Ha maguk a folytatások nem is, de az biztos, hogy a hátterük roppant érdekes volt. Az Ördögűző: Dominium előbb készült el, mint A kezdet, viszont nagyon nem voltak megelégedve vele, így újraforgatták az egészet. Aztán úgy gondolták, hogy mégis be kellene mutatni az első változatot, hátha bejön, így kidobták a Dominiumot is. Hogy ez most jó döntés volt, vagy sem, hamarosan kiderül.

Merrin atya hite, a második világháborúban tapasztalt borzalmak miatt megrendült. Egyházától elfordult és elmerült az önmarcangolásban. Kelet-Afrikában köt ki és vezető régészként dolgozik egy ásatáson. Nagyon furcsa leletet találnak, egy bizánci keresztény templomot, ami azért nagyon különös, mert ez a vallás elvileg nem juthatott még el akkoriban erre a földrészre. Ráadásul miután felépítették a templomot, egyből be is temették. Közben persze zajlik a misszió is, a fiatal Francis atya nagy lelkesedéssel igyekszik megtéríteni a helyieket, Merrin atya legnagyobb bosszúságára. A helyi törzs egyre elégedetlenebb az ásatások miatt, mert úgy gondolják, hogy a Gonoszt szabadították rájuk. Közben pedig befogadnak a kórházba egy nyomorék fiút, Cheche-t, akit mindenki nagy ívben kerül. Cheche körül egyre furcsább dolgok történnek, a feszültség a katonák és a helyiek között egyre nagyobb, Merrin atya pedig gyanakodni kezd és egyre inkább úgy gondolja, hogy valami szörnyűség szabadult el, amivel fel kell venniük a harcot.

Húh, hát ez kimerítő volt, már abban elfáradtam, hogy ezt leírtam. Mondjuk a film nézése is hasonlóan fárasztó volt. De ne menjünk ennyire előre, kezdjük a forgatás körüli problémákkal. Eredetileg John Frankenheimer rendezte volna a filmet, ám betegsége miatt vissza kellett lépnie (egy hónappal később elhunyt). Paul Schreder foglalta el a direktori széket. A forgatókönyv körül is akadtak gondok. William Wisher író művét nem találták elég ütősnek, így Caleb Carr-t kérték meg, hogy pofozza helyre a szkriptet. Ráadásul Liam Neeson lett volna Merrin atya, de visszalépett, így jött helyette Stellan Skarsgård. Szóval volt baj bőven, ilyen nehezen induló projektek esetében nem szokott jóra sikerülni a végeredmény és nem volt ez másképpen a Dominion esetében sem.

Abban nem volt hiba, hogy igyekeztek mélységet adni a történetnek és nagyon drámai háttértörténeteket kaptak a főszereplők. Sokat foglalkoznak a hit kérdésével, a kiábrándultsággal és zavarral. Ehhez nagyon jól passzol a kulturális különbségek ábrázolása és a helyszín megválasztása. A konfliktusok, szembenállások, önmarcangolás rendben van, érdekesen ábrázolják ezeket és azzal sincsen baj, hogy lassan adagolják a történetet. A gondok akkor kezdődnek, amikor Cheche bejön a képbe és elkezd hirtelen felgyógyulni, majd jön a kereszt és csattan a pofon. Na, innentől kezdve kezd szétesni a film.

Szerintem az nagyon okos dolog volt, ahogyan megválasztották a környezetet, ezzel utalva az első részre. Az is nagyon jó, hogy figyelnek a karakterekre, adnak nekik mélységet és lassan építkeznek, nem a látványra és a jumpscare cunamira figyelnek. De aztán (gondolom itt szólt bele a stúdió) eltolódik a fókuszpont és belecsúsznak az olcsóságba. Az effekteket ugyan nem tolták annyira túl, mint A kezdet esetében, de így sem sikerültek és sokat rontottak az élményen. Cheche kifejezetten idegesítő volt (nagyon rossz volt a színész megválasztása is tekintve, hogy milyen szerepet szántak ennek a karakternek), a film végén bemutatott ördögűzés is inkább nevetségesre sikeredett és nem pedig katarktikusra. Pedig itt kellett volna történnie a csúcspontnak, hiszen Merrin atya harcáról van szó, aki így talál vissza Istenhez és találja meg a hivatását. Ám ezt megint nem tudták rendesen bemutatni és szerintem ennek az az oka, hogy egyszerűen nem voltak képesek megérteni azt, hogy nem kellenek látványos elemek ahhoz, hogy mély és igazán ijesztő filmeket készítsenek. Nem voltak merészek, ami jelen esetben azt kellett volna, hogy eredményezze, hogy mélységében koncentrálnak a filmre, nem pedig a gore-t emelik feljebb.

Igen, az első filmben is nagyon látványosak voltak Regan megmozdulásai, de szerintem nem ezektől vált örök klasszikussá és félelmetessé a film. Engem mind a mai napig teljesen kikészít, rémálmaim is vannak tőle, de ezekben a láthatatlannal való küzdelem és a kiszolgáltatottság jelenik meg. Az ismeretlentől való félelem, a magunkkal hurcolt sebek, fájdalmak, a magány és szétesés, önmagunk elvesztése Az ördögűző igazi félelemfaktora. Nem pedig a démon, aki amúgy tényleg egy nagy rohadék és persze ránk hozza a frászt, de a zsigeri félelem abból táplálkozik, amit ismerünk és amitől, mi magunk is tartunk. Mindezek mellett nagyon komolyan foglalkozik a hit kérdésével, amin tényleg érdemes elgondolkodni.

Az Ördögűző: Dominium fel-felvillantja ezeket, a film első egyharmada kifejezetten erős, de aztán elveszítik a helyes irányt és így tökéletes érdektelenségbe fullad a film. Látszik, hogy ez készült el előbb és ezért sokkal jobb ötletek is vannak benne, mint A kezdetben, de aztán szétverik az egészet. Pedig itt tényleg éreztem, hogy sokkal több lehetett volna ez a film, hordozta magában a méltó eredettörténet lehetőségét, csak aztán kiűzték ezt a produkcióból. Kár érte.

IMDb | mafab