Ha James Wan neve előkerül, a horrorajongók az esetek többségében azért felkapják a fejüket. Habár jelen esetben az úr csak producerként működött közre, az ember mégis egyfajta elvárással ül le az alkotás elé, van egy szint, ami alá nem kéne adni. Hogy a Demonic tartja-e ezt a szintet? Hamarosan kiderül.

Egy igencsak sablonos alapfelállással indítunk. Adva van egy kísértetjárta ház, ami néhány évvel ezelőtt szörnyű gyilkosságoknak adott otthont. A jelenben egy nyomozó, Mark Lewis ugyanabban a házban ugyanolyan módon megölt holttestekre lel. Az áldozatok közül hármon már nem lehet segíteni, de egyiküknek kutya baja, azonkívül, hogy eszméletlen. A rendőrök persze megszállják a helyet, a sérült felébred, a nyomozó pedig megkezdi a kihallgatását, ami lényegében a film gerincét adja, hisz a srác beszámolója alapján látjuk az eseményeket.

Mint kiderül, eredetileg hatan voltak, és amatőr szellemvadászként érkeztek a házhoz. Az életben maradt srác, most már nevezzük nevén, tehát John álmaiban mindig az anyját látja ezen a helyen, és habár társaival ellentétben ő nem hisz a szellemekben, de hogy a kínzó álmaitól megszabaduljon, mégis elmegy a házba. Odabent a szokásos sémát követ minden. Felszerelik a helyet kamerákkal és egyéb, kimondhatatlan nevű készülékekkel, majd bejárják a szobákat. Itt-ott kinyílik egy ajtó, amott megjelenik hirtelen, szigorúan a karakter háta mögött egy szellem, sőt egyszer még meg is támadják a csoport egyik tagját. Vagyis újdonságot nem sokat mutat fel az alkotás.

Ami esetleg egy kis pluszt ad az egészhez, az a két szálon futó cselekmény, hisz amíg John beszámolója megelevenedik előttünk, addig időről-időre a jelenbe is visszatérünk, ahol a nyomozók próbálják megérteni, mi történt, na meg persze rálelni a maradék két személyre.

A technikai részletekről nem tudok rosszat mondani, látszik, hogy hozzáértő személyek készítették a filmet. A díszlet jó, a kameramunka teljesen megfelelő, az egyedüli probléma itt a történet sablonossága. A csavarok egyáltalán nem izgalmasak, nem éreztem katarzist. A befejezés nyitott ugyan, de nem igazán hordoz magában értéket. Egy teljesen középkategóriás alkotásról beszélünk tehát, ahol az alkotók képessége véleményem szerint bőven meghaladja az elkészült mű szintjét. Aki szereti a lassú, kísértetházas sztorikat, az tegyen vele egy próbát, csalódni nem fog, de újat látni sem. Tudjátok, ez tipikusan az a film, ahol nem látunk semmit, de mégis nagyon félnünk kéne. Mindezek ellenére is rendelkezik egy alapvető hangulattal, ami azért egész kellemes, de ez távolról sem a történet érdeme. Őszintén szólva húznám még az időt, de sajnos nem tudom, hisz már mindent elmondtam, amit a Demonicról tudni érdemes. Röviden: szellemek, egy kis ijesztgetés, film végi kötelező „elszabadul a pokol”, majd nagy-nagy csattanó. És ez minden.

Értékelés: 6/10

IMDb | mafab