(A program megjelent PC-re, PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra is. Az elemzés a PS3-as verzióról készült.)

A nyolcadik utas: a Halál. Egy film, mely nem csak a fimtörténelem mérföldkövének számít, de a sci-fi-horror műfaját is gyökeresen megváltoztatta. Sokan sokféleképpen merítettek az említett filmből és annak folytatásaiból. Voltak, akik jól használták fel a receptet, és voltak, akik csúfosan elbuktak. A lentebb olvasható Dead Space is sokat merített a híres filmből. Lássuk, hogyan sikerült a Visceral Games fejlesztőinek a szinte tökéletes alapok felhasználása.

A távoli jövőben járunk. Az emberiség átlépve korlátain már képes az űr végtelen mélységeinek felderítésére is. Ám fajunk, jó szokásához híven, már nem csak a Föld, de a világmindenség planétáit is elkezdte kiszipolyozni. A játék helyszinéül szolgáló gigantikus méretű USG Ishimura is egy az emberiség által épített roppant méretű bányászhajók közül. De ismeretlen okoknál fogva megszűnt a kapcsolat a hajóval. Ezért egy kisebb csapatot küldenek az űrhajó megjavítására, melynek tagjai vagyunk mi is, Isaac Clarke mérnök személyében. A brigád egy nem éppen zökkenőmentes landolás után meg is érkezik a hajóra, ami első látásra teljesen kihaltnak tűnik. Ám hamar kiderül, hogy nem vagyunk egyedül.

Sajnos a játék felvezetése elég gyengére sikerült. Vártam volna egy sejtelmes, paráztatós, lassabb felvezetést. A környezet tökéletesen adott lett volna hozzá. Ehelyett körülbelül 10 perc játék után már szembesülnöm kellett az akcióval, ami kiteszi a program 90%-át. Ám az összecsapások kárpótoltak a gyenge kezdéséért. Ugyanis amit a Dead Space-ben kapunk harc gyanánt, az maga a nagybetűs MÉSZÁRLÁS! Eszméletlenül látványos és brutális harcoknak leszünk részesei, melyeket videójátékban nem nagyon lehetett a Dead Space előtt átélni.

De mielőtt kitérnék a harc mikéntjére, köteleségem bemutatni az USG Ishimura újdonsült lakosait, a nekromorfokat. Úgy látszik, a bányászhajó nem csak érceket, de valami mást is felhozott a hajóra. Egy eddig ismeretlen, idegen létformát, mely átalakítja az emberi testet a lehető legförtelmesebb szörnyeteggé, ami azután elpusztít minden élőt maga körül, ami nem a saját fajtájához tartozik. A nekromorfok szívós dögök, nem is kicsit! Képesek túlélni a fagyos űrt, nem kell nekik oxigén, és szinte elpusztíthatatlanok. Hiába lőjük szitává őket, ütjük, vágjuk, harapjuk, karmoljuk őket, még mindig élnek és jönnek felénk. Egyetlen megoldás van csak ellenük, a játék harci metódusát adó csonkolás.

Hogy kell ezt elképzelni menet közben? A recept egyszerű és nagyszerű. Alapfegyverünk a plazmavágóra keresztelt vágóeszköz, mellyel ellenfelünk megfelelő végtagjára célozva, egy lövést leadva egyszerűen levágjuk azt. A játékban található minden egyes fegyver rendelkezik elsődleges és másodlagos lövéssel. Így van ez plazmavágónknál is. Nem csak horizontálisan, de vertikálisan is tudunk lőni vele. Miért jó ez? Mert a lábakat horizontálisan kell levágni, míg a karokat vertikálisan érdemes szeletelni. De ezzel még nem végeztünk! Hiába vágjuk le a ránk törő förtelem lábait, az még mindig él és kúszik felénk! Le kell vágnunk a többi végtagját is, hogy biztosan elpusztuljon a mocsadék. Ha ez sem elég, akár meg is taposhatjuk azt, ami maradt ellenfelünkből. Persze mindezt literszámra ömlő vér közepette tesszük, s az egész így olyan élvezetes összhatással jár, hogy az ember már várja a következő áldozatát. Illetve csak várná. Mivel egy túlélőhorror-játékról van szó, így lőszerünk nem végtelen, és igencsak meg kell gondolnunk, mikor mészárlunk és mikor érdemes inkább továbbállni. De nemcsak lőszerünk, hanem életerőtöltőink is igen kevés számban találhatók. Ráadaásul magunkal cipelhető kelléktárunk is véges és szűkös, főleg a játék elején. Így nagyon meg kell gondolnunk, mikor és mit viszünk magunkal.

