Már egy ideje benne volt az IMDb-s "megnézendő filmek" listámban a Halott madarak című 2004-es horror, bár kissé elriasztott a címe és a plakátja is. Mikor végül rávettem magam, nem voltak nagy elvárásaim, Zs kategóriás, olcsó trükkös szenvedésre számítottam, de szerencsére nem lett igazam.

Az első meglepő dolog a filmben a cselekmény ideje, hiszen az amerikai polgárháború közepén játszódik. Nem is tudom, hogy láttam-e valaha westernhorrort, magát a műfajt sem szeretem igazán, de ez az idősíkválasztás igazán megtetszett, és felkeltette az érdeklődésemet. Mindenképpen különlegessé teszi a filmet még úgy is, hogy igazából egy egyszerű, misztikus pszichothriller.

Egy katonáknak öltözött csoport kirabol egy bankot, majd menekülőre fogják, míg egy kukoricásig nem érnek. Itt rájuk támad valami furcsa lény, amit gondolkodás nélkül lelőnek, és a kukoricáson túli házba húzódnak éjszakára, hogy megpihenhessenek, mielőtt Mexikóba indulnak. Már itt megmutatkoznak a nézeteltérések a csoport között, hisz egyesek szerint – hihetetlen, hogy még mostanában is vannak, akik így gondolkoznak – a nő, illetve a színesbőrű tag nem érdemel annyit az aranyból, mint a többiek. Az est hátralévő részét ivással és kártyázással töltik, míg egyikük rá nem talál egy különös könyvre, amiben valamilyen rituáléról írnak, ami a halottak feltámasztásához szükséges.

A könyv megismerésével együtt kezdetét veszi a szereplők lassú, pszichológiai megpróbáltatása is: hallucinációk kezdik gyötörni őket, a ház régi tulajdonosáról, családjáról és rémtetteiről, melynek következtében gonosz erők szabadultak el, melyek nem is biztos, hogy csak a képzelet teremtményei…

Igazából főként jump scare-ekkel operál Alex Turner rendező, pedig mikor nem használja a félelemkeltésnek ezt az eszközét, sokkal jobban működik a film, és még nyomasztó, ijesztő jeleneteket is sikerült bemutatni. A cselekmény tényleg egyszerű, közhelyes, mégis a westernszínezet különlegessé teszi. A színészek nem ripacskodnak, nem is kimagaslóak, ahogy az operatőri munkán is érződik egy kissé a tévéfilmes jelleg, de nem zavaró, ahogy a kivitelezés sem a CGI-technika csúcspontja, de nem is tette tönkre a filmet. Talán nem kellett volna ragaszkodni a démonkinézethez, ha már a helyszín és az idő nem modern korba lett ültetve, hisz egy ilyen kaliberű filmnél szerintem tökéletesen működnének a mostanában felkapott „stagnáló kísértetek”. Összességében nem volt rossz film, én nem fogom többször megnézni, de egy próbát szerintem megérhet mindenkinek.

Szerintem: 5/10

IMDb | mafab