Elérkeztünk a Holtak-trilógia lezáró darabjához. Ezúttal 8 év telt el a Holtak hajnalát követően. Romero vitte tovább a vonalat és most már a napot is a zombiknak adta.
Ebben a felvonásban a holtak már teljesen átvették az uralmat a Földön, katonai bázisokon kívül már nehezen lehet élő embert találni. Ám az élők nem adták fel, igyekeznek megfejteni a holtak titkát és a maguk javára fordítani. Egy tudós kísérletezik a zombikkal, megpróbálja megtanítani őket a normális viselkedésre és leginkább arra, hogy ne zabálják már fel az élőket. A bázison lévő kis csapat életét követhetjük nyomon és természetesen ismét a túlélés áll a középpontban.
A trilógia harmadik részét tartják a leggyengébbnek, vagy legalábbis nem örvend akkora népszerűségnek, mint az előző két rész. Romero ebben a felvonásban elegyítette a két előző részt és egy igazán hangulatos, gore-ban gazdag horrort sikerült letennie az asztalra. Kezdjük ott, hogy ismét beszűkítette a teret, ettől visszatért a klausztrofób érzet. Ugyanakkor figyelt arra, hogy nagyobb léptékben is beszéljen a zombi jelenségről. Itt már mindenhol a holtak járnak és a túlélés sokkal inkább abban van, hogy megfejtsük a zombilétet és szabályozzuk azt, mint a fegyverekben. Persze ezt nem gondolja mindenki így, ebből pedig egy nagyon jó konfliktusforrás kerekedik ki.
A zombik fejlődése is nagyon jó irány. Sokkal hangsúlyosabban vannak már jelen a cselekményben és nem csak az a szerepük, hogy beleket tépkedjenek ki. Bár az is igaz, hogy gore-ban itt sincsen hiány, sőt ismét emelték a téteket ezen a fronton. Igazán szépségesen megkomponált, vérbő jeleneteket kapunk. A maszkmesteri munka pedig ezúttal is bámulatos. Tom Savini elszabadult és marhára élvezi. Mi is. :)
Romero továbbra is jobban szereti a zombikat az embereknél, így ismét nagyon súlyos ítéleteket fogalmaz meg a társadalmat illetően. Az ölés mibenléte is középpontba kerül, itt érhető tetten a legnagyobb különbség az élők és a holtak között. Az uralom és elnyomás kérdésköre is terítékre kerül. Nagyon érdekes, hogy maga a film továbbvitte a komor hangulatot, de nem olyan borús a végkifejlet, mint az eddigiekben. Nyilván lehet vitatkozni ezzel a koncepcióval, de nekem alapvetően nagyon tetszik.
Mint ahogyan az is, hogy a kvázi főszereplő, akivel a leginkább lehet azonosulni az a zombi, Csöpp. Mellette pedig most már tényleg kapunk szerethető karaktereket, a rosszak meg nagyon rohadékok. A karakterek szerintem ebben a részben a legérdekesebbek. Rhodes-ért külön jér az ökölpacsi. A humor faktor is biztosítva van és nagyon jól működik.
Lehet, hogy eretnekség, amit mondok, de szerintem a A holtak napja jobb, mint a Holtak hajnala. A játékidőt is sokkal jobban osztották be ezúttal, a maszkok is jobban sikerültek és jó, hogy ismét szűkebb a tér. Az viszont igaz, hogy a társadalomkritika vonal itt már egy picit kifulladt, ismétlődő, de ezt jól ellensúlyozta Romero azzal, hogy a zombikat sokkal jobban beemelte a történetbe.
Nagyon szép ívet adott a rendező a trilógiának, jó lett a lezárás, pazar a nyers és kemény megvalósítás, és habár külön-külön is jól értelmezhetőek a részek, azért egyben letolva az igazi.
- Pro
- Csöpp karaktere.
- A kemény gore vonal.
- A maszkmesteri munka.
- A történet felépítése.
- A visszahozott klausztrofób érzet.
- Kontra
- Kifulladt a mögöttes mondanivaló.
- Vannak kidolgozatlan szálak.
Pro | Kontra | 90% |
Csöpp karaktere. | Kifulladt a mögöttes mondanivaló. | |
A kemény gore vonal. | Vannak kidolgozatlan szálak. | |
A maszkmesteri munka. | ||
A történet felépítése. | ||
A visszahozott klausztrofób érzet. |