Kicsit több mint egy évvel ezelőtt néhány ember úgy gondolta, szükség lenne egy olyan oldalra, ami struktúráját és összetételét tekintve összefog minden olyan témakört, amely a horrorrajongókat érdekelheti. Megelégelték, hogy külön oldalakra kell kattintgatni, ha valaki filmajánlókat, ismeretterjesztő írásokat, érdekességeket szeretne olvasni. Miért ne lehetne ezt egyetlen weboldalon keresztül elérni, mint annyi más külföldi site esetében? A lelkesedést tervezés, azt pedig tettek követték, és pontosan egy évvel ezelőtt útjára indult a creepyshake.com. A közhely, miszerint minden kezdet nehéz, ez esetben megállta a helyét, hiszen rengeteg váratlan akadályba ütköztünk, amelyeket szerencsére sikeresen leküzdöttünk. A fokozatosan beinduló gépezet lassan, de biztosan egyre olajozottabban kezdett működni, így számtalan, addig csupán gondolati síkon lévő ötlet léphetett a megvalósulás útjára.

Az idő hamar eltelt, és azon kaptuk magunkat, hogy túl vagyunk az első éven. Hogy mi minden történt az oldal életében, felsorolni is nehéz lenne, hiszen rengeteg új élménnyel (az első közös mozizás Halloweenkor, amit aztán sok másik követett; a csapatépítő kocsmázások), tapasztalattal és persze olvasóval gyarapodtunk. Újabb és újabb lehetőségek nyíltak meg előttünk, amelyeket a jövőben igyekszünk legjobb tudásunk szerint kihasználni. Célokban és tervekben tehát nincsen hiány, törekszünk arra, hogy mindig a lehető legsokoldalúbban és - remélhetőleg - a legszórakoztatóbb módon sikerüljön Hozzátok szólni. Törekszünk az újításokra is, bízunk benne, hogy a nemrég bevezetett podcastek és az élő játékközvetítések elnyerték tetszéseteket, és reméljük, hogy előbb-utóbb (inkább előbb ;-) ) ezek az új formátumok is elérik a régiek népszerűségét.

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki eddig megtisztelt bennünket a bizalmával, sok esetben pedig megelőlegezte azt, hozzájárulva a CreepyShake fejlődéséhez. Köszönjük minden olvasónknak, aki minket választott; az Underground Fear csapatának, akik fantasztikus élményekkel ajándékoztak meg bennünket; a ***Horror Legendák***nak, a ***MozICom***nak, a ***Forum Hungary***nak és a ***Pannonia Entertainment***nek a nyereményjátékokat; a Delta Vision kiadónak az ajándék könyvet; a Petőfi TV-nek a meghívást - első tévés szereplésünket itt tekinthetitek meg -; és vendégíróinknak (Jonathan, Feketeszakáll, Troll92, Logent, Iceman, Wolf, Thasaidon, Csaba, Gabó, ***eN.Dé.***) a nagyszerű cikkeket. Végül, de nem utolsósorban szeretnénk megköszönni azoknak is, akikkel bár már nem dolgozunk együtt, de ők is sok-sok érdekes, tartalmas és színvonalas írással járultak hozzá sikerünkhöz: Near, Steve, Fixxer, DFlaherty, alt.end, Vincent Faust - nélkülük talán nem alakult volna így az oldal sorsa.

Most pedig kis egyéni beszámolók következnek szerkesztőségünk tagjaitól, amik azt hivatottak bemutatni, ki miért és hogyan vált csapatunk részévé.

Absvrd

"Sziasztok! Olvastam, hogy van lehetőség bekerülni a szerkesztők közé esetleg, egy próbakritika küldésével, úgyhogy gondoltam, teszek egy próbát. A mellékletben küldök egy általam írt kis összefoglalót a The Fourth Kindról, remél**em, elnyeri a tetszéseteket." Ezzel a diszkrét kis levéllel, közel egy éve indult útjára pályafutásom az oldalnál. Tekintve, hogy az eddigi 24 évem során soha, semmilyen formátumban nem foglalkoztam az írással, mondhatni egy random ötlettől vezérelve, "lesz ami lesz"-alapon hoztam össze az első kritikát.

