Figyelem! Az alábbi írásban található bizonyos (rejtett) képek egyes olvasók számára felkavaróak lehetnek, azokat kizárólag 18 éven felüliek tekintsék meg!

Van úgy, hogy az ember ezer fokon ég: pörög, éli az életét, esetleg éjt nappallá téve dolgozik valamin, vagy egyszerűen csak szerelmes. Ezekben az esetekben az égés szó csak a magyar nyelv szépségét tükrözi, de előfordulhat, hogy Isten legnagyszerűbb teremtménye tényleg lángra kap – mai témánk a spontán emberi öngyulladás.

Mi is ez a jelenség?

A spontán öngyulladás egy valóban létező fizikai-kémiai jelenség: valamilyen éghető anyag bármilyen külső ráhatás, hőforrás nélkül magától felgyullad. (Pl. előfordult, hogy egy rakás trágya és széna elegye magától lobbant lángra.) Az elmélet szerint a spontán emberi öngyulladás is hasonló dolog: látszólag mindenféle külső hőforrás, látható ok vagy rásegítés nélkül az emberek meggyulladnak, és elégnek, mint az adventi gyertya egy álmos decemberi napon. Sokszor úgy tűnik, mintha a tűz a testben keletkezne, talán a mellkasban, a hasban, vagy az izmok belsejében. A testek hamuvá válnak, elszenesednek, a holttestből a legtöbb esetben csak a végtagok és a koponya marad meg. Néha még a csontok is átvészelik a tűzvészt, de sok esetben azok is elporladnak.

És ha mindez nem lenne elég furcsa, akkor itt van még egy adalék: az égés során a helyiség többi része érintetlen marad, nem robban fel a gázpalackokkal megrakott konyha, de még a ruhákkal megrakott hálószoba sem válik a lángok martalékává.

Az emberi öngyulladások azonban nem minden esetben vezetnek halálhoz. Előfordult, hogy észrevették a szituációt, és az áldozat súlyos égési sérülésekkel ugyan, de túlélte a tortúrát.

Esetek

Az első ismert öngyulladásos sztorit Bona Sforza milánói olasz hercegnő uralkodásának idején írták le, ezt a történetet Larry Arnold, a spontán emberi öngyulladás legnagyobb szakértője hozta fel, az Ablaze! - The Mysterious Fires of Spontaneous Human Combustion (Lángokban, 1995) című könyvében.

Az elbeszélés szerint valamikor 1468 és 1503 között egy Polonus Vorstius nevű délceg lovag, miután megivott két merőkanál erős borocskát, tüzet hányt, majd testét elborították a lángok.

Jó kis itóka lehetett, ugye?

Arnold egy 1654-es, Historiarum Anatomicarum Rariorum című könyvre hivatkozott, amelyet Thomas H. Bartholin írt. Azonban kiderült, hogy Bartholin történetére egy sokkal későbbi, 1745-ös mű is hivatkozik, amelyben ráadásul a történet is változott, a bor mellé már brandyt is ivott a lovag. Ez a történet tehát valószínűleg csak egy mese, amit azért találtak ki, hogy az emberek mértékkel fogyasszák az alkoholt.

Lehet, hogy az első történet csak mendemonda volt, de a későbbi korokban a legenda valósággá vált, egyre többen számoltak be spontán égéses esetekről. Egy 16. századi kínai író, Vu Cseng egyik írásában is találunk utalást az öngyulladásra:

„Az ég különös tűzzel fogja sújtani az embert. Ez a tűz az ember testének belsejében fog kitörni.”

Charles Dickens (tudjátok, Twist Olivér) Bleak House című regénye is roppant különös. Az egyik főszereplő, Krook halálát is öngyulladás okozza.

„Hívd ezt a halált bárhogy, ahogy akarod. Ez a gonosz belsejében keletkezik, és nem más, mint spontán égés.”

