Mindig nagy örömmel tölt el, amikor északiak készítenek horror/thriller filmeket. Már maga a táj, ahol játszódnak ezek a történetek adnak egy különleges alaphangulatot az egésznek. Olyan gyönyörű és mégis annyira rideg az egész. A halál tava elég érdekes előzetest kapott, ráadásul egy 1958-as norvég horrort, a Holt lelkek tavát vette alapul (aminek sajnos csak a zenéjét tudtam meghallgatni, de az nagyon ütött), így nagyon kíváncsi voltam a filmre.

A történet szerint Lillian, akinek eltűnik a testvére. A lány igencsak zaklatott állapotba került, így barátaival együtt látogat vissza az erdő közepén és egy gyönyörű tó mellett fekvő házába, amit eladásra szán. Szeretne továbblépni, de valami nagyon nincsen rendben. Furcsa dolgok történnek, Lillian ismét elkezd alvajárni és valami a csapat életére tör.

Igen, elég sablonos a történet. Vannak fiatalok, akik elmennek az erdőbe, aztán jön a bi meg bá és hú meg há. Engem mégsem szoktak ezek zavarni, mert egy jó sztorival és kellően hátborzongató hangulattal mindent élvezetessé lehet tenni. A halál tavának is megvannak a maga erősségei. Az egyik a környezete. A tó és az erdő valami eszméletlen gyönyörű és mellé nagyon félelmetes tud lenni. Elvégre ott vagyunk kint, elzárva mindentől és bármi megtörténhet velünk, ki vagyunk szolgáltatva a természetnek. A magány rátelepszik az emberre, ez pedig egy horror esetében nagyon jó faktor. A testvérek kapcsolata is érdekes, kellően fel tudják vele kelteni a figyelmet és van benne valami nagyon zavaró. Az operatőri munka csodaszép, a játékidő hossza is rendben van, valamint a cselekmény felépítése is jó ütemben zajlik. Ezzel pedig be is fejeztem a pozitívumok felsorolását.

Az a baj, hogy a jó adottságok ellenére sem tudtak valami igazán jót összehozni a készítők. A történet sablonos volt, a fordulat kiszámítható, a vége meg konkrétan ökörség. Értem, hogy mit akartak vele szimbolizálni, de marha rosszul csinálták. Ráadásul beleerőltettek olyan elemeket is a filmbe, amikre egyáltalán nem volt szükség és csak erősítették azt az érzést, hogy ez az egész baromi közhelyes. Esküszöm az volt az érzésem, hogy kinyitották a "Hogyan készítsünk horrort - tanácsok kezdő filmeseknek" kézikönyvet és abból összeszedték a kedvenc kliséiket és belerakták a filmbe.

A színészek sem voltak a topon. Nem tudom eldönteni, hogy a papírvékonyra megírt karaktereik miatt, vagy csupán csak nem értenek a szakmájukhoz, mindenesetre harmatgyengék voltak. A főszereplőt alakító Iben Akerlie-t különösen utáltam. Teljesen hiteltelen volt a szerepében, nem tudtam érte izgulni sem, sőt néha kifejezetten irritált. A többieket se nagyon lehetett bírni, sőt néha már elviselhetetlenek voltak. Ez alól Bernhard karaktere az egyetlen kivétel, de nem azért, mert annyira érdekes lett volna, hanem mert nála landoltak a különböző horrorfilmes utalások és ezt egy horrorrajongó mindig értékeli. Én legalábbis jól szórakoztam a beszólásain és csak miatta nem aludtam el.

Sajnos nem tudtam megszerezni az 1958-as verziót, de látatlanban is gyanítom, hogy sokkal jobban sikerülhetett, mint a 2019-es változat. Ez még a tucathorrorokhoz képest is gyenge volt és még a csodálatos táj sem tudta megmenteni a teljes érdektelenségtől. Kár volt leforgatni.

Pontszámom: 3/10

IMDb | mafab