Mivel gyerekkorom óta érdekelnek olyan témák, amiket az oldal tematikája felölel, úgy gondoltam, miért ne járulhatnék hozzá tevőlegesen én is egy ilyen honlap készítéséhez. Ebből kiindulva kezdtem el később szerkeszteni a filmkritikák mellett a Creepy helyek-rovatot, valamint többedmagammal a CreepyShake-aktákat. Szeretném megköszönni Nektek azt a sok pozitív visszajelzést, amit ezekkel a cikkekkel kapcsolatban kaptam, a jövőre nézve még rengeteg hasonló tervem van, amik remélhetőleg hasonló fogadtatásban részesülnek majd.

Fánkoslány

Sosem voltam elégedett, ami a hazai horroroldalakat illeti. Mindig erős hiányérzetem volt, így amikor űr keletkezett a palettán, egyértelmű volt, hogy bele kell vágnunk.

Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy a horror rétegműfaj lenne, ezért nincsen itthon nagy keletje. Inkább valahogy úgy gondolom, hogy sokan nem vetik bele magukat, nem ásnak le a mélyére az interneten, és hozzájuk csak azok jutnak el, amiket a tévécsatornákon, illetve a hazai mozikban vetítenek. Valljuk be, ez messze nem a legjobb szelete a nagy egésznek.

Sokan általánosítanak, hogy úristen, a horrorfilmek a vérengzős, belezős filmek, néhol egy-egy kislányszellemmel, amik után nem mersz éjszaka elaludni. A horror műfaja nagyon sokszínű. Többször felvetődik, hogy bizonyos filmek nem is horrorfilmek. Ismerek olyan embert, aki szerint csak az a horrorfilm, amiben valami természetfeletti erő munkálkodik. Vannak, akik csak a slasher műfajára esküsznek, az összes többi számukra nem is igazi horror. Megint mások szerint amiben emberek öldökölnek, nem holmi szellem vagy szörny, az csakis a thriller kategóriájába sorolható - és ezzel ki is zárták a sorozatgyilkosos filmek, illetve a slasherök nagy részét.

Mindenki másképpen fogalmazná meg, hogy számára mi a horrorfilm, és ezzel nincs is probléma, amíg elfogadjuk, hogy mások ezt máshogy látják. Nekem az a horrorfilm, amitől a hideg futkos a hátamon, mindegy, hogy egy pszichothrillerről van szó, vagy egy szellemkislány rémisztget. A lényeg, hogy félelmet keltsen bennem.

Ezért hát igyekszünk minél sokszínűbb filmeket bemutatni nektek. Rengeteg tematikus ötletünk van, és én nagyon remélem, hogy idővel egyre inkább egy nagy közösséggé válhatunk együtt. Örömmel látom, hogy egyre több a kommunikáció az oldalon a posztok alatt és Facebookon is, hogy a visszajelzésekből azt látjuk, hogy tetszik nektek, amit csinálunk, és ezért megéri a sok-sok munka, amit belefektetünk a CreepyShake-be. :}

**
**

Koimbra

Szeretem a filmeket! Úgymond mindenevő vagyok. És természetesen a horrorokért is odavagyok. A fotelbe passzírozott anno a Támadók a Marsról, kedveltem az Életerőt, a megállíthatatlan Terminátor láttán olykor anyum háta mögé bújtam. Szüleim alapvetően mindent engedtek nézni. Csak egyetlen filmet rejtettek el előlem, mielőtt visszavitték a tékába: A bárányok hallgatnak.

