Sötét erdőn áthaladó út; szakadó eső; villámlás; durrdefekt; kicsit sem szeretetre méltó szülők; furcsa, de aranyos kislány; eldugott, egyáltalán nem bizalomgerjesztő ház; még kevésbé bizalomgerjesztő öreg házaspár; baromi ijesztő babák; két grunge csaj és egy balek. Azt hihetnénk, ebből az alapanyagból azért csak kikerekedik valami jó horror, ám aki ezt hiszi, nagyot téved. A Babákra ugyanis mindent tudok mondani, csak azt nem, hogy jó.

Judy egy nagyon édes, élénk fantáziával megáldott lány, aki gonosz nevelőszülei elől igyekszik a képzelet birodalmába menekülni. Ennek néha vannak olyan kivetülései, hogy elképzeli, amint egy hatalmas bohóc átváltozik egy véres pofájú szörnyeteggé, és felfalja a szüleit. Éppen egy ilyen tripen van túl, amikor lerobban a kocsijuk a viharban, ezért kénytelen segítséget kérni a környéken egyedüliként élő öreg házaspártól. Hartwickék elvonultan élnek a világtól, egy babákkal és játékokkal telezsúfolt kastélyszerű házban. Segítenek a bajba jutott családon, éjszakára szállást és meleg ételt adnak nekik. Időközben két lány és egy balek hapsi is csatlakozik a ház lakóihoz. Gabriel Hartwick furcsa történetet mesél Judynak és Ralphnak arról, hogy a játékok valójában élnek, és éjszaka, amikor mindenki alszik, életre kelnek, és randalíroznak a házban. Mint kiderül, ez nem csupán egy mese, és a babák korántsem azok a kedves kis tárgyak, amiknek látni szeretnénk őket. Az újdonsült lakók pedig egyszer csak arra lesznek figyelmesek, hogy az életükért kell harcolniuk, mert ezek a játékok bizony vérengző kis lényeket takarnak.

Utánanéztem, hogy most vígjátékot nézek, vagy ezt a filmet komolynak szánták, és legnagyobb megdöbbenésemre ez bizony egy véresen komoly horror. Na de kezdjük a pozitívumokkal. A történet egész érdekes, a film hangulata egészen addig működik, amíg nem szólalnak meg a szereplők, és a gyilkosságokra mondhatjuk, hogy jól kivitelezettek és élvezhetőek. Persze a látvány kissé klisésre sikeredett a köddel, a viharral, az erdővel, meg az elhagyatottnak tűnt házzal és az öregekkel, de hát az is igaz, ha jól csinálják, ez azért nem olyan nagy baj.

Nagyon igyekszem, hogy valami jót írjak még, komolyan gondolkodom… Pedig Stuart Gordon rendezte a filmet, akinek a Re-animátort is köszönhetjük, és szeretnék én több pozitívot írni, de sajnos nem tudok. Annyira erőltetett lett ez a film, hogy fizikai fájdalom volt nézni. A poénok nem működtek úgy, ahogy egy ilyen típusú műnél kellene. Én azt hittem, hogy kapok valami olyasmit, mint Chucky, helyette azonban undorító fejű kis dögöket kaptam, akik még csak viccesek sem voltak. A szereplők végig ripacskodtak, a legtöbb irritálóan túljátszotta a karakterét, és ha megmutatták nekünk akció közben a játékokat, az egészen kiábrándító látvány volt.

Hatalmas csalódás volt nekem a Babák, sokkal többet vártam volna egy alapvetően izgalmas alapsztoriból. Én képes vagyok szemet hunyni olyan dolgok felett, hogy ezek csak kis műanyag játék vackok, amiket azért nem igaz, hogy nem tud szétkapni egy megtermett ember, szóval nem az előítélet szól belőlem, amikor azt mondom, itt tényleg szánalmas volt, amit a vászonra vittek. Az egyik szereplő olyan rohadt röhejes módon hal meg, hogy azon már nevetni sem tudtam. Ezt a filmet csak erős idegzetűeknek tudom ajánlani (és nem a jó értelemben kell erős idegekkel rendelkeznetek).

3/10

IMDb | mafab