Már többször kifejtettem, hogy szerintem a sorozatoké a jövő, hisz nagyobb kreatív kontrollt kapnak nagynevű rendezők, van, hogy a költségvetés mozifilmes összegekhez ér fel, híres színésznők és színészek élik újra fénykorukat. Ma már tévében szerepelni nem szégyen, mint a '60-as években, sokkal nagyobb presztízsnek számít, főleg ebben az évtizedben. Ezúttal nem a különféle antológiás vagy éppen miniszériák ismertetésébe mennék bele, hanem egy mára már elengedhetetlené vált részükbe és ismertetőjegyükbe: a nyitányukba.

Úgy gondolom, egy igazán jó sorozatnál elengedhetetlen, hogy olyan főcímet, nyitányt kapjon, ami a hétről hétre való epizódnézés során egyre inkább a nézők retinájába ég, esetenként a kísérő zene is olyannyira megragad, hogy pár ütem meghallása után, látás nélkül is mindenki rá tudja vágni, hogy ez a zene mely sorozatot nyitja meg. Gondoljunk csak pár basszusra, és rögtön eszünkbe jut egy városka, ahol a baglyok sem azok, aminek látszanak…

Ebben a cikkben rangsorolás nélkül szeretnék felállítani egy listát a legismertebb sorozatfőcímekről.

Twin Peaks

A Twin Peaks minden téren újítást hozott a televíziózásba. Az első olyan sorozat volt, ami a szappanoperás sztoriba horrorisztikus, misztikus és krimielemeket csempészett, egy rendkívül nagynevű rendező mutatta be, David Lynch személyében, és szinte minden téren beépült az elmúlt több mint két évtized alatt a popkultúrába. Ez nagyban köszönhető az Angelo Badalamenti által komponált zenének is, mely közül a Falling című dal instrumentális változata hangzik el a főcímben. A dalt Julee Cruise amerikai „álom-pop” énekesnő énekelte fel, a szöveget pedig maga David Lynch írta. Cruise és Badalamenti összeforrtak Lynchcsel az évek alatt, többek között a Kék bársony és a Mullholand Drive zenéjéért is ők feleltek. Az instrumentális verzióért Badalamenti a 32. Grammy Gálán megkapta a Legjobb Instrumentális Popdalnak járó díjat, a dal pedig több mint 12 országban szerepelt előkelő helyen a vezető listákon.

**American Horror Story **

A Twin Peaks után az American Horror Story reformálta meg teljes mértékben a sorozatok világát, főként a televíziós horrort. 2011 előtt nem igazán voltak említésre méltó horrorsorozatok, nemhogy antológia-felépítésűek, univerzumépítőek. Ryan Murphy, a sorozat atyja a Kés/alatt és a Glee után kezdte meg máig tartó és egyre feljebb ívelő pályafutását, hogy mára minden arannyá váljon a keze alatt. Ő a horror Midas királya. Mivel antológiajellegű sorozat, minden évad más témát ölel fel, így az évadok főcímei sem lehetnek ugyanolyanok. Az új témák felfedése mellett mindig nagy izgalom övezi az éves új intrókat, hogy vajon hogyan illeszkednek majd az évadhoz. Mára már ugyanannyira kultikussá és azonnal felismerhetővé vált a jellegzetes zene, ahogy a Twin Peaks basszusai. Érdekesség, hogy a zenét jegyző César Dávila-Irizarry 1998-ban nem is zenének, főleg nem horrorintrónak szánta, csupán kísérletezgetett zajokkal. Arra volt kíváncsi, hogy milyen, ha különböző zajokat felvesz, összekeveri őket, és digitális hangeffektekkel vegyíti.

De nemcsak a zene miatt kimagaslóak az AHS évadainak nyitányai, hanem a salemi vizuális effektekért és produceri munkáért is felelős, zseniális Kyle Cooper és Prologue Studiójának kreativitása végett. Cooper olyan filmeken dolgozott, főként főcímek megalkotásán, mint a Hetedik, Éjjeliőr a hullaházban, A gömb, A múmia, a Viasztestek, a The Walking Dead, a Z világháború és több blockbusteren, mint például a Sam Raimi-féle Pókemberek, vagy az új X-Men filmek. Cooper csak mint főcímalkotó több mint 271 filmből vette ki a részét. Ryan Murphy sorozatainak elengedhetetlen kreatív munkatársává vált, az AHS kapcsán az évadokra jellemző képekből, stop-motion technikával és CGI-jal ötvözött álomszerű és hátborzongató nyitányokat készít. Minden évadban kicsit megváltozik a zene is, ami leginkább a negyedik és ötödik évadnál érezhető, előbbi esetében az alapdallamot Melanie Martinez Carousel kislemezével mixelték sösze, hogy karneváli hangulatot kapjon, addig a vámpírinstallációban Mac Quayle komponált hozzá szintetikus, gótikus dallamokat. Személy szerint pont ez a két verzió tartozik a kedvenceim közé.