Régóta gondolkodtam rajta, hogy horrorfilmekkel kapcsolatos blogot nyissak, de a FilmDroid mellett erre elég kevés időm és energiám jutott volna. Így egy már létező, népszerű oldal főnökét kérdeztem meg, hogy lenne-e rá lehetőség, hogy alkalomadtán híreket pakolgassak ki. Sajnos a Horror-Mirror idővel lehúzta a rolót, és gyakorlatilag megszűnése vezetett a CreepyShake megalakulásához.

A HM megszűnése után kaptam egy e-mailt, hogy nem lenne-e kedvem egy éppen formálódó oldalhoz csatlakozni. Sőt, én lehettem volna a főszerkesztő. A CS-hez boldogan jöttem, de a főnoszogató szerepét nem vállaltam, hiszen egy kis csapat összetartása és „írjatok már cikket” mondogatása is sok energiát emészt fel. Leginkább híreket, előzeteseket és ezekhez hasonló irományokat pakolok ki, legalábbis addig, amíg ki nem rúgnak...vagy meg nem keresnek álmomban.

Levente

Mindig is szerettem volna újságírással foglalkozni, a filmnézés pedig abszolút az első számú hobbim. Általános iskolában és egyetemen is tagja voltam az iskolai újságnak, természetesen a filmrovatba írva cikkeimet, többnyire horrorokról. Szinte magától érthetődő, hogy voltak, akik belekötöttek a műfajválasztásba, s nekem mindig el kellett mondanom, hogy a horrort nem tartom rétegműfajnak, hisz hogyan is lehetne az, mikor a legősibb félelmeinken és a sokszor vágyott adrenalin kielégítésén alapszik, és nem ritka, hogy a való életet mutatja be.

Mindig is szerettem volna újságírással foglalkozni, a filmnézés pedig abszolút az első számú hobbim. Általános iskolában és egyetemen is tagja voltam az iskolai újságnak, természetesen a film rovatba írva cikkeimet, többnyire horrorokról. Szinte magától érthetődő, hogy voltak, akik belekötöttek a műfajválasztásba, s nekem mindig el kellett mondanom, hogy a horrort nem tartom rétegműfajnak, hisz hogyan is lehetne az, mikor a legősibb félelmeinken és a sokszor vágyott adrenalin kielégítsén alapszik és nem ritka, hogy a való életet mutatja be.

Nem egyszer akartam saját blogot nyitni, hogy ott filmkritikákat közöljek, de egyedül se motivációm, se türelmem nem volt, így a kísérletek mind kudarcba fulladtak. Ezért küldtem be még egy-két éve egyik írásomat (a psycho-biddy-t bemutató cikkemet) a HM-hez, de ők nem közölték vendégíróként sem. Miután megszűnt az oldal, rögtön a CreepyShake-en találtam magam, s nemsokára beküldtem első vendégkritikámat (a Carrie-ről) az oldalnak. Ők lehozták az írást, és pár hét elteltével felkerestek, hogy lenne-e kedvem állandó szerzőként társulni hozzájuk.

Egyik álmom vált valóra ezzel, hogy korlátok nélkül, kedvtelésből, örömmel írjak, kedvenc műfajomba tartozó filmekről, könyvekről, játékokról, sorozatokról egy olyan közösség tagjaként, akik igazán megbecsülnek engem és munkámat is. Remélem még sokáig a csapattal lehetek, melynek tagjait igazán megszerettem ez alatt az év alatt.Mindig is szerettem volna újságírással foglalkozni, a filmnézés pedig abszolút az első számú hobbim. Általános iskolában és egyetemen is tagja voltam az iskolai újságnak, természetesen a film rovatba írva cikkeimet, többnyire horrorokról. Szinte magától érthetődő, hogy voltak, akik belekötöttek a műfajválasztásba, s nekem mindig el kellett mondanom, hogy a horrort nem tartom rétegműfajnak, hisz hogyan is lehetne az, mikor a legősibb félelmeinken és a sokszor vágyott adrenalin kielégítsén alapszik és nem ritka, hogy a való életet mutatja be.

