„Az ártatlanok elpusztulnak, a gonoszok pedig virulnak. Az igazság ravasz, körömfont kiforgatásával nemesnek állítják be magukat, az emberek meg elveszítve a józan ítélőképességüket földig hajolnak előttük, és a rabszolgaság minden formáját hajlandóak elviselni.”

Minden író tart attól, hogy kifog egyszer egy kritikust, aki nem úgy látja a dolgokat, ahogyan ő. Bárki, aki elmondja a véleményét bármiről, biztos lehet benne, hogy talál magának egy ellenfelet. De mi van akkor, ha az ellenfél nem tartja be a játékszabályokat, és véresen komolyan veszi a harcot?

Cullen „Cubby” Greenwich egy népszerű regényíró, hihetetlen sikert arat legújabb könyvével. Miután Shearman Waxx, a kritikus, akitől rettegnek az írók, gonosz módon lehúzza a művét, Cubby úgy dönt, megnézi magának a titokzatos embert, akit bizony nem ismer senki. Arc nélküli sátánként lebeg az írók kiadott könyvei felett, és várja, mikor csaphat le. Egy balul sikerült találkozásuk után a feje tetejére fordul a világ, Cubby és a családja (Penny, a feleség, Milo, a minizseni kisfia és Lassie, a „nemskótjuhász” házőrző) veszélybe kerülnek. Az hagyján, hogy nincsenek játékszabályok vagy ha vannak is, valaki a végén meghal, magával rántva valakit, vagy inkább mindenkit. Még az is semmi, hogy betör hozzájuk, felrobbantja a házukat vagy céltáblának használja őket, mert ami ezután következik, csak hab a tortán.

Van, hogy az ember nem hazudik, csak eltitkol valamit. Van, hogy már nem is emlékszik arra, amit eltitkolt. Van, hogy nem akar emlékezni, így végleg elfelejti. De a múlt akkor is a nyomában jár. Cubby is rá fog erre jönni, sokkal hamarább, mint gondolná. Minél többet nyomoz, annál jobban belezavarodik a dologba. Waxx nem egy átlagos pszichopata, aki felvette a listájára, és meg akarja gyilkolni. Társai vannak, akik mindenhol ott lapulnak a sötétben, minden lépését tudják előre, a végkifejlet sejthető. Több híres íróról tudja meg, hogy miután Waxx lekicsinylő, gonosz kritikát írt róluk, elmebeteg módon kivégezték a családjukat. A szerencsésebbek öngyilkosok lettek, de voltak, akik megvakultak vagy kivert kutyaként éltek, míg a végzet rájuk nem lelt. Mert elbújni bizony nem lehet.

Cubby kétbalkezes, az a fajta ember, akinek a porszívót sem adod a kezébe, mert biztos, hogy katasztrófát visz véghez. Penny túlélőnek lett nevelve, és annak dacára, hogy cuki gyerekkönyveket ír, egy méterről fejbe tud lőni bármit, ami mozog. A megmentője mégis egy kisfiú, a Csodalény Milo, ahogyan ő hívja (aki mellesleg időgépeket tervez, és robbantgat is, noha csak 6 éves), aki túljár a világ eszén, és helyrezökkenti a dolgokat. Lassie pedig nem egy átlagos kutya.

Higgyétek el, ebben a regényben semmi nem az, aminek látszik. Lendületes olvasnivaló, az utolsó 50 oldalnál még mindig merültek fel bennem kérdések, és nem értettem, mégis hogyan kapom meg a válaszokat, de megkaptam. Elvarratlan szál nem maradt, bár folytatható, mert több, sokkal több van a szereplőkben, mint ahogy az látszik. Horrornak nem mondható olvasmány, bár az írók családjának halála nagyon reálisan lett ábrázolva. Mondanám, hogy életszagú, hiszen bármikor felkerülhetünk bárkinek a listájára, de Milo karaktere nekem túlzás. Biztosra veszem, hogy élnek köztünk hasonló zsenik, bár még nem találkoztam eggyel sem, de ha berakod a kutyádat a szekrénybe, és egy szempillantás alatt mégis eltűnik onnan, akkor az gyanús. Valahogy mindenkiben található valami természetfeletti, és ez számomra zavaró volt.

Érdemes elolvasni legalább egyszer, főleg azok figyelmébe ajánlanám, akik szeretik a krimiket, főleg, ha azok magasabb szintre vannak emelve. 382 oldal, tehát gyorsan kivégezhető.

7/10

* * *

Mindent összegezve beszereztem tőle még két könyvet, de mivel nem voltam figyelmes, és sorozatot vettem (magamhoz híven persze az első rész kimaradt), biztos, hogy olvasok még tőle, mert tetszik a stílusa. Ismerjük meg hát egy kicsit, lesznek érdekes dolgok az életében.

Dean R. Koontz Bedford közelében, szegény családban nőtt fel. Bár szülei haszontalan időtöltésnek tartották, Koontz gyakran menekült olvasmányai fantáziavilágába. Nyolcévesen kezdett el írni, tizenegy évesen pedig huszonöt dollárt nyert egy novellájával (írásának témája: milyen amerikainak lenni). 1957-ben érdeklődése a már a különös, bizarr témák felé fordult. 1962-ben megismerkedett Gerda Ann Cerrával. Egy évvel később befejezte középiskolai tanulmányait, és tanárképző főiskolára ment, ahol főszakjaként az angolt választotta. Itt tért át a katolikus hitre. Húszévesen „The Kittens” című írásával megnyerte az Atlantic Monthly novellapályázatát. Az 1965-66-os év telére a The Reflector című lap novellaszerkesztője lett.

1966-ban befejezte a tanárképzőt, és a pennsylvaniai Saxtonban kezdett el tanítani. Ez év október 15-én a virginiai Williamsburgben feleségül vette Gerdát. „The Kittens” című írása megjelent a Readers and Writersben. Egy évvel később, 1969-ben abbahagyta a tanítást, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse. Ez év februárjában, 53 évesen meghalt Florence, Dean édesanyja.

1973-tól felesége, Gerda is publikál. Egy évvel később ő is felmondta az állását, hogy férjével együtt dolgozhasson. Két évvel később a nevadai Las Vegasba, egy évvel később a kaliforniai Orange-ba költöztek. 1977-ben Dean apja hozzájuk költözött. Ekkor jelent meg az első film (Komputer gyermeke), ami Dean egyik írása alapján készült. 3 évvel később megjelent első olyan puhafedeles regénye (Whispers), amit a saját neve alatt publikált, és bestseller lett. Tíz évvel azután, hogy hozzájuk költözött, az apja megpróbálta megölni. Ugyanebben az évben Dean elnyerte az Amerikai Horrorírók Szövetségének elnöki tisztét.

Egy évvel később az apja ismét megpróbálta megölni, ezért Dean kérelmezi az apja pszichiátriai kezelését. [Ugye megmondtam?] 1989-ben a shippensburgi egyetem díszdoktorává avatta. Két évvel később meghalt az apja. Még ebben az évben feleségével a kaliforniai Newport Beachbe költöztek, és azóta is ott élnek.

A '60-as és '70-es évek fordulóján kifogyhatatlan fantáziával és kitűnő írói érzékkel kezdett el írni. Az azóta eltelt évek alatt több mint 70 regényt írt, amelyek közül húsznál is több szerepelt az amerikai és nemzetközi sikerlistákon. Sokan abba a hibába esnek, hogy egyszerűen horrorírónak tekintik, pedig sokkal inkább horrorisztikus elemekkel átszőtt pszichothrillereket ír. Műveire jellemzőek az egyszerű, hétköznapi főszereplők, akik ezek ellenére hősies tetteket hajtanak végre. Az állatok (főleg kutyák és macskák) szintén kiemelkedő szerepet kapnak.