Ha vámpírokról van szó, mindenkinek eszébe juthat Drakula gróf, még a horrorlaikusok is első gondolatként vele azonosítják a vérszívókat, s szépen lassan körberajzolódik egy képzeletbeli térkép, Európa, majd a Kárpátok, s végül Erdély. Bram Stokernek, bár a vámpírt mint lényt már ismerték őelőtte is, sikerült megalkotnia minden idők legemlékezetesebb horrorkarakterét, a legismertebb vámpírt, Drakula, erdélyi grófot.

Abraham „Bram” Stoker, 1847. november 8-án született Dublinban, harmadik gyermeknek. Apja a város tisztviselője, anyja pedig nőjogi aktivista volt. Gyermekkorában sokat betegeskedett, de szüleinek hála magántanulóként hamar megismerkedett az irodalommal. 1863-ban, már egészséges fiatalemberként, felvette tárgyként a színművészetet és a költészetet, a Trinity College-ban. Stoker 1878-ban feleségül vette Oscar Wilde exfeleségét, Florence Balcombot, Londonba költöztek és Stoker a helyi Irvings Lyceum Színházban kezdett dolgozni, mint menedzser.

Munkájának köszönhetően hamar felküzdötte magát a londoni elit körébe, ahol megismerkedhetett a kor legnagyobb íróival, mint például Sir Arthur Conan Doyle-lal, egy amerikai turné során pedig Walt Whitmannel. 1890-ben találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki elmesélte neki a havasalföldi Vlad Tepes fejedelem legendáját. Stoker figyelmét olyannyira felkeltette a kegyetlen uralkodó története, hogy hatévnyi kutatómunka eredményeképp megszületett 1897-ben a Drakula gróf válogatott rémtettei, mely osztatlan sikert aratott, és örökre beírta magát a gótikus horror regények sorába. Bram Stoker 1912-ben halt meg Londonban.

A gróf történelmi hátterét III. Vlad Tepes (Karóba húzó) havasalföldi fejedelem, Drǎcule, a Sárkány Lovagrend tagja szolgáltatta. Vlad 1431. november 8-án (milyen érdekes, Stoker is ezen a napon született), az erdélyi Segesvár erdejében született II. Vlad Dracul és Cneajna moldovai hercegnő fiaként. Édesapja 1436-ban Havasalföld uralkodója lett, és családjával együtt az akkori fővárosba, Târgoviștébe költöztek, de a növekvő Oszmán Birodalom felől érkező nyomás miatt, hogy a háborút elkerülje, a szultán vazallusa lett, és két fiatalabbik fiát janicsárnak adta. Az oszmánoknál töltött évek alatt, amikor Vladot többször megkínozták, igen nagy hatással volt későbbi személyiségfejlődésére.

1447-ben, állítólag Hunyadi János parancsára, meggyilkolták apját, fivérét, s később, csupán 17 évesen Vlad saját országa ellen ment harcba. 1456. augusztus 20-án sikerült megkaparintania Havasalföldet, melyet hat éven keresztül meg is védett. Uralkodása alatt karóba húzatta apja gyilkosait, megszüntette a töröknek való adózást, szövetségre lépett Mátyás királlyal, s a törököket módszeresen levadászta. További élettörténetéről és haláláról a történészek mást mondanak, de annyi biztos, hogy feje 1476 decembere tájékán a törökhöz került, s azok karóba húzva állították ki. A szükségszerűen kegyetlen fejedelem kedvenc kínzási módszerei között szerepelt az élve karóba húzás, testcsonkítás, nyúzatás. A mai kultúrába Stokernek köszönhetően került be, mint halhatatlan vérszívó, és Romániában turizmust tudtak kiépíteni legendájára és nevére.

Talán Drakula legendáját dolgozták fel legtöbbször a filmiparban, az IMDb szerint 408 filmben szerepel a karakter. 1931-ben Lugosi Béla keltette életre a kultikus figurát, és azóta is könnyen azonosítható a szereppel. Lugosi azon magyarok közé tartozik, akik csillagot kaptak Hollywood Hírességek Sétányán.

A második leghíresebb Drakula-színész Christopher Lee, aki 1958-tól kezdődően hétszer bújt a vérszívó gróf bőrébe. Filmjei a következők: Drakula (1958), A sötétség hercege (1966), Drakula feltámadt sírjából (1968), Drakula vérének íze (1970), A sebhelyes Drakula (1970), Drakula A.D. (1972) és Drakula sátáni ünnepe (1973).

A legutóbbi feldolgozás tavaly érkezett, Ismeretlen Drakula címen, Luke Evans főszereplésével, és, mint egy előzményfilm, Vlad Tepes török elleni harcára és vámpírrá változására fókuszál. Az Universal ezzel a filmmel nyitná meg a klasszikus szörnyuniverzumát, de szerintem óriási hiba, hisz a film egyszerűen nevetséges lett.