Szerencsére viszont nem csak lőszert és életerőt, hanem pénzt és egyéb, fejlesztésekhez szükséges tárgyakat is találunk kalandozásunk során. Ezeket az adott pályaszakaszokon elszórt megfelelő pontokon tudjuk elkölteni különféle muníciókra és fejlesztésekre. Itt található egy biztonsági széf, ahol az éppen nem használatos tárgyainkat el tudjuk raktározni és később újra felvenni. Fejleszteni nemcsak fegyvereink értékeit, kelléktárunk kapacitását tudjuk, hanem saját magunkat is. Életerőnket, oxigénkapacitásunkat (erről később) vagy akár ruhánk páncélzatát is tudjuk növelni. Ezekre pedig nagy szükségünk lesz, mert utunk nem lesz éppen sétagalopp. Hiába az igen nagy fegyverarzenál, a kedves nekromorfok igen sokféle variációjával találjuk szembe magunkat, és ha nem figyelünk, hamar el tudunk halálozni. Itt megemlíteném, hogy minden egyes ellenfél másféleképpen pusztít el minket, néhol olyan látványosan beleznek ki, hogy az ember szája tátva marad.

Összecsapások nem csak a hajótestben lesznek, hanem annak külső területein is. Itt, mivel nincs gravitáció, ruhánk mágneses talpa segít a mozgásban. Viszont mivel légüres térről van szó, így oxigénünk is fogyóban lesz. A hátunkon megjelenő kis óra jelzi, hogy mennyi időnk van hátra a fulladásig. Mivel a légüres térben a hang nem terjed, a készítők úgy gondolták, nem csinálnak néma játékot, ezért itt a hangok eltompulnak, ami nagyot dob az amúgy is fenomenális hangulaton. Ezt pedig a nulla gravitáció miatt lebegő és érintésünkre odébb úszó tárgyak még jobban feldobják. A készitők még arra is odafigyeltek, hogy a kifröccsenő vér kis gömbökbe tömörül és úgy lebeg tovább!

A játékot természetesen nem csak a harc teszi ki. Itt-ott találkozunk könnyedebb logikai feladatokkal is. Ezeket a stasis nevezetű eszközünkel kell megoldani. Ez amolyan antigravitációs kis kütyü, melynek segítségével jedi módjára mozgathatjuk a tárgyakat a megfelelő helyre. Persze ezen eszközt akár harc közben is bevethetjük. Ez tanácsos is, mert nemcsak tárgyakat tudunk így a nekromorfok képébe dobni, de akár őket magukat is be tudjuk lassítani, hogy könnyebben tudjunk csonkolni.

A játék irányítása teljesen kézreálló, egyből belejön az ember. Külön megemlíteném, hogy kijelző, mint olyan, nem található a Dead Space-ben. Minden adatot egy, a kezünkön elhelyezett holografikus eszköz jelenít meg nekünk. Persze a játék ilyenkor se áll meg, így érdemes nyugodt körülmények között turkálni a kelléktárban vagy olvasgatni a felszedhető dokumentumokat, mert bizony ilyenkor is ránk ronthat bárki.

Nem esett szó még a hangulatról, mely egy horrorjátéknál nagyon fontos tényező. Nos, azt kell mondanom, hogy ezen a téren a Dead Space igen felemás. A helyszin, a történet és az ellenfelek mind-mind adottak, hogy megkapjuk az első bekezdésben említett nagy kultuszú filmhez hasonlatos érzést. De valahogy ez számomra nem jött teljesen át. Pedig a készítők próbálkoztak. A hajón síri csend honol, csak saját lélegzetünket halljuk, néha pedig egy, a távolban csörömpölve leeső tárgyat. Eszméletlen, amit műveltek audió terén a fejlesztők. A parahangulat adott, a légüres terek fenomenálisak. De én mégis hiányoltam valami pluszt mindvégig. Jót tett volna a játéknak ha néhol betettek volna egy-két ijesztegetős részt. Vagy ha már van lámpánk, akkor olyan szakaszokat, ahol a vaksötétben a lámpánk gyöngécske fényénél kell előre haladni. Mert így bizony nem sok értelmét láttam a lámpának. Ám ilyenekkel nem találkozunk sajnos. De néhol ezek ellenére is nagyon átjött a játék horrorhangulata, ezért ajánlott fejhallgatóval, sötétben játszani, hogy átéljük az igazi borzongást. A program hosszúságára nem lehet panasz, elsőre olyan 9 óra körül lehet kivégezni, ami teljesen kellemes. Látványra 2008-as játékhoz mérten nagyon pofásan néz ki, minden a helyén van.

A Dead Space, bár nem tökéletes alkotás, de elmondhatja magáról, hogy komolyan odatette magát, mint horrorjáték. Sci-fi, horrorrajongóknak és igényes akcióra vágyó játékosoknak erősen javaslom. Illetve mindenkinek, aki kedvet kapott egy jó nagy mészárláshoz.

9/10

Plusz: a készítők nem álltak meg egy játék készítésénél. A program azóta trilógiává nőtte ki magát, illetve 2 egész estés rajzfilm is készült belőle, valamint képregény-adaptációval is rendelkezik már a franchise, ezzel is bővítve a Dead Space-univerzumot.