A múlt heti epizódban végre Barbara Hershey is bekeményített, és szerencsére nem kellett csalódnom, azt kaptam tőle, amit még a pilot nézésekor vártam: egy aljas, ravasz, fondorlatos bábmestert, és most már egészen biztos vagyok benne, hogy ő és Bradley James elviszik a hátukon a sorozatot, még ha egy-két szál nem is olyan érdekes.

Mivel Damien Thorn (Bradley James) körül pár nap alatt négy különös haláleset is történt, Shay nyomozó rászáll a férfire. Bár nyomai nincsenek, csupán megérzései, saját bőrén is megtapasztalja, hogy nem érdemes packázni olyannal, akire természetfeletti erők vigyáznak. Miután Ann Rutledge (Barbara Hershey) úgy alakította a dolgokat maga körül, hogy más potenciális védelmező szóba se kerülhessen, Damien mellett maradhat, és tovább segítheti abban, hogy elfogadja önmagát és küldetését: hogy elhozza az apokalipszist. Simone nem tudja feldolgozni húga halálát, és egy undorító eset után azt sem bánja, mikor anyja egy voodoo pap segítségét kéri, hogy Kelly szellemével kapcsolatba léphessenek. Amani, Damien legjobb barátja mindkettejüknek új állást akar szerezni, miután főszerkesztőjük elbocsátotta őket, és az egyik állásinterjú után megismerkedik egy titokzatos lánnyal, aki láthatólag akar tőle valamit, s bár nem tudjuk, mi a célja, köze van Rutledge-hez, ebből pedig magától értetődik, melyik oldalon is áll.

Cselekmény szempontjából nem igazán volt eseménydús a Damien 4. része, inkább a főszereplőnk jellemváltozásaira, belső vívódására fektették a hangsúlyt, James pedig jól hozza ezt a szerepet. Ebben a részben tűnt fel nekem igazán ugyanaz a vonás, ami a legelső filmnél is, hogy Damienre nem mondható ki konkrétan, hogy gonosz. Halálesetek, szörnyűségek történnek körülötte, melyeket nem ő okoz közvetlenül. Vannak pozitív tulajdonságai, mégis ott van benne a gonosz, amit bármikor tudna használni, erre pedig ő maga is kezd lassanként rájönni, arra legalábbis biztosan, hogy védve van különös hatalma által. A gyilkossági nyomozó karaktere rendkívül irritált, olyan, mintha a Columbo Rózsabimbójának rajongója lenne, de a szereplőre szükség van, annak ellenére, hogy egy ilyen sorozatnál egyértelműen a negatív főhősnek drukkolunk. Ezúttal is az epizód utolsó jelenete hozta a tetőpontot, de remélem, hogy egy kicsit jobban belehúznak az eseményekbe, mivel jövő héten már az évadfelezőt láthatjuk majd, és én nem szeretném, hogy végig a macska-egér játékra és a belső őrlődésre lenne kihegyezve az évad.