A Mandyről már év eleje óta csak jókat lehet hallani, a beszámolók egymást túllicitálva dicsérik az alkotást. Kicsit féltem megnézni Nicolas Cage legújabb filmjét, mivel a nagy hype nem mindig jár együtt erős teljesítménnyel, de a Mandy valóban az év egyik legkülönlegesebb, legemlékezetesebb és legerősebb filmélménye.

Red (Nicolas Cage) idilli életet él művész barátnőjével, Mandyvel (Andrea Riseborough), akire azonban egy nap szemet vet egy, a Manson-klánra hajazó vallási szekta vezetője, Jeremiah (Linus Roache), ám miután Mandy elutasítja a férfi közeledését, a szektavezér Red szeme láttára megöli a lányt. Red természetesen elindul, hogy véres bosszút álljon szeretett hitvese elpusztítóin.

A Mandyben nincs egy olyan mindent átértelmező, a bosszútörténetet kiforgató csavar, mint a nemrég bemutatott Upgrade-ben, ám mégis egy különleges revansfilmmel van dolgunk. A Mandy a külcsíny, a rendező-író, Panos P. Cosmatos (a Kobra és a Rambo második részét dirigáló George P. Cosmatos fia) elképesztő és utánozhatatlan, minden képkockát átjáró víziója miatt egyedülálló bosszúfilm.

Cosmatos vérvörös felegekkel, pszichedelikus, LDS-trippeket idéző képsorokkal (egy ponton egy rajzfilmbetét is befigyel!), a Manson családra emlékeztető férgekkel, illetve a Hellraiser-filmeket és a legdurvább metálbandák klipjeit idéző tüskés, pokolbéli fajzatokkal alkotja meg őrült világát, amelyet a februárban elhunyt Jóhann Jóhannsson sötét, lüktető, elektronikus alapú zeneművei tesznek még hatásosabbá.

A direktor elvont, elborult szimbolizmusa miatt figurái, Red, Mandy és Jeremiah nem evilági, mitikus figurákként tűnnek fel, az őket alakító színészek pedig vitathatatlanul parádés játékkal rukkolnak elő. Nicolas Cage természetesen elszabadul, megállíthatatlanul jönnek a Cage-ragek, Cosmatos pedig remekül csatornázza be művébe a szebb napokat is megélt sztár őrült energiáit. Tébolya csak erősíti a nem normális, ugyanakkor letaglózó koncepciót. A megzakkant Cage azonban csak a film második felét jellemzi, a meglepően hosszú felvezetésben Nicolas visszafogott alakítást nyújt, és igazából itt hozza legjobb formáját, nem a baltás-láncfűrészes-elmebajos visszavágóban. Tény és való, hogy Cage az elmúlt éveket a pöcegödör alján töltötte, de a Mandyt nézve nagyon látszik, hogy nem felejtett el színészkedni. Andrea Riseborough szintén remek, szemei megbabonázóak, érthető, hogy mindkét központi  férfikarakter szenved a lány hiányától, a manipulatív szektavezért alakító Linus Roache-nak pedig csak egyetlen jelenet kellett ahhoz, hogy libabőrözve a pokolba kívánjam.

Egyedülálló hangulata, stílusa okán a Mandy nem mondható közönségfilmnek, Cosmatos lázálmát garantáltan nem mindenki fogja szeretni (sőt, egyesek valószínűleg már a felénél kikapcsolják), de megvan rá az esély, hogy bizonyos körökben kultstátuszt vív ki magának. És még az is lehetséges, hogy Nicolas Cage kap még néhány jó ajánlatot, és nem a zs-kategóriában fog elköszönni a filmvilágtól.

8.5/10

IMDb | mafab

A Mandy – A bosszú kultusza hazánkban október 26-án jelenik meg DVD-n.