Park Chan-wook
(1963. 08. 23.)

Ha elkészítenénk egy asszociációs ábrát, melynek közepén Park Chan-wook áll, milyen szavakat tudnánk köré gyűjteni? Szenvedély, bosszú, gore, romantika, erotika, agresszió, klasszikus zene, álomvilág, fantázia, intrika, érdekütköztetés, suspense, fekete humor. Többek között ezek a jelzők azok, amik egytől egyig érvényesek a dél-koreai rendezőgéniusz műveire, és ami még ámulatba ejtőbb, hogy szinte egyszerre írják le a látottakat, megteremtve azt a csodálatos atmoszférát, narrációt, amiért olyannyira rajongok a direktorért. Decemberi portréalanyunk tehát Park Chan-wook, kinek idei alkotását, A szobalányt a hazai mozik is vetítik, művei pedig egyre ismertebbé válnak világszerte. Sokan Takashi Miikét tartják Ázsia rendezőetalonjának, de úgy gondolom, ötletei, kivitelezése és történetmesélése Chan-wook nyomába sem ér.

"Filmjeimben a fájdalom és a félelem áll a középpontban. A félelem, ami közvetlenül az erőszakos tett előtt van. A fájdalom, ami közvetlenül utána. Ez az elkövetőkre és az áldozatokra egyaránt vonatkozik."

Korai évek

Park 1963. augusztus 23-án született Szöulban. Ott nevelkedett, majd a Sogang Egyetemre sikerült bejutnia, ahol filozófiát tanult. Az egyetemen megalapította a Sogang Filmes Társaságot, ahol kortárs filmekről publikált kritikákat. Eredetileg művészeti kritikusként szeretett volna elhelyezkedni, de Alfred Hitchcock Szédülés (Vertigo) klasszikusa akkora hatással volt rá, hogy eldöntötte: filmrendezővé fog válni. Érettségi után újságíróként sikerült elhelyezkednie, de nem sokkal később rendezőasszisztensi állást kapott. Debütáló alkotása, az 1992-es thrillerdráma, The Moon is…the Sun’s Dream nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ahogyan az öt évvel későbbi Trio krimivígjáték és a 2001-es The Humanist sem lett pénzügyileg sikeres.

A bosszú a csillagokig vezető út

A nagy áttörésre 2002-ben került sor, amikor A bosszú ura - melyben egy siketnéma gyári munkás főnökének kislányát rabolja el, hogy nővére műtétére pénzhez jusson – Dél-Korea legnézettebb filmjévé vált, és a rendezőt kritikailag is elismerték. Park számára megnyílt az út, végre alkalma volt saját kreativitását kiterjeszteni, és független filmekként elkészíteni a Bosszú-trilógia másik két darabját is. 2003-ig még megrendezett egy vígjátékot, amely nem örvendett nagy népszerűségnek, valamint egy antológiából is kivette a részét, majd 2003-ban bemutatták az azóta is főművének tartott Oldboyt, mellyel egyértelműen beírta magát a filmes történelembe. A tizenöt évig raboskodó Oh Dae-Sunak csak pár napja van arra, hogy kiderítse, ki és miért rabolta el és zárta el teljesen a külvilágtól, ám a felismerés maga még szörnyűbb, mint a bosszú mardosó érzése. A film egyöntetű sikert aratott pénzügyileg és kritikailag egyaránt. Park világhírnévre tett szert, különleges látásmódja pedig védjegyévé vált. Az extrém brutalitás ötvözve a romantikus felhanggal, a nagyzenekar által megszólaltatott csodálatos filmzene, a megdöbbentő, tragikus és kegyetlen mindfuck végkifejlet állandó eszköztárává vált a rendezőnek.

2004-ben megrendezte az Extrém esetek „Cut” című szegmensét, majd 2005-ben bemutatta trilógiájának záródarabját, személyes kedvencemet, A bosszú asszonyát. Az előző két résszel szemben ezúttal a fekete humort is beleszőtte történetébe, és egy rendkívül erős női karaktert állított a középpontba. A trilógia igazi kultusszá vált, melyet sajnos az amerikai felújítási hullám is utolért. Az Oldboyból készült a világ legrosszabb és legtiszteletlenebb remake-je, A bosszú asszonya amerikai változatáról pedig évek óta pletykálnak, Charlize Therone-nal a főszerepben. Én nem ítélem el a remake-eket, ha tudnak újat mutatni, tisztelettel, kreativitással és szakértelemmel nyúlnak hozzá az alapanyaghoz, de Park filmjei olyannyira sugározzák az ázsiai szemléletmódot, hogy teljes mértékben felesleges más nemzetekre adaptálni a történeteket.