Nem egyszer akartam saját blogot nyitni, hogy ott filmkritikákat közöljek, de egyedül se motivációm, se türelmem nem volt, így a kísérletek mind kudarcba fulladtak. Ezért küldtem be még egy-két éve egyik írásomat (a psycho-biddyt bemutató cikkemet) a HM-hez, de ők nem közölték vendégíróként sem. Miután megszűnt az oldal, rögtön a CreepyShake-en találtam magam, s nemsokára beküldtem első vendégkritikámat az oldalnak (a Carrie-ről). Ők lehozták az írást, és pár hét elteltével felkerestek, hogy lenne-e kedvem állandó szerzőként társulni hozzájuk.

Egyik álmom vált valóra ezzel, hogy korlátok nélkül, kedvtelésből, örömmel írjak kedvenc műfajomba tartozó filmekről (külön kiemelve a francia és spanyol filmgyártás remekeit), könyvekről, játékokról, sorozatokról egy olyan közösség tagjaként, akik igazán megbecsülnek engem és munkámat is. Remélem, még sokáig a csapattal lehetek, melynek tagjait igazán megszerettem ez alatt az év alatt.

Lord Penius

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ott lehettem az alapítók között, mint a gárda egyik törzstagja, egyike a fő ötletelőknek. A mindennapokban én felelek az oldal technikai részéért. Mondhatni: "I'm the m*therf*ckin' CTO, b*tch!" A cikkek írásából nem igazán veszem ki a részem, egy-két hír lefordítását bevállalom, ahogy időm engedi, szóval, ahogy mondani szokták, a CreepyShake-en én vagyok az Isten - akiről mindenki hallott, de senki sem látott.

Az oldalt hiánypótló céllal indítottuk. Nem igazán találtunk egy olyan közösséget, ahol igazán jó és rendszeres kritikákat lehetett volna olvasni, ahol már megjelent és elérhető filmekről lehetett volna értesülni. Egy olyan oldalt, ami összefogta és kiszolgálta volna a borzongást kedvelő filmrajongók információéhségét. Túl sok volt az előzetes, viszont mit csinál az ember egy borongós, unalmas estén? Meg akar nézni egy filmet, így keres, de nem talál. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban nem lehet panasz velünk kapcsolatban, mindenki megtalálhatja az ízlésének és hangulatának - na meg idegrendszerének - megfelelő filmet.

Hogy nekem mi a jó horrorfilm? Abszolút nem a kecskebelezős, nagyon durva filmeket szeretem, hanem az olyanokat, ami után jólesik megnézni egy Micimackó összest, mert szétparáztat, lerombol lelkileg, megérint, feszültséget teremt. Nekem ezért is tartozik a kedvenceim közé A kör, az It Follows és a Megan is Missing.

Az oldal technikai részével kapcsolatban több tervünk is van, de ezek a dolgok egyelőre maradjanak titokban.

Én az elmúlt egy évet sikeresnek ítélem meg. Nem fogok számokkal meg statisztikával dobálózni, viszont úgy érzem, hogy az elsődleges cél, mégpedig hogy közösség alakuljon ki a CreepyShake körül, kezd teljesülni, hiszen ahogy olvasom a hozzászólásokat az oldalon és FB-n is, elmondhatom, hogy hihetetlenül jók vagytok, és köszönjük szépen a bizalmat. A következő egy évben megpróbáljuk még jobban megszolgálni.**
**

Nomad

Őszintén bevallom, nem szoktam filmkritikákat olvasni. Nem egyszer kifejtettem már, miért, ebbe most nem is mennék bele, ám valamért a CreepyShake mégis megfogott. Méghozzá olyannyira, hogy elhatároztam - most már elmondhatom -, én is szerkesztőségi tag akarok lenni. Első vendégírásom, az Ideglelés egy hosszasabb séta alatt bontakozott ki a fejemben, majd hazatértemben rögtön hozzá is láttam Word-dokumentumra vetni a gondolataim. Arra a cikkre a mai napig büszke vagyok, és - ha szabad ilyet mondanom - a legjobb filmismertetőmként tartom számon, kezdetlegessége ellenére is (előtte sosem írtam ilyesmit). Habár a cikk kikerült, a csapatba egyenlőre nem nyertem felvételt...

