Vannak azok a kis költségvetésű filmek, amelyekről jobb, ha inkább nem is tudunk. Nevetségesek, rondák, amatőrök a szó rossz értelmében. Ugyanakkor vannak olyanok is, amelyekre az ember felkapja a fejét, mert a pénzhiány ellenére érdekesek, hangulatosak, sőt akár elgondolkodtatóak. Sok ilyen alkotás létezik, például az Absentia vagy a Zsákutca. És ebbe a csoportba tartozik a 2011-es Enter Nowhere is.

A film a pár szereplős-pár helyszínes filmek listáját bővíti. A nyitó képsorokban egy bolti rablást követhetünk végig, amit az egyik későbbi főszereplő, Jody és annak fiúja követ el. Tervük szépen beválik, ám megpillantanak egy páncélszekrényt is, és nem tudnak ellenállni a csábításnak, így utasítják az eladót, hogy nyissa ki, aki szorult helyzetében nem tud mást tenni, engedelmeskedik.

Ezek után egy látszólag értelmetlen ugrás történik térben és időben: immáron egy Samantha nevű nőt látunk, aki egyedül botladozik a fák között. Hamarosan találkozik egy Tom nevű férfival (akit Scott Eastwood, Clint Eastwood fia alakít), és kettejük dialógusából megtudjuk, hogy egyikük sem önszántából kóvályog az erdőben: Samanthának és férjének (aki elment segítségért) elfogyott a benzinje, Tom pedig szintén a kocsija miatt ragadt itt, ám állítása szerint már napok óta nem találja a kiutat. A két ismeretlen hamar szövetségre lép, azonban több problémával is szembe kell nézniük: a hideg egyre elviselhetetlenebb, az ételük és vizük fogytán, ráadásul minden próbálkozásukat, hogy kijussanak a vadonból, kudarc kíséri.

A páros menedéket talál egy kis faházban, ahol hamarosan beléjük botlik a bevezetőben már megismert Jody is, akit pedig párja hagyott hátra. Az így már trióvá bővült csapat aztán hamarosan rádöbben, hogy valami nagyon nem stimmel. Bármerre indulnak, a faházhoz jutnak vissza, ráadásul utolsó emlékeik sem vágnak össze egymáséival, mind azt mondják, hogy az ország különböző területein voltak, mikor lerobbantak. Bizalmatlanságukat aztán puskadörrenések fagyasztják beléjük, és hamarosan az idővel kell versenyt futniuk, ha élve akarják elhagyni ezt a helyet odakint a semmi közepén.

Szükségszerűen az ilyen filmek főként két dolgon tudnak elbukni: egyrészt ha a hangulat átérezhetetlen, semmilyen, másrészt ha a szereplők és dialógusaik (amik ugyebár legfőbb pillérei a pár szereplős filmeknek) nem hitelesek. A jó hír az, hogy az Enter Nowhere mindkét feladattal sikeresen birkózott meg.

A három főszereplő játéka abszolút megnyerő és hiteles. A párbeszédeik logikusan vannak megírva, érthetőek, tiszták. A karakterek cselekedetei nem vérlázítóak, legtöbb döntésük teljesen érthető.

Ha pedig hangulati oldalról közelítjük meg a filmet, még annyi kivetnivalót sem találhatunk, mint a jó-jó, ámde átlagos színészi teljesítményekben. A film nagyszerűen építi fel magát, részletről-részletre derül ki a rejtély megoldása, ami egyébként csak az utolsó képkockákban válik teljesen világossá. Én elcsodálkoztam rajta, hogy egy ilyen eredeti és érdekes történetet kaptam, hatalmas pozitív csalódás volt. A kis költségvetés pedig senkit ne zavarjon, pont annyit látunk a filmben, amennyit látnunk kell, nem volt semmi hiányérzetem, ha pedig mégis lett volna, hát az atmoszféra hamar felejtetné.

Az Enter Nowhere egy ismeretlen gyöngyszem, egy olyan film, ami valószínűleg sosem kapja meg a megérdemelt figyelmet. Nem arról van szó, hogy mestermunka, távolról sem az. De lehet érezni az író fantáziáját, a rendező odaadását és az innovációra való törekvést. Az egyhelyszínes filmek rajongóinak kötelező, mindenki másnak pedig erősen javasolt a megtekintése.

Értékelés: 8/10

IMDb | mafab