Milton megszökik a pokolból, hogy bosszút álljon lánya gyilkosán, aki elrabolta az unokáját. Útközben csatlakozik hozzá Piper és megkezdődik az őrült, hullákkal kikövezett utazásuk. Ám nem elég a küldetés, még egy Könyvelő nevű illető is a nyomukban van, aki Miltonért jött, hogy visszavigye oda, ahová való.

Nos, a filmet Patrick Lussier rendezte, aki olyan műveket tett eddig le az asztalra, mint a Drakula 2000, vagy a Véres Valentin 3D. Ebből azért már lehet tudni, hogy az amúgy vágóként tevékenykedő úriember (Sikoly-trilógiát is neki köszönhetjük) nem a minőségi filmgyártás nagymestere (mármint a rendezés területén), viszont nem is készít pusztulatosan rettenetes alkotásokat. Igaz ez a Féktelen haragra is, ami egy B-film ugyan, de egyáltalán nem olyan rossz, mint amire számítottam. Csak az a baj, hogy jó sem lett.

A történet elég koherens, igazság szerint nem bonyolították túl a cselekményt, de nem is kellett, mert itt a féktelen gyilkolászás és eszementség volt a lényeg. Olyan grindhouse-jellegű volt a film és ez jól állt neki. Voltak szexis csajok, kemény pasik, még keményebb akció, sebesség és szanaszét lőtt véres tetemek. Egy ponton azért az eszementség tényleg minden határon túlmegy, hiszen itt olyan jeleneteket is találhatunk, mint például aktus közbeni lövöldözést, ami nem szakad meg pusztán azért, mert pár fickó rájuk támad. Oh, de nem ám. Na itt azért fogtam a fejemet.

A karakterekről annyit, hogy Milton nagyon mogorva, nagyon durva, nagyon kemény. Mellette Piper iszonyúan dögös, de ugyanakkor nagyon öntörvényű és nő létére ő is igen durva. Jonah King, aki a főgonosz és egy vallási szekta vezetője rezzenéstelen arccal vesz minden akadályt és közben nagyon ördögi. A könyvelő pedig az egyik legjobb karakter a filmben, akit csak a küldetése érdekel és ebben a furcsa és idegesítő emberi világban minden érzelemtől mentesen halad a célja felé. Minden karakter eltúlzott és parodisztikus, csak itt sem eléggé.

A szereplőket megformáló színészek teljesen rendben voltak, leginkább miattuk volt nézhető a film. William Fichtner zseniális volt, ő volt a film fénypontja, kár hogy nem szerepelt annyit. Amber Heard tökéletes volt Piper szerepére, neki igen jól állnak az ilyen grindhouse filmek, mint mondjuk a Machete Kills. Valahogy ő ebbe a világba való és tényleg elhiszem neki, hogy amellett, hogy érzékeny, mégis egy független, durván kemény csaj. Billy Burke méltatlanul alulhasznált színész, pedig tényleg nagyon jó karakterszínész, akinek a gonoszság is jól állt. Itt pedig elérkezünk a lényeghez, vagyis a jobb napokat is megélt Nicolas Cage-hez. Aki ismer az tudja, hogy finoman szólva se lehet engem Cage fanatikusnak nevezni. Nagyon ki tud akasztani a színész, leginkább amiatt, mert szerintem sokkal-sokkal többre lenne képes a trollkodásnál. Itt hozza a szokott formáját, ami egy normális, jó filmnél gond lenne, de ebben az esetben illett a B-kategóriához és igazság szerint, mivel már semmit nem várok tőle, így nem is zavart annyira a cageizmusa.

A dinamikával elég nagy gondok vannak, mert valahogy nem akar a maximális fokozaton felpörögni a film. Majdnem két óra a játékidő és ez elég hosszú egy ilyen típusú alkotáshoz képest. Ha úgy nézem ezt a filmet, mint egy olyan művet, ami elmerül a mocsokban és igazából kiparodizálja az ilyen filmeket, akkor ahhoz képest túl normális, ha pedig azt nézem, hogy ez lehetne egy sima, kemény üldözésekkel és gyilkolászással megtűzdelt B-film, ahhoz képest túl komolytalan. Lussier nem volt arra képes, amire Rodriguez igen, éppen ezért a filmje unalomba fullad és az üldözések láttán már csak legyinteni tudunk, hogy aztán unottan nézzük az óránkat, hogy mikor lesz már ennek vége. Ennek a filmnek egy szerethető agymenésnek, egy jó kis B-filmes, grindhouse-os bosszúmozinak kellett volna lennie, ám helyette kaptunk egy klisés, a végletekig túltolt katyvaszt, ami mégsem ment el a falig, hogy bűnös élvezetté tudjon válni. Egyszer meg lehet nézni, ha lehet társaságban, sok sörrel és rágcsával, úgy egész élvezhető.

Pontszámom: 5/10.

IMDb | mafab