A 2009-es District 9 az egyik legelképesztőbb film, amit valaha láttam. Annak ellenére, hogy egy óriási közhelypanelra épül, zseniális alapötlettel szőtték át, a kivitelezése pedig mesteri, akárcsak a két hónappal később kasszát robbantó Avataré.

A 2009-es District 9 az egyik legelképesztőbb film, amit valaha láttam, annak ellenére, hogy egy óriási közhely panelra épül, zseniális alapötlettel szőtték át, a kivitelezése pedig mesteri, akárcsak a két hónappal később kasszát robbantó Avatar.

Érdekesek azok az alternatív univerzumok, amik nem a közeli, vagy távoli jövőben játszódnak, hanem a múltban, s bár tudjuk, hogy ilyen nem történt meg mégis elgondolkodtat.

1982-ben Johannesburg felett megjelent egy űrhajó, ami látszólag működésképtelen volt, a sok hiábavaló várakozás után katonai egységek felrepültek, hogy átkutassák, de amit ott találtak arra a világ nem volt felkészülve. Az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja, hogy egyedül vagyunk-e a világűrben, a kapcsolatot fel szeretnénk venni más bolygók civilizációival, de gondolkodjunk el, mégis mi történne, ha meglátogatnának minket, mi hogyan reagálnánk, ők mit tennének? Ezekre a kérdésekre nyújt egy alternatív választ a District 9.

Az űrhajó belsejében több ezer idegen éhezett, mert járművük elromlott, és nem tudtak leereszkedni a földre. Eleinte a kormány mindent megtett, hogy az idegenek jól érezzék magukat a Földön, létrehoztak számukra egy külön körzetet is, de a dolgok kezdtek elharapódzni. 20 évvel később az idegenek jelentették a fő problémát, a helyzet hamar lincs-hangulattá fokozódott, megoldást kellett találni.

Egészen elképesztő az az ötlet, hogy ezúttal az emberiség nem saját társait támadja vallás, nemzetiség szerint, hanem egy idegen fajt, akikről igazából semmit nem tud, ezért fél is tőle. Az idegenek, mintha óriási garnélák lennének, ezért a pejoratív „rák” szót használják rájuk. Konkrétan gettósítva lettek a külön körzetükbe, ami szinte azonnal nyomornegyeddé változott. Nigériai maffiabandák zsarolják a rákokat, üzletelnek velük, fegyvereikért cserébe macskakonzerveket adnak el a guberáló idegeneknek, a fajok közötti prostitúciót sem vetik meg. Az emberek semmit nem tudnak az űrlények civilizációjáról, kultúrájáról, ami nekünk, agressziónak, vagy abnormálisnak tűnik, lehet, hogy náluk bevett szokás, vagy csak a földi társadalom váltotta ki ezt belőlük, degradálta le őket állati szintre. Természetesen mégis van valamijük, ami az emberiségnek nincs: lézeralapú fegyvereik. A fegyvereket csak az idegenek tudják használni, az ő DNS-ük által működik, ahhoz, hogy a fegyvereiket elvehesse a kormány, ki kell telepítenie a rákokat egy külön a számukra létrehozott, városon kívüli körzetbe, mondhatom, hogy koncentrációs táborba.

A kitelepítéshez szükség van egy „idegen-szakértőre” Wikus Van De Merwe-re (Sharlto Copley), aki pontosan úgy bánik a lényekkel, ahogy azt a múltban tették a felelős tisztek embertársaikkal. Az egyik idegenkunyhó átkutatása közben valami folyadék az arcába fröccsen, aminek a következtében a sejtjei idegen sejtekkel kapcsolódik össze, és szép lassan rákká változik. Menedéket kell keresnie a kormány elől, a segítséget pedig az eddig megvetett és lenézett rákoknál találhatja meg…

Az emberiség megszerezne valamilyen energiaforrást vagy fegyver egy idegen fajtól nem új keletű ötlet, de, mint a legtöbb közhely, ez is igaz. Valószínűleg ilyesmi történne a valóságban is, az eleinte visszafogott érdeklődést felváltanák a kegyetlen kísérletek és a teljes mértékű kihasználás. A District 9 zsenialitása viszont abban rejlik, hogy konkrétan múlt béli, vagy jelen problémák analógiájára épült, hisz a társadalom most is pontosan ugyan ezt csinálja, csak nem guberáló rákok ellen, hanem embertársai ellen. A rendezői munka kifogástalan, Neill Blomkamp nagyon tehetséges rendező, az Alien folytatás nem is lehetne tökéletesebb helyen, mint az ő kezében. A színészi játékokkal sincsen semmi gond, a főhős hozza az eleinte arrogáns, lenéző szakembert, aki a történet haladtával új megvilágításban látja az eseményeket, ahogy az ismeretlent kezdi megismerni. Amit még meg kell említenem, az a kivitelezés, egészen elképesztően élethűre sikerültek a trükkök, remek munkát végeztek az alkotók.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a mesterművet!A 2009-es District 9 az egyik legelképesztőbb film, amit valaha láttam, annak ellenére, hogy egy óriási közhely panelra épül, zseniális alapötlettel szőtték át, a kivitelezése pedig mesteri, akárcsak a két hónappal később kasszát robbantó Avatar

Érdekesek azok az alternatív univerzumok, amik nem a közeli vagy távoli jövőben játszódnak, hanem a múltban, s bár tudjuk, hogy ilyen nem történt meg, mégis elgondolkodtat.

1982-ben Johannesburg felett megjelent egy űrhajó, ami látszólag működésképtelen volt, a sok hiábavaló várakozás után katonai egységek felrepültek, hogy átkutassák, de amit ott találtak, arra a világ nem volt felkészülve. Az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja, hogy egyedül vagyunk-e a világűrben, a kapcsolatot fel szeretnénk venni más bolygók civilizációival, de gondolkodjunk el, mégis mi történne, ha meglátogatnának minket, mi hogyan reagálnánk, ők mit tennének? Ezekre a kérdésekre nyújt egy alternatív választ a District 9.

Az űrhajó belsejében több ezer idegen éhezett, mert járművük elromlott és nem tudtak leereszkedni a földre. Eleinte a kormány mindent megtett, hogy az idegenek jól érezzék magukat a Földön, létrehoztak számukra egy külön körzetet is, de a dolgok kezdtek elharapódzni. 20 évvel később az idegenek jelentették a fő problémát, a helyzet hamar lincshangulattá fokozódott, megoldást kellett találni.

Hihetetlen jó az az ötlet, hogy ezúttal az emberiség nem saját társait támadja vallás, nemzetiség szerint, hanem egy idegen fajt, akikről igazából semmit nem tud, ezért fél is tőle. Az idegenek mintha óriási garnélák lennének, ezért a pejoratív „rák” szót használják rájuk. Konkrétan gettósítva lettek a külön körzetükbe, ami szinte azonnal nyomornegyeddé változott. Nigériai maffiabandák zsarolják a rákokat, üzletelnek velük, fegyvereikért cserébe macskakonzerveket adnak el a guberáló idegeneknek, a fajok közötti prostitúciót sem vetik meg.

Az emberek semmit nem tudnak az űrlények civilizációjáról, kultúrájáról. Ami nekünk agressziónak vagy abnormálisnak tűnik, lehet, hogy náluk bevett szokás, vagy csak a földi társadalom váltotta ki ezt belőlük, degradálta le őket állati szintre. Természetesen mégis van valamijük, ami az emberiségnek nincs: lézeralapú fegyvereik. A fegyvereket csak az idegenek tudják használni, az ő DNS-ük által működik. Ahhoz, hogy a fegyvereiket elvehesse a kormány, ki kell telepítenie a rákokat egy külön a számukra létrehozott, városon kívüli körzetbe, mondhatom, hogy koncentrációs táborba.

A kitelepítéshez szükség van egy „idegenszakértőre”, Wikus Van De Merwe-re (Sharlto Copley), aki pontosan úgy bánik a lényekkel, ahogy azt a múltban tették a felelős tisztek embertársaikkal. Az egyik idegenkunyhó átkutatása közben valami folyadék az arcába fröccsen, aminek a következtében a sejtjei idegen sejtekkel kapcsolódik össze, és szép lassan rákká változik. Menedéket kell keresnie a kormány elől, a segítséget pedig az eddig megvetett és lenézett rákoknál találhatja meg…

Az, hogy az emberiség megszerezne valamilyen energiaforrást vagy fegyvert egy idegen fajtól, nem új keletű ötlet, de, mint a legtöbb közhely, ez is igaz. Valószínűleg ilyesmi történne a valóságban is, az eleinte visszafogott érdeklődést felváltanák a korlátozások, tiltások, majd a kegyetlen kísérletek és a teljes mértékű kihasználás. A District 9 zsenialitása viszont abban rejlik, hogy konkrétan múltbéli vagy jelenkori problémák analógiájára épült, hisz a társadalom most is pontosan ugyanezt csinálja, csak nem guberáló rákok, hanem embertársai ellen. A rendezői munka kifogástalan, Neill Blomkamp nagyon tehetséges rendező, az Alien-folytatás nem is lehetne tökéletesebb helyen, mint az ő kezében. A színészi játékokkal sincsen semmi gond, a főhős hozza az eleinte arrogáns, lenéző szakembert, aki a történet haladtával új megvilágításban látja az eseményeket, ahogy az ismeretlent kezdi megismerni. Amit még meg kell említenem, az a kivitelezés: egészen elképesztően élethűre sikerültek a trükkök, remek munkát végeztek az alkotók. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a mesterművet!

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab