M. Night Shyamalan filmjei általában vagy nagyon jóra, vagy egészen idegtépőre sikerednek. Szinte sosem látni középkategóriás „egyszer elmegy”-színvonalú alkotást tőle, hiszen vagy nagyon jól összerakja a történeteit, vagy az egészből egy kusza, értelmetlen valami lesz, aminek se eleje, se vége, a néző pedig vakarhatja a fejét, hogy ez pontosan miről is szólt. Az Ördög szerencsére a pozitív értelemben vett emlékezetes művei közé tartozik.

A film egy rövid kis bevezető résszel kezdődik, ami során az egyik szereplő elmond egy, az anyjától hallott legendát, ami röviden a következő: a Sátán néha a Földön jár, emberi alakban, azzal a céllal, hogy néhány itt élő, bűnös emberrel elszámoljon. Megjelenésének legegyértelműbb jele egy, a környéken elkövetett öngyilkosság. Az öngyilkosságot rögtön az elején meg is kapjuk, valaki fejest ugrik egy felhőkarcoló egyik emeletéről. Ezt követően hamar beindulnak az események, aminek a legfőbb színtere egy lift lesz, ahova öt, egymástól teljesen független élettörténettel rendelkező ember beszáll és egy látszólagos technikai hibának köszönhetően benn is ragadnak. A biztonsági kamerákon keresztül látni lehet őket, de hallani nem. Az egyetlen kommunikációs mód egy rádiós adó-vevő, aminek a segítségével egyirányú kommunikációt lehet a bennlévőkkel folytatni. A történet másik főszereplője az egyébként magánéleti gondokkal küszködő Bowden felügyelő, aki az épületben történt öngyilkosság kapcsán tartózkodik ott, azonban figyelme hamarosan a kezdetben látszólag hétköznapi probléma felé irányul. Ramirezzel, a biztonsági szolgálat egyik emberével együtt lesznek szemtanúi az egyre inkább elfajuló eseményeknek. Hamarosan kiderül ugyanis, hogy az öt ember csak látszólag véletlenül tartózkodik egy légtérben…

Annak ellenére, hogy csak 80 perces a játékideje, egyáltalán nem elkapkodott, megfelelő tempóban tálalt sztorival van dolgunk. A szereplők is megfelelően prezentáltak, az alakítással sem lehet gondunk. Rögtön a film elején kellően jól indít, megteremti az ilyenkor elvárt feszültséget. Ez a pont kihangsúlyozandó, mivel a mai horror-thriller vonal egyik legnagyobb hibája, hogy nem ismer középutat ezen a téren. Egyik lehetőség, hogy a film háromnegyede telik el teljesen értelmetlen momentumokkal, aztán a maradék huszonöt percre próbálják besűríteni az egy filmre való történést. Másik opció, hogy már tizenöt perc után egy fél várost kiirtanak, röpülnek a belek, fordulnak a feszületek. Itt azonban szó sincs egyikről sem, megfelelő módon halad a sztorivonal. Szintén pozitívum, hogy ügyesen csempészi bele az ebben a témában lévő „hagyományosabb” vallási elemeket, mindezt úgy, hogy ad hozzá valami eredetit is. Mindent összevetve, az Ördög egy üde színfolt, ami kiemelkedik a sablonos közhelytengerből, és garantálja a másfél órányi szórakozást, nem csak a műfaj szerelmeseinek.

Értékelés: 9/10

IMDb | mafab