*
*

Dickens azt állította, hogy Krook halálának leírásakor egy valóban megtörtént esetre támaszkodott, ami 1730-ban esett meg Veronában, egy bizonyos Cornelia Baudo grófnővel. A grófnő ágyban, párnák közt lelte halálát, csak a végtagjai maradtak meg, a többi testrésze hamuvá változott. Az ágy szinte tökéletes állapotban maradt. Az angol író könyve nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a különös jelenség a 19. század végére széles körben ismertté váljon.

A 19. század egyik legismertebb spontán öngyulladását Dr. J. Mackenzie Booth, az Aberdeeni Egyetem professzora jegyezte fel. A tanár valahogy bejutott egy istállóba, amelynek padlásán megtekinthette egy 65 éves férfi részben elszenesedett testét. Az áldozat megpörkölődött gerendákon feküdt. A szakértők nem találtak választ arra a kérdésre, hogy a tűz miért nem terjedt át a férfi melletti szalmára és lécekre. A hulla helyzete arra utalt, hogy a férfi meg sem próbálta vagy nem is tudta megfékezni a lángokat.

A 20. században megsokszorozódott az emberi öngyulladásos esetek száma. A legnagyobb megdöbbenést kiváltó spontán lángra kapás 1951. július 1-jén, éjszaka történt. A 67 éves Mary Reeser egy kis bérházban lakott a floridai St. Petersburgban. Reggel a bérház tulajdonosnője, Pansy Carpenter (nem, semmi köze ahhoz a Carpenterhez) egy levelet akart átadni a nőnek. Meglepődött, mert a kilincs elég melegnek bizonyult. Amikor benyitott, creepy látvány fogadta: Mary Reeser szénné égett a szobában. A karosszékkel, amin ült, elégett. Csak a gerince és a bal lába maradt épségben, utóbbin még a papucs is rajta volt. A helyszínelők később egy tojásra hasonlító tárgyat is találtak a hamurengetegben, amelyről megállapították, hogy Mary feje lehetett, amely valamilen módon összezsugorodott a tűzben.

{spoiler}

{/spoiler}

Az égésnek igen hevesnek kellett lennie ahhoz, hogy porrá változtasson egy embert, és egy ekkora tűznek a házban is károsodást kellett volna okoznia, csakhogy semmi más nem sérült meg: ugyan a villanyvezeték és a műanyagkapcsoló elolvadt, de az áldozattól kb. fél méterre lévő papírok és ruhák nem gyulladtak meg.

Helen Conway esete is elég bizarr. Az ő teste mindössze 20 perc alatt égett porrá, mialatt unokája kiszaladt a boltba. A nő két lába combtól lefelé teljesen épp maradt, de törzse a karjaival együtt eltűnt. Bár az asszony erős dohányos volt, a tűzoltók képtelenségnek tartották, hogy egy égő cigaretta ilyen mértékű pusztítást vigyen véghez. Mondanom sem kell, hogy a ház ebben az esetben sem égett le.

{spoiler}

{/spoiler}

1986. március 26-án este, New York állam északi részén a tűzoltókat egy megdöbbentő tűzesethez riasztották. A 80 kilós nyugalmazott tűzoltó, George Mott testéből mindössze másfél kilónyi csont és hamu maradt az ágyában. A szobában rajta kívül szinte semmi sem kapott lángra. Robert Purdy hamutipró az első között érkezett a helyszínre: „Már sok tűzesetet láttam, de ehhez foghatóval még életemben nem találkoztam. Olyasvalami történt, amit soha nem fogok elfelejteni” - mondta.

Mint már említettem, az is előfordul, hogy szemtanúk előtt lobban lángra az áldozat, és túléli a történéseket.

1985-ben, az észak-angliai Jacqueline Fitzsimons két tanítási óra közötti szünetben lobbant lángra, több társa jelenlétében. A lány nem sokkal az eset után meghalt, bár nem az égési sérülések miatt – vérmérgezés végzett vele.

1990-ben Kínában, az ötéves Tong Tangijang kapott lángra. Miután szülei eloltották a keletkezett lángokat, bevitték a kórházba, ahol aztán még párszor füstölni kezdett.

