Az 1978. november 18-án történt jonestowni tragédiát a modern világ legnagyobb tömeges öngyilkosságaként emlegetik. Közel ezer ember halt meg önmérgezés által, egy prédikátor parancsára. Ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a történtekről, meg kell ismerkednünk egy vallási fanatista manipulátorral, Jim Jones személyével.

James Warren Jones 1931 májusában született, Indiana államban. Édesanyja is a vallás megszállottja volt, azt gondolta, hogy életet adott az új messiásnak. Jim antiszociális gyerek volt, nehezen szerzett barátokat, ezért szabadidejének nagy részét a vallás iránti kutakodás töltötte ki. A vallás mellett a halál is rendkívüli módon foglalkoztatta. Ezt a megszállottságát állatkínzással fejezte ki, érdeklődéssel nézte végig, ahogy áldozata kilehelte a lelkét. Előszeretettel ölt meg macskákat, de ami még furcsább, hogy utána temetési szertartást tartott nekik. Kitűnő prédikációs tehetséggel rendelkezett, ami már egész fiatalkorában megmutatkozott. A Richmondi Középiskolában tanult, 1948-ban jó tanulmányi eredménnyel végzett. Középiskola után bejutott az Indianai Egyetemre, s ez idő alatt házasságot kötött Marceline Baldwinnal.

1952-ben lépett be igazán a vallási közéletbe, amikor Sommerset metodista templomának lelkésze lett. Konfliktusba ütközött a templom vallási nézeteivel, mivel a templom elzárkózott az afroamerikaiak befogadásától. Rasszistának bélyegezte meg őket, ezért rövid időn belül otthagyta a templomot. Ez a munka tökéletes volt számára, hogy tovább erősítse szónoki készségét, és megszületett fejében egy saját egyház megalapításának gondolata.

1955-ben alapította meg a Népek Templomát. Jim Jones elítélte a rasszizmust, ezért egyházának alapjául a fajok közötti egyenlőség szolgált. Erős prédikációs tehetségének és az eddig kialakított kapcsolatainak köszönhetően sok követőre tett szert, viszonylag rövid idő lefolyása alatt. A 60-as években Jones átköltöztette vallási gyülkezetét Észak-Kaliforniába. Ez idő alatt a redwood-völgyi kisvárosokban laktak. A 70-es években Jones elkezdett még több embert toborozni gyülekezetébe azáltal, hogy San Franciscóban is prédikációkat tartott.

Jones jellegzetes külsővel rendelkezett. A fekete napszemüveg, a fehér öltöny és a hatrafésült fekete haj volt a védjegye. Tanításai között volt, hogy elítélte a szexualitásra és romantikára alapozott kapcsolatokat, ennek ellenére több házasságtörő viszonya is volt. Családként tekintett követőire, "mindnyájuk apjaként" titulálta magát. Az idő múlásával egyre inkább kezdett kifordulni önmagából, agresszívvá vált, kábítószert fogyasztott. Víziói támadtak egy bekövetkezendő nukleáris holokausztról, ami elől meg szerette volna menteni követőit. Ekkor kezdett el azon gondolkozni, hogyan tudná magát és gyülekezetét elszigetelni a társadalomtól.

1974-ben Guyanában hatalmas földterületeket vásárolt, ahova kiköltöztette gyülekezetét, a világtól elzárva, és megalakult Jonestown. Pénzhiány nem fenyegette, hívei szinte minden pénzüket, beleértve a nyugdíjukat is, Jonesnak adományozták. Jones ekkorra már teljesen kifordult önmagából, szinte börtönként funkcionált az idealizált városa. Követői kevés élelmet kaptak, nem hagyhatták el a települést. Az esetleges szökések elkerülése érdekében Jones fegyveres őröket állított városa elé. A szegényebb embereknek, annak ellenére, hogy nem feltétlenül akartak Jonestownban maradni, nem volt hová menniük, így hát nem maradt más lehetőség, mint a helyzetük elfogadása. Mindenkinek megvolt a saját munkája Jonestownban, a vezér hosszú időn keresztül dolgoztatta híveit. A körülmények gyakran embertelenek voltak, ahogy a kiszabott büntetések is. Aki szökni próbált, olyan kegyetlenséggel megbüntették, hogy utána már gondolni sem mert a távozásra.

Az igazi tragédia akkor vette kezdetét, amikor Jonestown híre eljutott az Egyesült Államokba, ahonnan néhány újságíró a kaliforniai képviselővel, Leo J. Ryannel ellátogatott Jonestownba. Mikor megérkeztek, az első benyomásuk pozitív volt a helyet illetően, hiszen csak mosolygós arcú, vidám emberekkel találkoztak. A város helyzetének komolysága akkor vált nyílvánvalóvá az újságírók számára, amikor pár lakos térden állva könyörgött nekik, hogy szabadítsák ki őket. Leo J. Ryan meghívott mindenkit, aki távozni szeretett volna Jonestownból, hogy tartson velük az Egyesült Államokba, de a menekítési akció kudarcba fulladt. Jones tudomására jutott a szöktetési kísérlet, ezért fegyveres őröket küldött utánuk, aminek következtében Ryan, két újságíró és egy híve szörnyethalt. Ez volt az a pont, ahol Jones rájött, hogy szükséges egy végső dolog megtétele.

Egy utolsó gyűlésre hívta össze gyülekezetét, melyet "forradalmi öngyilkosságként" hirdetett. Beszámolt híveinek a történtekről, és ennek fényében kérte őket saját életük kioltására. Italt osztottak a tagoknak, amibe cián volt belekeverve. Elsőként a gyerekek haltak meg, és azok, akik megtagadták az öngyilkosságot, őket fegyveres őrök kényszerítettek rá. Közel ezer ember halt meg, köztük 276 gyermek. Jones más úton vetett véget saját életének, lelőtte magát. "Nem öngyilkosságot követtünk el, hanem egy forradalmi öngyilkosságot, amivel egy embertelen világ ellen tüntetünk." Ezek voltak Jim Jones utolsó szavai.

Jonestown történetét több film is feldolgozta, köztük a 2013-as The Sacrament, de a közeljövőben egy antológiasorozat is készül majd nagy személyi kultusszal rendelkező emberekről, és az első évad ugyancsak Jim Jones életét mutatja be.