Viszály: Bette és Joan – Feud: Bette and Joan

Egy másik Ryan Murphy-show, ami ismét új fejezetet nyitott. A sorozatgurura jellemző elképesztő szereplőgárda Hollywood legendás időszakát keltette újra életre, ismertetve meg új generációkkal legendás színésznőket és színészeket. Az évadhoz lenyűgöző nyitányt készített Kyle Cooper, aki stop-motion technikával jelenítette meg a kultikus Mi történt Baby Jane-nel? és Őszi falevelek jeleneteit, Bette Davis és Joan Crawford ambivalens kapcsolatának fordulópontjaira vetítve. Stephen King szerint a legjobb sorozatnyitány, amit valaha látott, és nem tudom ebben megcáfolni.

Hannibal

Bryan Fuller nagy fába vágta a fejszéjét, mikor Thomas Harris regényeit a kezébe vette, hogy leporolja és egy rendkívül újszerű installációban mutassa be. A sorozat az egyik legkülönlegesebb horrorshow, amit valaha készítettek, mind színészi teljesítményben, mind látványban. Az álomszerű, többször lassított felvételekkel megspékelt, művészi látványvilágot reprezentálja az elsőre egyszerűnek tűnő, de rendkívül ízléses nyitány is, amiért Andrew Popplestone felelt.

American Gods

Bár még rendkívül friss, a Neil Gaiman regényéből készült sorozat is Bryan Fuller kreatív felügyelete alatt készült, a rá jellemző tálalással, amit az intró sem cáfol meg. A nyitány hangzásában is és látványban is nagyon hasonlít a Hannibaléhoz, annak ellenére, hogy mások, Roger Joseph Manning Jr. és Brian Reitzell felelnek a zenéért.

Londoni rémtörténetek – Penny Dreadful

Ami a Universalnak nem jön be már évek óta, azt sikerült elérnie a Londoni rémtörténetek atyjának, John Logannek, aki fogta a híres, gótikus irodalom alakjait, Drakulát, a Farkasembert, Dorian Grayt, Victor Frankensteint és a szörnyét, Van Helsinget, Báthory Erzsébetet, és összezárta őket Londonban, hogy egyazon univerzumban, egymás tudtával létezzenek, és történetük egybeforrjon. A nyitányban visszakapjuk a sorozat gótikus hangulatát, aminek a zenéjéért Tom Kitt felelt.

Az ördögűző – The Exorcist

Az ördögűző az elmúlt évek legnagyobb meglepetése, ami tökéletesen bebizonyítja, hogy hozzáértéssel, kreativitással igenis hozzá lehet nyúlni nagy klasszikusokhoz, hogy tisztességes lezárásokat, újragondolásokat, folytatásokat kapjanak. Bár a pilotepizód még nem kezdett nyitánnyal, és főhajtásként az eredeti film zenéjét használták fel egyetlenegyszer, a második résztől már egy csodás intróval hangolódhattunk a sorozatra. Merész és egyben elismerendő, hogy a készítők úgy gondolták, saját zenét komponálnak, ami lett annyira jó, mint az eredeti. Egyszerre szenvedélyes, sötét, ijesztő és művészi, ahogy az alatta látható képsorok is.

Westworld

A Westworld döbbenetes show, és nemcsak a maga nemében, hisz tényleg már az új utat mutatja a sorozatok előtt, óriási költségvetéssel, színészekkel és rendkívül komplex cselekménnyel. A főcíme is hű az egész sorozathoz, a Páncélba zárt szellem animét is megidézve láthatjuk a robotok születését, melyet robotok végeznek és egyszerre hátborzongatóan gyönyörű. Az elképesztő zenéért Ramin Djawadi felelt, aki a Trónok harca kultikus zenéjét is komponálta.

A törvény nevében - True Detective

A misztikus krimithriller antológia-sorozat intrója is magával ragadó, az animációért Raoul Marks felelt.

True Blood – Inni és élni hagyni

A vámpíros misztikus horrorsorozat nyitánya New Orleans hangulatát idézi meg, és remek atmoszférával hangol az epizódokra, a hab a tortán pedig Jace Everett Bad Things című country dala.

Dexter

Dexter különleges sorozatgyilkos, hasonlatos Hannibal Lecterhez, aki az intelligenciáját és gyilkos ösztöneit ahhoz használja, hogy más gyilkosokat, romlott embereket kapjon el és büntessen meg. A sorozat nyitánya megidézi az Amerikai pszichót, a reggeli rutin bemutatásával, de sokkal mocskosabban. Minden egyes képkocka magában rejt valami fojtott agressziót, a zene pedig jól tükrözi a főszereplő személyének kettősségét.

Salem

A Salem első két évada manna az igazi, mocskos, gonosz mágiával átitatott boszorkánytémák kedvelőinek, a nyitány pedig remek hangulatot kölcsönöz a hisztériának, amit Marilyn Manson Cupid Carries a Gun című dala koronáz meg.

The Walking Dead

A zombisorozat nyitánya is Kyle Coopert dicséri, aki remekül fogta meg ismét a show esszenciáját, és már a főcímből érezhető a kihaltság, piszkosság, de a fenyegető veszély is.