Drámától a vámpírhorroron át a hollywoodi belépőig

Még Cannes-ban, az Oldboy vetítése után egy újságíró megkérdezte a rendezőt, hogy filmjeinek miért visszatérő, központi eleme a bosszú, mire Park azt válaszolta, hogy a három története hivatott bemutatni, mennyire hiábavaló maga a bosszú, és hogyan teszi tönkre az életét azoknak, akik rálépnek erre az útra. Cannes-ban a zsűri fejének, Quentin Tarantinónak olyannyira tetszett a film, hogy személyesen indítványozta, hogy Michael Moore filmje helyett kapjon díjat. Tarantino azóta is óriási rajongója a koreai rendezőnek. Park Chan-wookból egy csapásra Dél-Korea leghíresebb és legelismertebb rendezője lett a Bosszú-trilógiának köszönhetően. Emellett forgatókönyvíróként és filmkritikusként is elismerték, több fesztivál zsűrijében fordult meg. 2006-ban bemutatta a Cyborg vagyok, amúgy minden oké című romantikus drámáját, mely egy évvel később díjat nyert a Berlini Filmfesztiválon.

2009-ben bemutatták leghorrorisztikusabb művét, a Szomjúságot, melyben visszanyúlt a klasszikusokig, és megteremtette az ázsiai vámpírfilmek legjobbikát. A Szomjúság olyan, mintha a Nem félünk a farkastól-ba vámpírvért oltottak volna, a horror felszíne alatt egy nagyon is életszerű párkapcsolati drámát bont ki a rendező, a rá jellemző látvány- és hangulatvilággal. Két kisfilm után - melyek közül a Paranmanjang horrorfantasy különlegessége, hogy az egészet egy iPhone-nal rögzítette Park - 2013-ban lehetősége nyílt betörni az amerikai piacra is. Megrendezte a Vonzások című pszichológiai thrillerjét, sorozatgyilkos-portréját olyan nyugati sztárokkal, mint Nicole Kidman és Mia Wasikovska. A Vonzások, annak ellenére, hogy egy jó film, Park leggyengébb munkája, és tökéletesen bebizonyítja a rendező ázsiai mivoltát. Valahogy összeegyeztethetetlen az az ázsiai alkotásokra igaz kifinomult szemléletmód, a kegyetlenségben rejtőző szépség és a kínnal vegyített gyönyör, amerikai körítéssel.  A Vonzások kapcsán Park elmondta, hogy direkt nem válaszolja meg a felmerülő kérdéseket forgatókönyveiben, szereti meghagyni a közönségnek ezt a feladatot, ő a nagy történetek elmesélésével kicsi, mesterségesen létrehozott világokat teremt.

Egy 2014-es kisfilm után a rendező bejelentette, hogy egy történelmi krimi műfajú angol regényt fog adaptálni, A tolvajlányt, melyet átültet a század eleji Japánba, és egy nagyszabású társadalmi, nemzetiségi feszültségekkel telített erotikus, leszbikus thrillert készít, A szobalány címmel. Legújabb filmje a 2016-os év egyik legvártabb alkotása, kritikailag rendkívül elismert. 2014-ben egy másik projektet is bejelentett, Second Born címmel, mely egy testcserés sci-fi lesz.

Érdekességek Park Chan-wookról:

• A beceneve Mr. Vengeance (A bosszú ura).
• Párkapcsolatban él, társának nevét nem ismerjük, egy leánygyermeket nevel.
• Karakterei rendkívül gyakran használnak ollót a bosszú beteljesítésének eszközeként.
• Ő rendezte volna Fede Alvarez helyett a Gonosz halott remake-jét.

Zárásként hadd tegyem ide a Vonzások egyik jelenetét, mely tökéletesen bemutatja Park Chan-wook stílusát. Három és fél perc töménytelen, felemésztő szenvedély, perverzió, feszültség és érdek gyönyörű egyvelege, mindezt egy zongoraduóval elérve: