Újabb klassz vendégcikk érkezett, vbacs ezúttal egy izgalmas és creepy sci-fit ismertet. Köszönjük ezt az írást is!
Sokan Alex Proyas (A holló, Képlet) író és rendező legjobb filmjeként tartják számon a Dark Cityt (Sötét város), amit ha műfajilag be kéne határolni, akkor nehezen tudnék választani a noirosan előadott sci-fi és a sci-fi elemekkel teletűzdelt noir között. A történet és a cím leginkább a klasszikus éra bűnügyi filmjeire hasonlít.
Egy férfi (Rufus Sewell) zavarodott állapotban ébred egy kádban, és hamarosan észreveszi, hogy furcsa, fekete ruhás alakok üldözik, míg ezzel párhuzamosan egy női holttestet talál a rendőrség egy lakásban, akibe furcsa jeleket karcolt valaki. A két szál előbb-utóbb összefut, és fény derül arra, hogy az amúgy részleges amnéziával küszködő férfi vezetékneve Murdoch, és többszörös gyilkossággal vádolják.
A passzív hős és a múlt század közepére emlékeztető díszletek és ruhák mellett az állandó sötétség az, ami feltűnhet a nézőknek, és észreveszik, hogy tulajdonképpen egy noirt látnak. Ehhez még hozzájön a kötelező nyomozófigura, Bumstead (William Hurt), aki a gyilkos(ok) nyomába ered, és jelen van egy femme fatale (Melissa George) is. De egy nagyon szokatlan jelenség zavarja meg a teljességet: az egész város bizonyos időközönként álomba szenderül, méghozzá mindenki egyszerre, kivéve hősünket, Murdoch-ot. Majd kiderül, hogy az üldözők nem sápadt emberek, hanem valami idegen faj emberi alakba bújva, kollektív tudattal. A férfi – mialatt próbálja apránként összerakni emlékeit, múltját - kapcsolatba kerül egy orvossal, Dr. Schreberrel (Kiefer Sutherland), aki tudásával segíti az idegeneket, és aki nemcsak magyarázattal szolgál a város furcsa jelenségeire, de elárulja főszereplőnknek, hogy különleges képességgel rendelkezik, azzal az erővel, amit csak az idegenek használnak ebben a világban: egy olyan erővel, amivel formálnak, vagyis „hangolnak”.
A város maga nem ember alkotta, hanem ezek az idegenek irányítják, formálják óránként, de nemcsak az épületeket, hanem az emberi életeket is, amit úgy oldanak meg, hogy különféle emlékeket kevernek, amit aztán befecskendeznek a kísérleti alanyok – azaz a város lakóinak – agyába. Így teremtenek nekik egy szempillantás alatt új életet, új egzisztenciát, és mindezt egy okból teszik:
{spoiler}a saját túlélésükért. Ez a furcsa, haldokló nép, akik elhunyt emberi testben élnek, azt próbálják megfejteni, hogy mitől ilyen ellenálló és különleges faj az ember. Ők úgy kísérleteznek rajtunk, mint ahogy a tudósok a patkányokon szoktak. A kalitka meg maga a város, ami mesterségesen van megépítve, és ahol mindig sötét van, mert Mr. Hand, Mr. Sleep, Mr. Quick (praktikus elnevezések) és társai nem bírják a napfényt. Murdoch lesz az, aki az egyik hangolás alkalmával nem alszik el a város lakóival, hanem ébren szemléli a változást, és ekkor döbbenünk rá különleges erejére, amit majd persze az idegenek ellen is bevet. Hogy miként áll majd helyt ebben a küzdelemben, azt nem szándékozom elsütni.{/spoiler}
Ahhoz képest, hogy mennyire jól megírt és egyedi sci-fit teremtett Proyas és csapata, a fogadtatás nem volt rózsásnak mondható. Ez egyrészt piacilag is megmutatkozott, ugyanis alig hozta vissza az árát, másrészt a következő év nagy science fiction mérföldköve is beárnyékolta, ami nem más volt, mint a Mátrix.
Dark City vs. Mátrix
Nagyon sokan látnak párhuzamot a két alkotás között, és valójában lehet felfedezni hasonló elemeket köztük anélkül, hogy plágiumot kiáltanánk. Azon túl, hogy a Mátrix alkotói felhasználták a Dark City díszleteinek néhány darabját a külső jeleneteknél, tematikában is vannak átfedések.
{spoiler}Mindkettő a Biblia messiástörténetét idézi meg, de míg az egyik ezt a sci-fi és a noir világában teszi meg, a másik „messiást” cyberpunk környezetben látjuk. Neo és Murdoch karaktere nagyon emlékeztet egymásra. Mindketten különleges erőkkel megáldott figurák, akik azért birtokolják ezt, hogy az embereket felszabadítsák, és egyensúlyt, illetve békét hozzanak a világba. Az elején még naivan próbálják tagadni sorsukat, és „mestereik” (Morpheus és Dr. Schreber) segítségével tanulják meg erejüket használni, és jutnak el arra a pontra, hogy elfogadják ezt a szerepet.
A legszembetűnőbb hasonlóságnak én személy szerint az üldözők karaktereit mondanám. A 3 ügynök és a 3-4 Idegen szinte azonos szerepet tölt be (és mindkét esetben jól megkülönböztethető egyenöltözékben mutatkoznak), akik közül Smith és Mr. Hand (Richard O’Brien) azok, akik észjárásban felveszik a versenyt a történet messiásaival, és méltó ellenfélnek bizonyulnak. Mindketten intelligenciájukkal emelkednek ki társaik közül, és megtalálják a módot arra, hogy hogyan váljon személyes üggyé a főhőssel való párharcuk. A végén mindketten elbuknak (bár a Mátrix a folytatásaival ezt szépen átkombinálja).
Maga a mátrix és a sötét város is egy képlékeny, változó hely. Az egyiket úgy át lehet írni, mint egy programot, a másikat „áthangolják” az idegeneket bizonyos időközönként, mintha csak a Stalker című Sztrugackij-művet idéznénk. Ebben a mozgó közegben kell a két főhősnek áttörnie bizonyos falakat (szó szerint?), és elhozni az emberek számára az ideális állapotot.{/spoiler}
De nem lehet minden elem között párhuzamot vonni, ugyanis hatalmas eltérések vannak a háttértörténetben, a mondanivalóban és a szerkezetben is. Tehát a kérdés jogos, hogy véletlen egybeesés lenne, vagy tényleg meg lehet vádolni a Wachowskikat másolással? Ezt mindenki maga ítéli meg. A két mű értékéből ez mit sem von le, és a születési előjoggal rendelkező Dark City egy olyan film, amit a büdzsébeli különbségek ellenére is méltán nevezhetünk a Mátrix versenytársának.
Értékelés: 9/10