2002-ben Brüsszelben Adele Waldack, miközben kislányával hazafelé tartott a tengerpartról, hirtelen a combjáról felcsapó lángra lett figyelmes. Sikerült eloltani a tüzet, de súlyos égési sérülést szenvedett, és a dereka is nagymértékben roncsolódott. „Egy tengerparti sétára indultunk szilveszter másnapján. A lányom talált egy szép kagylót, amelynek egészen különleges formája volt. A kagylót a bal zsebembe dugtam, majd visszamentünk az autóhoz. Amikor odaértünk, kivettem a zsebkendőmet a zsebemből, és beletöröltem a kezem, mert vizes volt a kagylótól. Ezek után a kendőt is a bal zsebembe tettem. Aztán hazafelé tartottunk, és… Éreztem valamit a combom tájékán, majd másodpercekkel később kékes láng csapott ki a nadrágomból.” - számolt be az esetről Adele.

Sajnos néha még a gyors beavatkozás sem segített.

Egy neve elhallgatását kérő férfi nyilatkozata: „A lányommal épp a televíziót néztük, amikor a szemem sarkából egy furcsa felvillanásra lettem figyelmes. Ránéztem a gyermekemre, akinek egy apró lángnyelv csapott fel a feje hátsó részéből. Észre sem vette, mintha nem is érezné. Gyorsan eloltottam a tüzet, de a kislányom súlyos égési sérüléseket szenvedett. 2 hónap múlva kómába esett, és nem sokkal később meghalt.”

Ez csak néhány eset a közel 150 dokumentált közül.

Magyarázatok a történtekre és elméletek

Számos elmélet fölmerült arra nézve, mi állhat a titokzatos jelenség hátterében.

Isten

Egyes feltételezések szerint a tüzeket Isten küldi. Vétkeztél? Igen? Akkor égni fogsz, mint a Reichstag. Lecsap egy villám, és... Inkább menjünk tovább.

Az alkohol

A 20. század elejéig nagyon felkapott volt az az elmélet, mely szerint az öngyulladás áldozatai idült alkoholisták voltak. Azt gondolták, hogy a testükben valamilyen háztartási tűz hatására (pl. gyufa) meggyulladt a szesz. Persze ez feltételezés a kiskorú és az antialkoholista áldozatokat rögtön kizárja a buliból, de vajon más esetekben lehet benne valami? Nos, nem, több szempontból is hülyeség, de most legyen elég egyetlen okoskodás. A szervezetben található alkohol mindig higított állapotban van jelen. Testünk 70%-a víz, ebben oldódik fel az elfogyasztott nedű. Egy bizonyos víz-alkohol mixnél az alkohol már egyáltalán nem képes meggyulladni, gondoljunk csak bele: a pálinka (van 40%-os is) ég, a sör (2-16%-os alkoholtartalom) viszont nem. Előbb döglünk meg alkoholmérgezésben, minthogy az alkohol szétégessen minket…

A faggyúelmélet (kanóceffektus)

Talán a „legkúlabb” magyarázat David Gee-től, egy angol professzortól származik. Az elnevezést először 1989 áprilisában használta, a BBC egyik adásában, amely a spontán öngyulladásról szólt.

A textilekkel körbebugyolált emberi test úgy működik, mint a kifordított gyertya. Az emberen égő ruhák elpárologtatják a szervezetben lévő vizet, és az így visszamaradó, faggyúhoz hasonló, zsíros anyag tovább táplálja a tüzet. Tehát a textíliának köszönhetően éghet el a test nagyrésze.

Ezt az elméletet tesztelték is, az élő szövetet egy takaróba csavart disznó szolgáltatta.

{spoiler}

{/spoiler}

Az első próbálkozást a huzat tette tönkre, a másodiknál a sertés közel 2 óra égés után egyszerűen felrobbant, és felperzselte az egész tesztszobát. Elmondható, hogy a zsír közel 1000 fokon égett, ami már csontok elporlasztására is alkalmas. (A krematóriumokban is hasonló hőmérsékleten történik a hullák elégetése.) Miután leégett az ágy, csak a sertés égett, és semmi más nem fogott szikrát a szobában.  A tesztekből az remekül látható, hogy nagyon sokszor kellene végrehajtani azokat, hogy tökéletes eredményt nyújtsanak, de elég hitelesek a kanóceffektus alátámasztására.

