John Ajvide Lindqvist // Pálfi György // Zsilip //TRIP

Különös érzés leírni ezeket a neveket egymás mellé, főleg miután a néző megtekintette a világhíres és elismert Engedj be! színházi adaptációját. Várnom kellett egy hetet a kritikával, hogy kicsit ülepedjen, ne a tömény rossz jöjjön ki az ujjaimból.

Mivel kezdjem? A heyszínre belépve az elvárás csak nőtt, mivel az első benyomás az volt: itt valami kissé interaktív, nagyon indusztriál és remélhetőleg újféle nézőpont jelenik majd meg. A nyitány kellően véres és nyers, bizakodásra okot adó. De sajnos ennyi, lejtmenet – sőt: szabadesés, ami következett. A színészi munkáról nem beszélnék, végig érződött az ő elégedetlenségük is (vagy csak ezt remélem), de: tényleg? Pálfi György erre képes? Közhely, közhely és a végén még több közhely. Olcsó poénok, a közönségből kizsarolt nevetés, szánalmas újítási gondolatok…és ma az lenne a merészség csimborasszója, hogy nyíltan kihegyezik a meleg apa – nemiség nélküli vámpír vonalát? Hát nem tudom. Ez azért kevés ahhoz, hogy az ember elpiruljon.

Azt érzem, hogy nem értették meg a történet lényegét, egyetlen cseppjét sem. Végig kapjuk a szexuális tartalmú áthallásokat – a leggagyibb altesti humor szintjén -, miközben a sztori egyik legerősebb jellege a visszafojtott gondolatok és tettek perverz megalkuvása. Véleményem szerint a vámpír és a gondozó viszonya leginkább Humbert Humbert és Lolita kezdeti manipulatív és végtelenül kihasználó kapcsolatára hasonlít, ahol a felek játszmák mentén kommunikálnak és reagálnak. Itt ebből semmit nem kapunk, fel sem villantják, hogy milyen eszelősen másról szól az 50 éves paktumuk, mint az elsőre tűnik. És hogy igenis van olyan olvasata, ami szerint a kis vérszívó egy újabb, erősebb gondviselőt és etetőt keres.

A darabban a közhelyes és unalmas karakterek váltják egymást, a történet halad a maga egyszerűsített útján – amíg valami szürreális ötlet miatt Sörös Sándor énekelni kezd amolyan Operaház fantomja stílusban. A szánk tátva maradt, de nem az előadás erejétől, hanem a röhögés megkezdésétől. Nem tudom elképzelni, mire gondolhattak, amikor bevállalták ezt a jelenetet.

Összesítve nagyon nagy csalódás volt, nem ajánlom senkinek, sőt.

10/3