköznapinak. A szobor rendeltetéséről sem tudunk sok mindent, a kutatók csupán tippelgetni tudnak, hogy valójában kit-mit ábrázolhat a mészkőből készült faragvány. Maradt a leglogikusabbnak tűnő magyarázat, miszerint a figura nem más, mint egy általunk ismeretlen, már réges-rég letűnt vallásban vagy hitrendszerben szereplő lény, aki a szobrot tanulmányozó tudósok szerint valamiféle termékenységistenség lehetett. Természetesen akár logikusnak is tűnhet ez az indoklás, ha szemügyre vesszük a szobor formáit, de sokak szerint ez csupán egy légből kapott spekuláció, valójában akármi is lehetne a már-már Lovecraft műveit idéző szobrocska.

A szobor első, feljegyzett tulajdonosa Lord Elphont volt, azonban az Elphont família tagjai tragikomikus gyorsasággal lelték sorra halálukat, így állt elő az az abszurd helyzet, hogy a családról hat év elteltével csupán múlt időben lehetett beszélni, ugyanis egytől egyig meghaltak. A szobor következő két tulajdonosa Ivor Manucci, majd Lord Thompson-Noel voltak, akik rövid idő alatt hasonló sorsra jutottak egész családjukkal együtt. A negyedik a sorban Sir Alan Biverbook volt, aki feleségével és két lányával együtt szintén hamar eltávozott az élők sorából a szobor megvásárlását követően. Azonban Sir Biverbooknak még volt két fia, akik életben maradtak, és úgy döntöttek, jobb, ha megszabadulnak a figurától, bár saját elmondásuk szerint nem túlzottan voltak hívei az ilyen jelenségeknek. Ennek ellenére a szobor viharos gyorsasággal az Edinburgh-ban található Royal Scottish Museumba került, ahol napjainkig is megtalálható. Természetesen a múzeum azon részlegének felelőse, aki megfogta a szobrot, rövidesen meghalt, ezek után az intézmény vezetősége egy üvegdobozba helyeztette, biztos, ami biztos alapon.

A Basano-váza

A XV. századi Olaszországból származó ezüstváza egy érdekes háttértörténettel rendelkezik. Ezek szerint a Basano-váza hajdanán egy esküvői szertartásra készítették ajándék gyanánt egy valahol Nápoly északi részén található faluban élő lány számára. A házasság azonban sosem köttetett meg, mivel az esküvőt megelőző éjjelen a lányt meggyilkolták, bár a gyilkosság okát nem nevezi meg a történet. A fiatal menyasszony utolsó erejével megragadta a vázát, és valamiféle átkot suttogott. Hogy az átok kire vonatkozott, nem tudni, a mondára támaszkodva csak annyit tudunk, hogy szerette volna megtorolni valahogy az őt ért támadást.

Akármi is történt pontosan, a váza innentől kezdve bajt hozott mindenki fejére, aki megörökölte a családban, hiszen akihez került, az rövidesen meghalt. Érdekes teória, hogy talán nem véletlen az örökösökre lesújtó állítólagos átok, könnyen lehet, hogy a lány úgy gondolta, valaki a családból tehető felelőssé a gyilkosságért. A tárgy hollétéről évszázadokig nincsenek pontos információk, annyit tudunk, hogy 1988-ban került újra felszínre egy ásatás során, megtalálói pedig fittyet hánytak a benne található üzenetre, amin ez állt: „Vigyázz, a váza halált hoz!”. Ennek ellenére aukcióra bocsátották, ahol természetesen nem tüntették fel a mellékelt figyelmeztetést, így a gyanútlan vásárló nem tudhatott a váza múltjáról. Ennek köszönhetően állítólag három ember életét követelte a Basano-váza, amitől legutolsó tulajdonosa a történet szerint elkeseredésében úgy akart megszabadulni, hogy kidobta a tárgyat az ablakon. A kizuhanó váza majdnem agyonütött egy arra járó rendőrt, így a dobálózó tulajt beperelték, de ennek ellenére nem volt hajlandó újra magához venni a rossz hírben álló edényt. Innentől kezdve a váza sorsáról semmit nem tudni, jelenlegi fellelhetőségi helye ismeretlen.

A balszerencsét hozó telefonszám

A számok jelentősége már régóta több mondában, mitológiában és vallásban fellelhető, akadnak azonban egyéb esetek is, amikor bizonyos számkombinációk furcsa eseményekkel társulnak. Az alábbi, bulgáriai eset inkább mondható tragikomikusnak, mint misztikusnak, de mindenképp szórakoztató történetnek bizonyulhat az érdeklődő számára. 2000 és 2005 között a 0888 888 888 –as telefonszám minden tulajdonosa meghalt. Az első áldozat, Vladimir Grashnov 2001-ben lelte halálát rákban, annak ellenére, hogy csupán 48 éves volt. A következő alany Konstantin Dimitrov volt, akit 2003-ban megöltek, Konstantin Dishlievet pedig 2005-ben lőtték agyon. Gondolhatnánk, hogy mindez valami különös átok is lehet, azonban az igazság ennél jóval prózaibb: Grashnovot, aki a bolgár telefonszolgáltató, a Mobitel vezérigazgatója volt, gyaníthatóan egy riválisa valamilyen radioaktív anyaggal tette el láb alól, Konstantin Dimitrovot a helyi maffia tagjaként egy több száz millió dollár értékű üzlet lebonyolításának idején lőtték agyon, Dishliev pedig egy kokain-kereskedelemmel kapcsolatos akcióban volt benne, amikor megölték. Ennek ellenére, bizarr módon, 2010-ben a telefonszolgáltató felfüggesztette a szám elérhetőségét, amit így már egyik ügyfelük sem kaphat meg, az intézkedést pedig nem kívánták kommentálni.

(folytatása következik...)