Második próbálkozásom a Zsákutca volt, egy nagyon jó film kevésbé jó ismertetője, majd mikor a Más világról szóló cikkemet is elküldtem, a szerkesztőség végre elunta a folytonos leveleimet, és inkább felvettek állandó tagnak. Innen is köszönöm nekik. És mit is mondhatnék erről a csapatról? Egy profi, összeszokott társaságba csöppentem bele, mégis könnyen megtaláltam a helyem. Külön öröm, hogy a közös munka mellett egy baráti társaságról beszélünk, nagy lelkesedéssel nézünk mind az oldal, mind a közös csapatunk jövője elé. Én személy szerint remélem, hogy ebből a sok közös munkából és persze szenvedélyből ti is éreztek valamit, mi pedig azon leszünk, hogy továbbra is újabb és újabb ötletekkel, lehetőségekkel és programokkal tudjunk szolgálni Nektek. Elértünk egy mérföldkövet, de az útnak itt még nincs vége! A CreepyShake-et tovább ízesítjük, Ti pedig fogyasszátok egészséggel!

**
**

Ralome

Először én is vendégszerzőnek jelentkeztem csak, de a referenciák meggyőzőnek bizonyultak, amit drága főszerkesztőnknek ezúton is nagyon köszönök. Írás mellett még olvasással is igyekszem hasznossá tenni magam, azaz a korrektúrázás hálátlan feladata az enyém - bár nem feltétlenül hálátlan, ugye :-) Sőt, ezzel elmondhatom magamról, hogy én vagyok az oldal legnagyobb rajongója, mert bizonyítottan minden cikket elsőként olvasok el. Mostanában még másodhíradósi szerep is jut nekem időnként.

És én is kiemelném még, hogy jó ide tartozni.

Varin

A Horror-Mirror blog bezárását követően örömmel csatlakoztam első íróként a még épülő CreepyShake-hez. A szélesebb spektrumú, más jellegű oldalon alkalmam nyílik kedvenc filmjeimről írni, de talán még ennél is jobban élvezem, amikor az összes magyarországi filmes oldal közül elsőként írhatok meg egy kritikát egy horrorról, melyről még kevesen hallottak addig.

Mivel civilben is újságíróként tevékenykedem (habár végzettségem távolról sem zsurnaliszta), nem okoz nehézséget a különböző ismeretlen filmek felkutatása és levadászása. Szeretek negatív kritikákat is írni, a rossz filmeknél sokkal jobban felidegesít, ha egy mű semmilyen, és még érzelmet sem vált ki a nézőből.

Legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy habár tele vagyunk amatőr hobbiíróval, elképesztően színvonalas cikkek születnek az oldalon, magam is elcsodálkozom, hogy némely szerkesztőtársam milyen minőséget hoz egy-egy cikknél.**
**

Wooltur

Viszonylag újoncnak számítok itt az oldalon. Egy jó barátomnak köszönhetem, hogy itt lehetek, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy az oldal szerkesztő munkatársat keres. Mivel nagy horrorfan vagyok, és szeretek írással foglalkozni (néha írogatok horror témájú novellákat) így próba cseresznye alapon küldtem két kritikát a szerkesztőségnek. S láss csodát, most itt vagyok, és próbálok aktív tagja lenni az oldalnak. Azt pedig csak remélem, hogy az olvasóinknak tetszik a munkásságom, és az élő játékközvetítéseim is sok-sok nézőt csalogatnak majd a képernyő elé  ;-)

**
**