Adódik a kérdés, mi lobbantja lángra a ruhákat? A cigaretta sok esetet megmagyarázna, többet között Mary Reeser és George Mott halálát is, mivel róluk kiderült, hogy rendszeresen dohányoztak. Sőt, sok áldozat alkoholproblémákkal is küzdött. Egy kis bódultság, egy kis parázs, és máris kész a baj?

De mi van azokkal az esetekkel, amelyekben rendkívül gyors égés történt? (Pl. Helen Conway 20 perc alatt égett porrá.) Azokról nem szól a fáma.

(Persze vannak ügyek, amelyek alapos kivizsgálás után megoldódtak. A belgiumi Adele Waldack ruháján nátriumot találtak, a kagylóba pedig egy petárda maradéka került. A tengeri állat vizes volt, a víz reakcióba lépett a nátriummal – a tűzijáték már csak hab volt a tortán.)

Gömbvillámok

A gömbvillámok tényeg elég parák (talán még külön cikket is fognak kapni), de ezzel a természeti jelenséggel csak pár eset lenne megmagyarázható, és még azok sem 100%-osan.

Az emberi üzemanyagcella

John Meyer, egykori angol tűzoltó lehetségesnek tartotta, hogy a testben egy eddig ismeretlen kémiai reakció jön létre, amely a szervezetben található vizet szétbontja oxigénre és hidrogénre. Ha a hidrogén lángra kap, gyorsan elemészti az oxigént, és így egy láncreakciót hoz létre, amely sejtről sejtre továbbterjed. Mindez olyan gyorsan történik, hogy az égő test környezete nem sérül meg. Az ismeretlen reakció leírása hiányzik…

A gyilkosság-eltitkoló elmélet

Felégetik a testet, hogy egy gyilkosságot eltussoljanak? Logikusnak tűnhet, de az elméletnek ellentmondanak az égési maradványok, az idegenkezűség kizárható.

Pszichés hő

A keleti tanítások szerint élők képesek rá, hogy uralják testük hőháztartását. Gondoljatok csak azokra az emberekre, akik órákon át ülnek a hóban mindenféle védőruha nélkül. A spontán emberi öngyulladás oka abban keresendő, hogy a test hőszabályozó központjában valami tönkremegy. Ez nekem már nagyon ezotéria.

A Föld elektromágnesessége

Állítólag a Föld mágneses mezeje is kiválthatja a spontán emberi öngyulladást. Az elméletet 1975-ben Livingston Gearhart állította fel. A kutató szerint összefüggés fedezhető fel a Föld mágneses mezejének változása és a spontán öngyulladásos esetek között, mivel az öngyulladások napján kiugróan magas volt a Föld mágneses mezejének ereje az adott helyszínen. Nos, ez a teória meglehetősen érdekes…

Elszabadult láncreakció

Larry Arnold kedvence. Eme felvetés szerint a világegyetemben vannak olyan kis tömegű, nagysebességű atomok, az ún. piritronok, amelyek akadálytalanul haladnak át mindenen. Azonban néha előfordul, hogy beleütköznek sejtjeink atomjaiba, amelyek aztán egy nukleáris láncreakciót indítanak be a testünkben, és elégünk. A piritronok létezését eddig még nem sikerült bizonyítani.

Dimenziós defekt

A minket körülvevő dimenziók néha összeérnek, máskor áthaladnak egymáson, de van, hogy kölcsönhatásba lépnek egymással, és ha ez pont egy ember testében történik meg, akkor spontán öngyulladás jön létre. Ami azt illeti, a fizikusok 11 dimenziót találtak, szóval van mit a tejbe aprítani, de ha a dimenziók máskor is összeérnek egymással, akkor azokat a felvillanásokat miért nem látjuk?

Végszó

Rengeteg a kérdés, viszont kevés a válasz. A  spontán emberi öngyulladás továbbra is az egyik legtitokzatosabb jelenség az emberiség történetében. Mi a véleményed a témáról? Írd meg kommentben!