Gonosz gyerekek egy horrorban? Milyen meglepő újítás, egy filmet sem tudnék mondani ebben a témában. Kivéve az Oment, Az árvát, a Véres karácsonyt, A kukorica gyermekeit. Mégis az Eden Lake - Gyilkos kilátások (mit gondoltak a fordítók, komolyan?) egy új fejezet „A világ legmegdöbbentőbb, legrohadékabb filmjei” között.

Jenny (Kelly Reilly) fiatal, visszafogott tanítónőcske, barátjával, Steve-vel (Michael Fassbender) leutazik hosszúhétvégézni vidékre, az Eden-tóhoz, melyet nemsokára beépítenek, így a gyönyörű természeti látványt utoljára csodálhatják meg. A városka tele van tipikus redneck emberekkel, köpnek, káromkodnak, és a gyermekeiket sem tudják megnevelni. A tónál főszereplő párunk összetűzésbe keveredik egy kamaszhordával, akik söröznek, üvöltetik a magnót és összeférhetetlenek. Szerintem mindenki ismeri a típust, egy normális szót nem lehet velük váltani. Miután másnap reggel Steve-ék észreveszik, hogy megfújták, mintegy viccből természetesen, az autójukat, a srácok keresésére indulnak, egészen a házuktól, be az erdőbe, ahol végre nyomukra bukkannak. Egy, már majdnem tettlegességig fajult konfliktus közben Steve véletlenül megöli a banda fejének, Brettnek a kutyáját. Itt megy át a film véres macska-egér hajszába a kamaszok és a felnőttek között, melyből csak az egyik tábor juthat ki győztesen, vagy élve.

Ezeken a személyes észrevételeken kívül, egy igazán kiváló horrort készítettek el, a hangulat, a képi világ, a színészi játék mesteri, nem lehet rá panasz. Zene igazából nemigen van, néhol, nagyon visszafogottan, ez is alapozza az atmoszférát. Bevallom első megnézés után, bár edzett vagyok, rosszul lettem, a kegyetlenkedés reálisan felfogható, a film végére már minden idegrendszerűnk meg van tépázva, de fenntartja a feszültséget, izgulhatunk még hőseinkért eleget. Csak ajánlani tudom, de megfelelő lelki állapothoz.

Szerintem: 10/8

Nagyon szeretem ezt a filmet, erősen merítettek a Legyek urából, a fiatalok között is nagyon szépen kivehető a hierarchia. Brett, mint vezető, elvárja, hogy csapattársai ne csak elviekben, de tettekben is álljanak mellé, mintegy mindenki egyért, egy mindenkiért szinten. Ez is egy olyan horror, ami pengeélen táncol a még befogadható durvaság és az öncélú polgárpukkasztás között, néha meg-megbillenve. Személy szerint többedik nézésre már feleslegesnek tartottam a város polgárainak megnyilvánulását. Egyszerűen nem létezhet, hogy mindenki egytől egyik bunkó paraszt, nem hiszem, hogy mindenki felpofozza a gyerekét, ha az hangosan beszél, kétlem, hogy általános lenne a válogatott trágárságok kötőszóként használata. Szerintem sokkal meglepőbb húzás lett volna, ha adott egy csendes, kedves, tóparti kisváros, tisztelettudó, visszahúzódó polgárokkal, akik tudják, van egy garázda tinikből álló banda, kiket egyszerűen nem tudnak megnevelni, megfékezni és ők is félnek tőlük.

Ezeken a személyes észrevételeken kívül egy igazán kiváló horrort készítettek el, a hangulat, a képi világ, a színészi játék mesteri, nem lehet rájuk panasz. Zene igazából nemigen van, csak néhol, nagyon visszafogottan, ez is alapozza az atmoszférát. Bevallom, első megnézés után, bár edzett vagyok, de rosszul lettem. A kegyetlenkedés reálisan felfogható, a film végére már a komplett idegrendszerűnk meg van tépázva, de fenntartja a feszültséget, izgulhatunk még hőseinkért eleget. Csak ajánlani tudom, de megfelelő lelkiállapothoz.

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab