D. J. Caruso 2007-es thrillerét, a Disturbiát a megjelenés után láttam, még gyerekfejjel, és már akkor nagyon tetszett, és egy ismerősök által folytatott beszélgetés során felmerült, ami után kedvet kaptam újbóli megnézésére. Abszolút pozitívan csalódtam, mert nemhogy ugyanannyira tetszett, mint majdnem tíz évvel ezelőtt, sokkal jobban élveztem, és már szinte el is felejtettem, hogy mennyire jó és ijesztő film.

Kale (Shia LaBeouf) édeasapja elvesztése után, mely miatt magát okolja, rendkívül nehezen rázódik vissza  a hétköznapokba, magába fordul, és bár nem keresi a bajt, mégis mindig belekeveredik. Egy tanárával való kemény összetűzés után házi őrizetbe kerül, négy hónapig nem hagyhatja el a lakást, különben javítóintézetbe kerülhet. Eleinte úgy tűnik neki, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna vele, hisz a nap nem is állhat másból, min lustálkodásból, de anyja megelégeli ezt a hozzáállást, és minden technikai eszközt elvesz tőle, Kale-nek pedig új elfoglaltság után kell néznie. Szerencséjére új lány költözik a szomszédba, és elkezdi figyelni, ahogy az utca többi lakóját is. Szépen lassan teljesen kiismeri a szomszédjait, szokásaikat, viszont egyvalakire különösen figyelmes lesz: a szemközti ház lakója rendkívül furcsán viselkedik, és Kale szinte teljesen biztos benne, hogy szemtanúja volt egy, a férfi által elkövetett gyilkosságnak. Megszállottan kezdi el figyelni, a furcsaságok pedig egyre halmozódnak, a fiúnak pedig sejtelme sincs, mekkora bajba keveredett.

Az egyik legjobb dolog ebben a filmben, hogy abszolút nem indul annak, ami voltaképpen: thrillernek. Olyan, mint valami tinédzserekről szóló dráma, de még nem is lehet sejteni, milyen feszült atmoszférája lesz a játékidő felétől. Az alapkoncepció abszolút hihető - az unatkozó kamasz, aki farkast kiállt -, hisz nagyon sokáig nem tudjuk, hogy tényleg egy sorozatgyilkos lakik a szomszédban, vagy csak félreért, beképzel dolgokat a fiú. A karakterek kedvelhetőek, a színészek jól játszanak, a cselekmény pedig feszes, izgalmas. Leginkább a 90-es évek tipikus thrillereihez tudnám hasonlítani, melyben egy idegen lép be a családba vagy a közvetlen környezetbe, ártó szándékkal. Én mindig is imádtam az ilyen filmeket, de mostanában már nemigen készülnek, a Disturbia viszont egy kiemelkedő darab. Lehet, hogy sokan nem fognak egyetérteni az értékeléssel, de nagyon meglepett, hogy nemcsak, hogy nem csorbult az élmény, sokkal jobban élveztem újranézve, és a film vége felé kimondottan féltem és izgultam. Tőlem megkapja a maximális pontszámot.

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab