Ákos ezúttal egy sötét titkokat rejtő kisvárosba kalauzol el minket.

2017 számomra egyik legjobban várt sorozata a Netflix égisze alatt készülő Dark volt. Már az első trailerek is érdekesnek bizonyultak a komor hangulatú német kisvárossal és a gyerek eltűnésekkel. Más szempontból maga a tény is örvendetes, hogy a Netflix nyit az európai filmipar felé és ehhez hasonló alkotások eljutnak a szélesebb közönséghez. Sokan úgy álltak hozzá, hogy egy német Stranger Things utánzat lesz, de egyáltalán nem lett az, sőt… A történetvezetés zseniális. Mindent aprólékosan adagolva tudatnak velünk, és mindenképp megéri kivárni a végét, hogy kiderüljön mégis mi áll a rejtélyes történések hátterében.

Rendkívül erős kezdőjelenettel merülünk bele a Winden-i történések sűrűjébe. Egy férfi felakasztja magát miután megírta búcsúlevelét. A borítékon az áll, hogy „Ne nyissátok ki november 4. 22 óra 13 perc előtt". A következő jelenetben már egy álmából felriadó fiatalt láthatunk, aki nyugtatókat szed, és akiről később kiderül, hogy az öngyilkos férfi fia. Ő Jonas, aki többek között a sorozat amolyan főszereplője. Mivel a sorozat nem a tipikus szereposztással dolgozik, hiszen mindenki ugyanannyira lényeges részét képezi a történetnek, így Jonas-ra sem lehet azt mondani, hogy klasszikus értelemben ő a főszereplő. Ennek a hátulütője az, hogy annyira megismerünk mindenkit, hogy nem ismerünk meg igazán senkit. Jonas-t is többször látjuk amolyan biodíszletként, a plafont bámulva magába meredve, mint bármi emlékezeteset csinálva. A pszichés problémákkal küzdő fiú éppen visszatér az iskolájába gyógykezelése után, ahol az igazgató eligazítást tart az egyik diák eltűnéséről. Ezalatt szemügyre vehetjük Jonas diáktársait és azok családját.

A Stranger Things-el való összemosás több fronton sem helytálló, hiszen itt a gyerekek karaktere jelentősen kidolgozatlan, baráti kapcsolatnak nem lehet nevezni a köztük lévő köteléket, ráadásul a szülők éppen annyira fontos szereplők, mint a gyerekek. Megismerjük Bartosz-t, akiről már az első részben kiderül, együtt jár Jonas szerelmével Martha Nielsen-nel úgy, hogy barátja erről mit sem tud. Martha-nak két testvére van Mikkel és Magnus. Igazából Mikkel-en kívül a Nielsen család sarjai csak a szerelmi szálakért kerültek bele a történetbe. Közülük is leginkább Magnus az, aki rendkívül zavaró, hisz az egy dolog, hogy valakinek nincs sok szerepe, de az őt alakító színésznek még így is sikerült úgy játszania mintha maga sem értené, hogy került ide. Tehát ez az öt gyerek elmegy az erdőbe, hogy az eltűnt diáktársuk elrejtett drog tartalékait megkeressék. Ekkor a tudatmódosítókkal együtt, egy barlangból feltűnik Franziska, a „kívülálló” hatodik gyerekszereplő. Személyét rendkívül titokzatossá akarták tenni, de azt leszámítva, hogy füvezik, ritmikus gimnasztikázik és pubertás korúhoz mérten éli a szerelmi életét, róla sem tudunk meg semmit. Itt az erdőben indul a bonyodalom hiszen, Mikkel-nek a legkisebb gyereknek nyoma vész, és ettől kezdve az egész sorozat az eltűnések utáni nyomozásról és ok-okozati összefüggések kereséséről szól. Innentől átterelődik a hangsúly a szülőkre, az általuk végzett nyomozásra és a sötét titkaikra. A felnőttek karakterei sajnos ugyanannyira kidolgozatlanok, mint a gyerekeké. Talán Mikkel édesapja a nyomozást vezető Ulrich Nielsen, aki kiemelkedik. Ő is csak azért, mert a történet cselekményéhez ő tesz hozzá a legtöbbet. Mellette persze megismerhetjük az erősen pszichopátiás tüneteket produkáló Hannah-t, aki Jonas édesanyja, de láthatunk még gyanús múlttal rendelkező atomerőmű igazgatót, vagy akár feleségét transzvesztitával csaló pszichológust is, tehát szereplőkből és mocskos titkokból nincs hiány.

A Dark-nak az a szerencséje, hogy nem akarja, hogy a karakterek vigyék a hátukon a sorozatot. Hiányuk igaz érződik, de a történet kárpótolja a nézőt. A cselekmény középpontjában az idő áll, ezáltal jelentős a sci-fi behatás. Azonban végre egy alkotás, ahol nem a pillangóhatás és a napok újraélése felől közelítenek ehhez a témához. Ez olyan egyediséget és frissességet kölcsönöz a történetnek, hogy végig élvezhető marad. Nem beszélve a finom kis utalásokról, amik folyamatosan megjelennek pl.: az intró képi világa. Külön ki kell emelnem, hogy a sötét kisvárosi környezettel és az időnként felbukkanó narrációval tényleg sikerült sajátos hangulatot teremteniük az alkotóknak. Rég éreztem azt, hogy együltő helyemben végig tudnám nézni az összes részét egy sorozatnak, de a Dark -nak ezt sikerült elérnie. A finálé viszont számomra csalódás volt. Szerintem elkapkodott és meggondolatlan lépés volt ebbe az irányba terelni a sorozatot, hiszen így válhat egy egyedi ötletből agyonrágott csont. De ne legyen igazam.

8/10

IMDb | mafab