Francis Ford Coppola 1992-ben álmodta vászonra Stoker regényét, mely igazán eposzira sikerült, ami egyben szerintem a legjobb Drakula-film. A regény műfaja levélregény, és nagyon sok leírást tartalmaz, így igazán alkalmas a képi megjelenítésre. Sokaknak tűnhetnek a trükkök régiesnek, de Coppola direkt úgy készíttette el horrorját, mintha az egy modern némafilm lenne. A díszletek, kosztümök monumentálisak. A trükk mestereknek és a zseniális ***Gary Oldman***nek köszönhetően Drakula minden egyes alakját megcsodálhatjuk, illetve sikerült teljes képet festeniük a grófról.

A nyitójelenetben Vlad Tepes törökkel vívott harcát láthatjuk, s vámpírrá változását. Mikor a csatamezőről hazaér, papja fogadja, felesége, Elisabeta halálának hírével. A török csapdába csalta, férje halálát írta meg levélen, így a nő bánatában levetette magát a vár tornyából. Drakula fájdalmában megtagadja istenét és eladja lelkét az ördögnek, hogy örökké éljen és vért szomjazzon.

Ugrunk az időben: 1897, a viktoriánus London. Jonathan Harker (Keanu Reeves), a fiatal ügyvéd fontos megbízást kap, egyenesen a Kárpátokból, Erdélyből. Drakula gróf házat szeretne venni Londonban, így személyesen kell elmenni a gróf kastélyába, hogy a papírmunkát elvégezhessék. Harker menyasszonyát, Minát (Winona Ryder) az elit körökben mozgó Lucy Westenra gondjaira bízza.

Erdélybe érve a gróf lovasa várja, hogy az omladozó, gótikus kastélyba vigye. A kastélyban az öreg gróf fogadja, aki szívélyes házigazdaként maradásra biztatja az ifjú ügyvédbojtárt. Drakula észreveszi egy képen, hogy Harker kedvese megtestesült hasonmása rég elvesztett szerelmének, Elisabetának, így rögvest aláírja a ház átvételi papírjait. Jonathan a kastély foglya lesz, szabadulási kísérletei közben a vámpírgróf menyasszonyai rátalálnak (egyikük a csodálatos Monica Bellucci), és véréből táplálkoznak, Drakula közben Londonba indul. A hajóúton hazája szenteletlen földjében fekszik, így mire Anglia partjaihoz ér, már materializálódott, mint fiatal férfi.

Én nem értek egyet azzal, hogy a vámpír egy állatias ösztönlény. Van természetesen egy ilyen énje is, de főként a kifinomult, stílusos, vonzó, udvarias jellemvonások dominálnak. A romantika és az erotika is kéz a kézben jár a vámpírkultusszal, akármilyen feldolgozások is kerültek bemutatásra eddig, maga a lét mindig is szimbolizálta az elzártságot, magányt és a megfelelő társ utáni őrült vágyakozást. Drakula is kutatja szerelme hasonmását, míg meg nem találja. Mina Murray nem csak külső jegyekben hasonlít egykori kedvesére, de szinte, mintha újjászületett volna a nőben. A lány barátnőjével, Lucyval él, a szabadszájú, könnyűvérű, naiv teremtéssel, kit könnyen a hatalmába keríthet a gróf vonzereje, és kész követni őt a halhatatlanságba. Lucy vámpírjelenetei igazán kultikusra sikerültek, egyik legemlékezetesebb karakterré vált a kevés női vámpír között.

A cselekmény nagyon sok szálon fut egyszerre. Láthatjuk Jonathant sínylődni a kastélyban, a vámpírnők karmai között, majd sikeres szökését. Lucy folyamatos átalakulását vámpírrá, s közben megismerhetjük a gróf legrégibb ellenfelét, Abraham Van Helsing doktort (Anthony Hopkins). Láthatjuk Mina és az előtte titokzatos gróf kibontakozó, elsöprő szerelmét, mely kölcsönös és akár halhatatlanná is válhat.

Coppola tényleg eposzként tálalta Drakula történetét, minden autentikus, monumentális. Finoman játszik a sziluettekkel, képi egymásra vetítést használ a visszaemlékezésekben és mindenekelőtt jó színészeket szerződtetett. Gary Oldman eszelős jól játszik, nélküle nem lenne maradandó a filmélmény, tökéletesen formálja meg az öreg grófot, a fiatal erdélyi herceget, a magányos, farkas- és denevérbőrbe bújt szörnyeteget, aki akár köd képében is feltűnhet. Minden idők legjobb horrorját készítették Drakuláról, a leghíresebb vámpírról.

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab